Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-280

280. országos ülé ezen 400,000 frt, a mint javasoltatik, 10 évre elengedtetik, akkor előáll a vételárnak másik tényezője, t. i. 4 millió forint. Ez is éppoly vételár, mint az a 21 millió 120 ezer forint, a mely bár 88 éven keresztül, de ily összegben fog fizettetni. Azt tulaj donkép egészen positive kiszámítani nem is lehet, hogy mely vétel árt fognánk a déli vasúttársaságnak 88 év alatt fizetni, ha e törvényjavaslat elfogadtatik, mert Magyarország speciális viszonyai között továbbá tekintetbe kell venni nem csak azt, hogy mennyi lesz azon összeg, melyet mi fizetni fognánk, hanem különösen, miután ezen járadék kölcsönpénzzel fogna fedeztetni, még azt is tekintetbe kellene venni, hogy azon kölcsönpénz nekünk mennyibe fog kerülni? így tehát nincs e kérdésnek más megoldása, mint egyszerű beismerése annak, hogy tulaj donkép nem is lehet tudni, hogy Magyarország részéről a vételár mi lesz ? már pedig, ha ezt nem lehet tudni és bizonyosan csak azt tudjuk, hogy véghetetlen sok lesz, én részemről nem vagyok hajlandó egy ily vásárba bele bocsátkozni. Én elismerem, hogy a megveendő vasútnak valódi értékét nem tudom; hanem azt hiszem, hogy az a négy millió frt, a melyre rúg 10 éven át az elengedett adó, meglehet, egészen fedezi ezen vasútnak valódi értékét. Azt mondja a t. előadó ur és a pénzügyi bizottság, hogy egészen más tekintetek azok, melyeket a jelen kérdésnél figyelembe kell venni és a melyekből ki kell indulni. Nevezetesen említi a t. előadó ur azon carteH-szerződést, mely állítólag köttetett három esztendőre és meglehet, hogy azontúl is fenn fog állani. És jelezi azon körülményt is, hogy jövőre a déli vasúttársaság be fogja hozni a tarifák egyenlőségét Fiúméra és Triestre nézve, úgy, hogy a Triest felé szállított árúk nem fognak olcsóbban szállíttatni, mint a Fiume felé szállítandók. A mi Í> cartell-szerződést illeti, én nem tudom, hogy azzal tulaj donképen hogy vagyunk, hanem kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy ha én az igen t. közlekedési minister urnak helyén ülnék, én ezt a cartell-szerződést kiegészítő részévé tettem volna ezen törvényjavaslatnak, úgy, hogy a ház erre nézve is tájékozva legyen. De mi a kartell-szerződést csupán csak a pénzügyi bizottság jelentéséből és a t. előadó; ur előadásából ismerjük, ahhoz tehát alaposan hozzá szólni nem lehet; mert hogy mennyiben kötelezi ez a déli vasúttársaságot és hogy nekünk minő garantiáiuk vannak arra nézve, hogy azt meg is fogja tartani, az iránt tájékozva nem vagyok; mert erről a szerződésben nincü szó. A mi a tarifák egyenlőségét illeti, a melyre úgy a t. kormány, mint a t. előadó ur is igen jnsiius 10. 1S80. i no nagy súlyt fektet, megvallom, hogy ez oly körülmény, a mely mindenesetre figyelembe veendő és én ezt igen kedvező kilátásnak tekinteném, tekinteném mondom, ha nem volna a t. kormánynak indokolásában egy elismerés, mely engem, megvallom, megdöbbent. Az indokolás végén a kormány, mely e 15 millió honpolgárból álló hazának és nemzetnek a király által kinevezett kormánya, a melynek élén ő Felsége a király áll, ezt a complimentet mondja a déli vasúttársaságnak, hogy: „úgyszólva a magyar kormány megalakulása óta húzódó oly uírgyalás befejezésével, mely a hatalmas déli vasuttársulaíot eddig minden nagyobb kifejtéstől visszatartotta" stb. Egy szóval: a kormány, kormányi miaőségében, hatalmas<ági complimeutumot mond a déli vasút társulatnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, én a kormánytól, a nemzeti kormánytól nem vártam. Én nem akarom elismerni, — meglehet, hogy misíincálom magamat — de nem akarom elismerni, hogy szemben a magyar nemzettel a déli vasúttársaság hatalmasság legyen. (Helyeslés a szélső' balon,) Én bár igen csekély tagja vagyok e háznak, óvást teszek ellene. Ha a kormány oly javaslatot adott volna be, melyben szó lett volna a déli vasuttársulatróí és valamely más kisebb vasúti társulatról és e kisebb vasút társ illattal szemben nevezte volna a kormány a déli vasuttársulatot hatalmasnak, ebben nem látnék semmit, ebben tökéletes igazsága lenne; de mikor a déli vasuttársulatot Magyarországgal szemben ismerik el nagyhatalomnak, ezt én részemről megjegyzés nélkül nem hagyhatom. És most, t. ház, én a gyakorlati életből indulok ki. Én nézem az életet ugy, a mint van. Mi az, a mi a gyakorlati életben leginkább dönt? Az az érdek és annak hatalma. Már most, ha megtörténhetett az, t. ház, a múltban, hogy mintb amellett, hogy a déli vasúti társulat Magyarországtól eddigelé adómentességet élvezett, megtörténhetett mondom az, hogy Fiúméra nézve mégis kevesebb taríffát hozott be, mint Triestre nézve: akkor meg fog történhetni jövőre, habár más alakban, habár a papiroa arra kötelezi is magát, hogy Fiúméra nézve éppen oly tariffákat fog érvényben tartani, mint Triestre nézve, —• megtörténhetik, mondom, hogy e vasutiáxsulat, — mely, a kormány saját elismerése szerint is, hatalmas, — azon egyforma tariffákat, melyek igen jól veszik ki magukat papiroson, nem fogja kellőleg respecíálni. Minő garantiánk van arra nézve, ha e hatalmas társulatnak nem tetszik respectálni a tariffákat? El fog-e menni a közlekedési miuister ur a Pest belvárosi járásbírósághoz és ennek az útján fogja kényszeríteni e hatalmas társulatot a tariffák megtartására? De, t. ház, nem is szükséges, hogy e hatalmas tár-