Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

200 280. országos ülés jnníus 10. 1SS0. saság meg ne tartsa a tariffák egyenlőségét; hiszen még a tarifák egyenlősége mellett is hátrányt okozhat Magyarországnak és Fiúménak; megtarthatja a papíron a tariffák egyenlőségét, de Fiúmé felé lassabban fogja szállítani a szállítmányokat és ekkor még azt sem fogjuk mondhatni, hogy vétett a szerződés ellen, mert e részben nincs provisió a törvényjavaslatban. Ismétlem: ha Magyarország vitális érdeke ellen megtörténhetett az, hogy azon tíz év alatt, meddig a déli vasuttársuiat Magyarországtól adómentességet élvezett, hogy Fiumét megrótta Triest kedvéért a tariffáknál, habár stipulálva van is a tariffák egyenlősége, én ebben még elegendő biztosítékot nem találok. Felmerül, t. báz, az a kérdés, hogy mlképers támadt tulajdonképen a jelen törvényjavaslat, mi annak a genesisa, minő érdek dolgozott a törvényjavaslat beadásánál, mi szolgáltatott arra okot és alkalmat? Én nem mondom, hogy a t. kormány egészen háttérbe szorította Magyarország érdekeit, de miután itt külön érdekekről van szó és azoknak s hatályosságuknak egymássali összehasonlításáról, —• én a mondó vagyok — s bár merésznek látszik állításom — hogy inkább látszik e törvényjavaslat beadásánál e vasúttársaság érdeke, mint Magyarország érdeke. Az érdek szempontjából véve tel a dolgot, a déli vasúttársaság két érdeke tűnik fel előttünk. Egyik az, hogy lejárt az adómentessége, tehát neki valami expedienshez kellett folyamodni, hogy érdekeit e tekintetben salválja. Salválja is teljesen, mert e törvényjavaslat szerint adómentessége meghosszabbittatik újabb 10 évre. Először ez az érdek hozta létre a törvényjavaslatot. Nem mondom kizárólag, de főleg, mert hogy a kormány igyekezett e körülményt az országra, nézve kizsákmányolni, a mi ugyan e formában nem fog sikerülni, azt elismerem. A másik érdek is nagyon szembetűnő, csak méltóztassék olvasni a ministeri indokolást. Annak már általam felolvasott soraiban az foglaltatik. hogy megengedi a t. kormány, hogy ezen kérdéses vasút a déli vasúttársaságnak tiszta jövedelmet eddig nem is adott. Elismerem, hogy ebben igazsága van a kormánynak. Most, hogy áll a dolog? Nem kapott tiszta jövedelmet e vasút után eddig. Ez állapot ezentúl megszűnik, mert fog kapni évenként 240 ezer arany frtot tisztán adómentesen. Tehát helyzete sokkal jobb, mint az előtt: először, mert adómentességét megtartja; másodszor, az eddigi semmi helyett fog kapni évenkint 240 ezer frtot aranyban. En tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy nem annyira Magyarország érdeke, mint a déli vasattársaság érdeke az, a mi e törvényjavaslatnál és általa ki van elégítve. De azt mondja továbbá a t. központi előadó ur és a minister indokolása, hogy 500 ezer fríra teendő azon forgalom jövedelme, melyet az eddigi statusquo mellett ezen déli vasúttársaság elvont a magyar vasutaktól. Tehát a tiszta nyereség, levonva a levonandókat, lenne 500,000 frt, mi ezentúl nem fog elmaradni. De bátor vagyok kérdeni, micsoda calculus alapján jön ki ez 500,000 frt, mert a t. kormány részletek fejtegetésébe, adatok felsorolásába nem bocsátkozik, hanem a t. háztól feltétlen hitelt követel. Ugy kell ezt hinni, mint a dogmát. Azt mondja, az ő közegei ennyire számították ki a forgalom jövedelmét, ezt tessék tehát elhinni és azért bátran meg lehet venni ezen vasutat. Ámde, t. ház, az ily üzleti és számítási dolgokban adatok nélkül helyesen eljárni lehetetlen. Részemről nem vagyok hajlandó a törvényjavaslatot adandó szavazatomra nézve zsinórmértékül elfogadni, mert a kiszámított 500000 frtot nem tartom helyes alapokon nyugvónak. És ha a kormány azt kívánja, hogy állításának hitelt adjunk, szíveskedjék az adatokat is előterjeszteni. Vannak tisztelt ház, más tekintetek, melyeket lehetetlen elhallgatni. Van ebben a szerződésben egy fulánk, a mely engemet, mint a képviselőháznak és a nemzetnek egyik csekély tagját, sért. És ez az, hogy a déli vaeuti társaság nem bizik a magyar állam jövőjében és hitelében, mert a mellett, hogy az állam kötelezi magát évenkinti 240,000 frtnak megfizetésére, ezen 240,000 frtnak telekkönyvi biztosítását is kívánja. Mélyen érzem a fulánkot, a mely ebben van és e fullánk a társulat részéről valóban nem nagy compliment a kormányra nézve. Hogy a vasutak tekintetében sokat kell tennünk: belátom s ezért bizonyos feltételek mellett olyasmit én hajlandó volnék elfogadni, minő az, a mi e törvényjavaslatban foglaltatik. Részemről azonban e törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásához sem járulhatok azért, mert a vételár igen nagy és még csak meg sem határozhatólag drága; mert pénzügyi bajaink felette súlyosak; mert már amúgy is oly sokat áldoztunk a vasutakra, hogy a jelen alkalommal ez új terhet a nemzetre róni nem lehet, már csak anaálfogva, mert sem az előnyöket eléggé, sem azok biztosítását nem látom. Ha látnám azt, hogy beállott a kormánynál a fordulat az általános nemzetgazdasági polititikábanj ha látnám azon reformokat, a melyek a teher viselésére a magyar nemzetet képesebbé fogják tenni, lehet, hog3

T hajlandóbb volnék egy új törvényjavaslatot megszavazni. De midőn látom, hogy a kormány eddigi nemzetgazdasági hibás politikájához csökönöseu ragaszkodik, tekintve azon nagy terheket, a melyek a vasutak érdé-