Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

281. országos ülés jnaius 11. 1880. 207 ben jött létre ez a cartell és hogy az csakugyan coneessiót képez a déli vasút részéről. Mi tör­ténik három év múlva ? Hátha az a cartell nem fog megújittatni három év múlva? Akkor ezen három évre bizonyos előnyre tettünk ugyan szert, ez azonban vajmi lényegtelen ezen áldozattal szemben, melyre már volt alkalmam utalni. En tehát a nélkül, hogy ezen és hasonló kérdésekre bővebben akarnék kiterjeszkedni, ezt a carteilt olyan előnynek, mely lényeges tényezőt képez annak megbirálására: vájjon előnyös-e ezen vétel a forgalom érdekei tekintetében, nem vagyok képes elismerni. Ugy vagyok az 5-ik pontra nézve is, melyet a bizottság felhoz: hogy Trieszt nem részesül előnyben Fiúméval szembeu. Ez áll, csak hogy ismételem, ily megállapodás fennáll jelenleg is s már régebben léptetett életbe. Tehát nem tekmt­hetem a jelen transactió kifolyásának, jóllehet bizonyos az, hogy e megállapodás most állandó­sulni fog. A. bizottsági jelentés harmadik pontja azt mondja: „a zágráb-sziszeki vonalon kedvező díj­tételek mellett nyerünk szállításra, esetleg máso­dik vágány építésére jogot". E helyütt bátor vagyok a t. ház figyelmét arra a körülményre felhívni, hogy most már a harmadik igen fontos vasúti jelentést tárgyaljuk és pedig itt a leg­lényegesebb, úgyszólván közlekedési életkérdé­sekről van szó. A pénzügyi bizottság általam igen szorgal­masnak elismert előadója mindezen kérdéseknek is előadója, a nélkül, hogy előttünk a közle­kedési bizottságnak valamely jelentése feküdnék. Én tudom, hogy az az usus, hogy a mennyiben a közlekedési és pénzügyi bizottsághoz vaunak az ily előterjesztések utasítva, a pénzügyi bizott­ság szokta a vezérszerepet vinni; de én bátor vagyok éppen az előadó urat kérdezni, a kinek szorgalmát teljesen elismerem, hogy a zágráb­sziszeki vonalon esetleg második vágány építésére jogot nyerünk, hol van ez a szerződésben? Itt szó van arról, hogy a mennyiben a zágrábi indóház a magyar vonal debouchirozásáig mintegy 5 és fél kilométer távolságnyira van, minthogy nem juthatnak directe a zágrábi indó­házhoz, jog adatik új vágány lerakására ; mig az előadó ur az előnyök között sorolja fel a zágráb­sziszeki vonal tekintetében egyrészről a kedvező díjtételeket, másrészről pedig azt, hogy jogot nyerünk egy második vágány lerakására. Tehát előnynek mond olyant, a mi inkább egyik lénye­ges hátránya a jelen transactiónak. Én lehetet­lennek tartom, hogy a pénzügyi bizottság t. elő­adója annyira tájékozatlan volna a közlekedési ügyekben, hogy a hivatalos jelentésben nagy előnyként említsen fel oly dolgot, a mely egy­általában elő nem fordul, ha pedig előfordul, az éppen az ügynek igea lényeges hátrányát képezi. Mindezek után, t. ház, én azért nem járul­hatok ezen törvényjavaslat elfogadásához, mert a pénzügyi tekintetben hozandó áldozatokat nem látom arányban azon előnyökkel, melyek ezen vonalnak megváltása által a magyar közlekedési érdekekre hárulnak; de főleg pedig azért nem, mert én praejudicálva látom a kérdésnek teljes, egészséges és érdekeinknek kellőleg megfelelő megoldását az által, hogy a t. kormány, a már említett helyzetét a déli vasainak az adómentes­ségre vonatkozólag, az én nézetem szerint nem használta fel arra, hogy a kérdés már most teljes megoldást nyerjen, vagy hogy legalább annak útja egyengefctessék. [Helyeslés balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Azon meg­oldásnak, melyet a délnyugati hálózat ezen tör­vényjavaslat által nyert, azon képviselők, a kik ugy, mimV én, a közgazdászat! kérdéseket min­den pártszemponttól eltekintve, tisztán, objeetive, a forgalom lés a nemzetsrazdászati érdekeknek mérlegelésével akarják megítélni és a szerint szavazatukat adni, némileg nehéz helyzetbe van­nak hozva a t. kormány eljárása által Minden más parlamentben, mely a maga ellenőrzési jogá­nak és kötelességének minden jottájához komo­lyan ragaszkodik, midőn oly javaslatok terjesz­tetnek elő, melyek bármely más factorral való alkudozások eredményei, azon alkudozások menetét kitüntető okmányokat a parlamentnek elő szokták adni. Azon okmányok, ellenjavaslatok és javas­latok lánczolatának ismeretéből azután teljesen megnyugtatóiag megbírálhatja a képviselő, hogy a megoldás önmagában teljesen kielégítőnek mondható-e, áll-e, hogy jobbat elérni nem íehe­tett-e. Hasonló helyzetben vagyunk ma ezen javaslattal szemben. Ho<jy ezen javaslatnak el­fogadása és keresztülvitele az eddiginél jobb helyzetet teremt, azt készségesen elismerem, de hogy az azon nagy érdeknek, t. i. a Budapest és a tengerpart köztt helyreállítandó, a mag3^ar állam kezében levő direct Összeköttetés meg­oldását involválná, azt tagadnom kell. Itt egy fél megoldás előtt állunk, a melyet, hogy el­fogadjunk-e, vagy ne fogadjunk-e el, leginkább azon kérdés eldöntésétől függ, hogy vájjon nem lehetett-e az adott körülmények köztt a dolgot jobban elintézni ? Erre nézve nagyon hiányos informatióknak vagyunk csak birtokában és ily körülmények között, az egyéni nagyon is subjeetiv apprae­tiatiónak, a ealculusnak dolgává válik ezen fon­tos kérdésnek megítélése é< igen természetes, hogy olyanok, kik különben közgazdászai kér­désekben homogén irányt szoktak követni, a tisztán subjeetiv indokok mérlegelésének meze­jéu eltérőek egymástól. És azért én, daczára

Next

/
Thumbnails
Contents