Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-281

208 2*1. országos ül azon hiányoknak, melyeket a kormány előterjesztéseitek jelen alakjában kénytelen voltam megróni, a dolgot minden oldalról mérlegelve, bár elismerem, hogy azon ellenvetések köztt, melyeket Eáth t. képviselőtársam felhozott, sok alapos van és sok olyan, melyet czáfolni nem tudnék, mégis azon eredményre jutottam, hogy az adott helyzetben jobbnak tartom elfogadni, mint elvetni az előterjesztett törvényjavaslatot és előre kijelentem, hogy ahhoz hozzájárulok. {Helyeslés jobbfelöl.) Hozzájárulok azonban azzal, hogy én a föczélt, t. i. a Budapest és a tengerpart köztt helyreállítandó, a magyar állam kezében lerő direet összeköttetés megvalósítását elejtettnek, vagy e törvényjavaslattal már elértnek nem tartom. Itt azon kérdés áll előttem: vájjon a most előttünk levő törvényjavaslat elfogadása megkönnyíti-e azon szem elől nem téveszthető főezél elérését ? És ha egyrészről az mondatik, hogy a déli vasút függő adómentességi kedvezménye pressió a társulatra nézve; másrészről azt sem lehet elfelejteni, hogy a két állami vaspálya közébe ékelt társulati vonal, megint pressió a déli vasút kezében a magyar állammal szemben. (Helyeslés bal felől.) Én ugy hiszem, hogy a leendő megoldásra nézve a déli vaspályatársulat kezében levő ezen eszköz nem kevésbé hatályos, mint az, mely a magyar államnak nem egészen liquid adókövetelésében rejlik. Ez azon indok, a mely arra bír, hogy daczára financiális aggályaimnak és daczára annak, hogy a megoldás nem teljes: szavazatommal a törvényjavaslathoz hozzájárulok. Azonban mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy azon előnyök között, melyeket mi inkább homályosan sejtünk, mintsem világosan magunk előtt látunk, tartozik a cartell is, mely azon szerződéssel egyidejűleg a kormány és a déli vaspályatársulat között létre jött és melynek áldásait csak egyes fragmentárius, részint ministeri szóbeli, részint előadói, részint bizottsági jeleatésbeli adagokból ismerjük. Ma. olvastam azonban a lapokban agy dolgot, melyre lehetetlen ez alkalommal fel nem hívnom a t. kormány figyelmét. (Halljuk!) A lapokban a cartell egyes részleteiről foglaltatnak közlemények és azok köztt vau az is, hogy — ha nem csalatkozom — a barcs-zákáuyi relatiónak megosztása iránt is történt egyezmény a déli vaspályatársaság és a kormány közit, még pedig ugy, hogy az eddigi 30 százalék helyett, melyben az állami vonalak participáltak ezen relatióban, most 50 százalékban participálnának a díjtételek felemelése által. Nagyon kérném a t. kormányt, hogy a eartellek kötésénél, melyeknek üdvös hatása j uniós 11. 1880. lehet, erre az egyoldalú fiskális lejtőre ne lépjen; mert vajmi kevés áldás van benne, ha a magyar államvasutak ezen vonalszárnya a cartell folytán 2—300,000 frtnyi többletet eredményezne ugyan, de forgalom főérdekének hátrányára, a tételek általános felemelésére vezetne. Ez esetben ezen cartellt a szerződésnek nem előnyei, hanem hátrányai közé kellene soroznunk. A másik dolog, a mely miatt leginkább felszólaltam, indirect összeköttetésben áll a szőnyegen fekvő törvényjavaslattal. Midőn ugyanis most már két nap óta a déli vasút közlekedési hálózatának sanirozása kérdésével foglalkozunk, sajnálattal tapasztaljuk, hogy csakis vasúti kérdések foglalkoztatják a ház figyelmét és hogy ezen tárgyalások alkalmával, — ámbár erre az alkalomszerűség nem hiányzott volna — a forgalomnak egy másik főfoníosságú közvetítőjéről, a viziutakrói szó sem volt. Én nagyon óhajtanám, hogy ezen törvényjavaslatnál, mely az e sorozatban tárgyaltak köztt az utolsó, a kormány magának alkalmat adna nyilatkozni arra nézve, hogy az ország alföldi termelő vidékeinek egyik legfőbb óhaja, a gazdasági egyesület memorandumában is előtérbe állított egy főkérdés, t. i. a dráva-szávai csatornának létesítése, a Kulpa szabályozása és ez által legalább Károlyvárosig egy direet viziutnak helyreállítása, ugy a főváros és Károlyváros köztt, valamint az Alföld sok termelő zónája és Károlyváros köztt szándékba vétetik-e vagy sem? Tartozik-e ez azon dolgokhoz, melyekkel az Alföld homályába belevilágíthatunk? En nagyon sajnálnám, ha e tekintetben várakozásaimban csalatkoznám; mert, közbevetőleg mondva, a Kulpa szabályozására, Fiume forgalmának érdekében, talán nagyobb súlyt fektetek, mint a sziszek-károlyvárosi vonal helyreállítására és kérem ä kormányt, ne sajnálja a fáradságot, a háznak és ez által az országnak a jelen vita alkalmával felvilágosítást nyújtani, hogy mit várhatunk tevékenységétől ezen eddig igen elhanyagolt, de a vasúti összeköttetésekkel legalább is egyenlő fontosságú irányban. (Helyeslés a baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Egyáltalában nem szándékozom legkevésbé is kétségbe vonni helyességét azon törekvésnek, hogy Fiúméba való juthatásunk megkönnyittessék. Nem akarom kétségbe vonni azt, hogy bizonyos mértékig a zágráb-károlvárosi vonal megvétele ezen czélra alkalmas volna,- de mindamellett én sem fogadhatom el ugyanazon okból, melyet előttem Ráth Károly t. képviselőtársam kifejtett, mert az elérhető eredményeket a ráfordított áldozattal arányban levőnek egyáltalában nem