Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-279
160 87*. erszigoü ülés jnning 9. 1SS0. elhárításának szüksége nem igényli, a mit ebben az esetben állítani nem lehet. Igaz ugyan, hogy a kormány a Szerbiával kötött egyezményben arra kötelezte magát, hogy a vasutat 3 év alatt fogja kiépíteni. De nem tudta-e akkor a ministerium, hogy a tervek még hiányoznak, hogy az előirányzatot még nem készítette el ós végre, hogy ugy a terveket, miut az előirányzatot, az országgyűlésnek jóvá kell hagynia? Hozzájárul ehhez, t. ház, hogy a kalocsai szárnyvonal, melyet az állam költségén kivan a kormány kiépíttetni, véleményem szerint helyi érdekű vasút, melyet az állam segélyezhet, de a melyet a maga számlájára vennie nem kell. A második pontban pedig felhatalmazást kér a kormány arra, hogy a Bajára tervezett vasút iránt az érdekeltekkel szerződést köthessen. De hogy mily feltételek alatt fog ez létesíttetni és mily megterheltetésével az államnak, azt, t. ház, a kormány még csak nem is sejteti velünk. Végre elvben elfogadtatik még egy harmadik szárnyvonal is, a zimony-mitroviezai. Ez ugyan, azt gondolom, nem az államnak közvetlen terhére, hanem miután a határőrvidéken vonul keresztül, a határőrvidéki alap terhére esnék. De miután tudjuk és a kormány maga is elismeri, hogy a határőrvidéki alap pénztára üres, világos, hogy a költségeket a magyar kincstár fogja előlegezni. T. ház! Ugy látszik, hogy az a vállalkozási, az az építési láz, a melyben a hetvenes évek elején szenvedtünk s a melynek utóbajait mai napiglan érezzük, újra kitört. Nem rég ideje megvettük a vágvölgyi vasutat; a költségvetés tárgyalásakor elhatároztuk egy országháza és három ministerium számára hái om palota építését. Egy helyi érdekű vasút befektetési tőkéjének káronmyolezad részét vállaltuk el; elrendeltük a tiszavidéki vasút megváltását; ma a budapestzimonyi vasút megszavazása ajánl tátik, mely a kormány előleges számítása szerint 22—23 millióba fogna csak kerülni, de a mely — rósz jós legyek — sokkai többe fog kerülni. Előttünk fekszik két más törvényjavaslat: az egyik a zágráb-károlyvárosi vasút megvétele, a másik a sziözek-károlyvárosi meg a szisztík-doberlini vasút kiépítéséről; az első az állam költségén, a második, mely a határvidéken vonul keresztül, az imént jeleztem üres határőrvidéki alap rovására, kivéve azonban annak egy kis szakaszát, az ország határától Doberiinig, melyet a magyar állam kivan a maga költségére létesíteni, talán azért, hogy a füstölgő véren és a porladozó csontokon kivül egyéb tulajdona is legyen a a magyar nemzetnek Boszniában. Hozzá fog járulni, előre láthatjuk, több más vasút tervezése. Hozzá fog járulni, a mint a t. előadó ur már jelezte, a kalocsai vonalnak folytatása Zákány irányában, természetese;; állandó vashíd, létesítésével, miután az Erdőduél létező gőzkomp nem bizonyult czélszerünek és következni fog valószínűleg a banjaluka-serajevoi vonalnak kiépítése; ugyan ez, remélem, nem a magyar állam költségén, hanem közös költségen, mert hogy a közös kormány belenyugodjék abba, hogy azon vasút, a melyhez most egy szárnyvonalat készített, továbbá is zsák-uteza maradjon, azt nem teszem fel; és következni fog a sziszekbródi vonaí kiépítése, természetesen azért, hogy az alföldi vasút közvetlen össszeköítetésbe hozassák Fiúméval; és kopogtatni fog majd ajtónkon, a mint már kopogtat a kormány ajtaján, a nyugati vaspálya, hogy Budapest-Győrrel köttessék össze, természetesen az állam részéről nyújtandó tetemes segély mellett. De ne következzenek bár ezen vasúti tervek, a melyeket utolsó helyen említettem, kétséget nem szenved, hogy azok, melyeket már megvettünk s melyeknek megszerzését, vagy felépítését a kormány kívánja, oly roppant terhet hárítnak a nemzet vállaira, a melyet az meg nem bírhat. Es mikor kívánja mindezt a kormány, uraim? Akkor, midőn kétséget nem szenved, hogy azon barmincz és egynehány milliónyi deficit, a melylyel az állami költségvetést lezártuk, túl lesz haladva, hogy eddig megszavazott tételek által is szaporodik ; kívánja akkor, midőn előre tudjuk, hogy a Dunának Budapest köztti szabályozása már is hat milliót fog igényelni, oly kiadás, melyet lehetetlen meg nem tennünk, ha csak az ország fővárosát pusztulásnak nem akarjuk átengedni; kívánja akkor, midőn maga a kormány, maga a pénzügyi bizottság elismerte, hogy az adókat tovább már fölemelni nem lehet; s kívánja akkor, midőn senki sem állítja, maga a kormány sem meri állítani, hogy mindezen vasutak, melyeket tervez, rövid időn tiszta jövedelmet fognak hajtani, midőn tehát kétséget nem szenved, hogy a hiányt új kölcsönnel és a kölcsönnek kamat és törlesztési hányadát új adóval leszünk kénytelenek fedezni. [Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Azt mondják talán, hogy a vasutak hasznosak s hogy éppen azért szükséges beruházásokat tennünk, hogy ugy egyeseknek, mint a kincstárnak jövedelmét emeljük, szaporítsuk. A vasutak hasznosak, hasznos minden ut, hasznos maga egy ösvény is, de midőn hasznos és hasznosabb, midőn hasznosabb és szükséges költség köztt kell választanunk és midőn a legszükségesebbre sem telik magunk erejéből pénz, hanem kénytelenek vagyunk kölcsönhöz folyamodni, akkor nem szabad a hasznos, vagy hasznosabbra gondolnunk, hanem a szükségest kell csak előállítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
