Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

208 2*1. országos ül azon hiányoknak, melyeket a kormány előterjeszté­seitek jelen alakjában kénytelen voltam meg­róni, a dolgot minden oldalról mérlegelve, bár elismerem, hogy azon ellenvetések köztt, melye­ket Eáth t. képviselőtársam felhozott, sok ala­pos van és sok olyan, melyet czáfolni nem tudnék, mégis azon eredményre jutottam, hogy az adott helyzetben jobbnak tartom elfogadni, mint elvetni az előterjesztett törvényjavaslatot és előre kijelentem, hogy ahhoz hozzájárulok. {Helyeslés jobbfelöl.) Hozzájárulok azonban azzal, hogy én a föczélt, t. i. a Budapest és a tengerpart köztt helyreállítandó, a magyar állam kezében lerő direet összeköttetés megvalósítását elejtettnek, vagy e törvényjavaslattal már elértnek nem tartom. Itt azon kérdés áll előttem: vájjon a most előttünk levő törvényjavaslat elfogadása meg­könnyíti-e azon szem elől nem téveszthető fő­ezél elérését ? És ha egyrészről az mondatik, hogy a déli vasút függő adómentességi kedvez­ménye pressió a társulatra nézve; másrészről azt sem lehet elfelejteni, hogy a két állami vas­pálya közébe ékelt társulati vonal, megint pressió a déli vasút kezében a magyar állammal szem­ben. (Helyeslés bal felől.) Én ugy hiszem, hogy a leendő megoldásra nézve a déli vaspályatársulat kezében levő ezen eszköz nem kevésbé hatályos, mint az, mely a magyar államnak nem egészen liquid adóköve­telésében rejlik. Ez azon indok, a mely arra bír, hogy daczára financiális aggályaimnak és daczára annak, hogy a megoldás nem teljes: szavazatommal a törvényjavaslathoz hozzájárulok. Azonban mégis kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy azon előnyök között, melyeket mi inkább homályosan sejtünk, mintsem világo­san magunk előtt látunk, tartozik a cartell is, mely azon szerződéssel egyidejűleg a kormány és a déli vaspályatársulat között létre jött és melynek áldásait csak egyes fragmentárius, ré­szint ministeri szóbeli, részint előadói, részint bizottsági jeleatésbeli adagokból ismerjük. Ma. olvastam azonban a lapokban agy dolgot, melyre lehetetlen ez alkalommal fel nem hívnom a t. kormány figyelmét. (Halljuk!) A lapokban a cartell egyes részleteiről foglaltatnak közlemé­nyek és azok köztt vau az is, hogy — ha nem csalatkozom — a barcs-zákáuyi relatiónak meg­osztása iránt is történt egyezmény a déli vas­pályatársaság és a kormány közit, még pedig ugy, hogy az eddigi 30 százalék helyett, melyben az állami vonalak participáltak ezen relatióban, most 50 százalékban participálnának a díjtéte­lek felemelése által. Nagyon kérném a t. kormányt, hogy a eartellek kötésénél, melyeknek üdvös hatása j uniós 11. 1880. lehet, erre az egyoldalú fiskális lejtőre ne lép­jen; mert vajmi kevés áldás van benne, ha a magyar államvasutak ezen vonalszárnya a car­tell folytán 2—300,000 frtnyi többletet ered­ményezne ugyan, de forgalom főérdekének hátrányára, a tételek általános felemelésére ve­zetne. Ez esetben ezen cartellt a szerződésnek nem előnyei, hanem hátrányai közé kellene so­roznunk. A másik dolog, a mely miatt leginkább felszólaltam, indirect összeköttetésben áll a sző­nyegen fekvő törvényjavaslattal. Midőn ugyanis most már két nap óta a déli vasút közlekedési hálózatának sanirozása kérdésével foglalkozunk, sajnálattal tapasztaljuk, hogy csakis vasúti kér­dések foglalkoztatják a ház figyelmét és hogy ezen tárgyalások alkalmával, — ámbár erre az alkalomszerűség nem hiányzott volna — a forga­lomnak egy másik főfoníosságú közvetítőjéről, a viziutakrói szó sem volt. Én nagyon óhajtanám, hogy ezen törvény­javaslatnál, mely az e sorozatban tárgyaltak köztt az utolsó, a kormány magának alkalmat adna nyilatkozni arra nézve, hogy az ország alföldi termelő vidékeinek egyik legfőbb óhaja, a gazdasági egyesület memorandumában is elő­térbe állított egy főkérdés, t. i. a dráva-szávai csatornának létesítése, a Kulpa szabályozása és ez által legalább Károlyvárosig egy direet vizi­utnak helyreállítása, ugy a főváros és Károly­város köztt, valamint az Alföld sok termelő zónája és Károlyváros köztt szándékba vétetik-e vagy sem? Tartozik-e ez azon dolgokhoz, me­lyekkel az Alföld homályába belevilágíthatunk? En nagyon sajnálnám, ha e tekintetben vára­kozásaimban csalatkoznám; mert, közbevetőleg mondva, a Kulpa szabályozására, Fiume forgal­mának érdekében, talán nagyobb súlyt fektetek, mint a sziszek-károlyvárosi vonal helyreállítá­sára és kérem ä kormányt, ne sajnálja a fárad­ságot, a háznak és ez által az országnak a jelen vita alkalmával felvilágosítást nyújtani, hogy mit várhatunk tevékenységétől ezen eddig igen elhanyagolt, de a vasúti összeköttetésekkel leg­alább is egyenlő fontosságú irányban. (Helyeslés a baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Egy­általában nem szándékozom legkevésbé is két­ségbe vonni helyességét azon törekvésnek, hogy Fiúméba való juthatásunk megkönnyittessék. Nem akarom kétségbe vonni azt, hogy bizonyos mértékig a zágráb-károlvárosi vonal megvétele ezen czélra alkalmas volna,- de mindamellett én sem fogadhatom el ugyanazon okból, melyet előttem Ráth Károly t. képviselőtársam kifejtett, mert az elérhető eredményeket a ráfordított áldozattal arányban levőnek egyáltalában nem

Next

/
Thumbnails
Contents