Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos ülés jauins 9. 1S80. jgj Azt mondják, hogy fel fogjuk emelni egyeseknek, fel a kincstárnak jövedelmét. Félek, t. ház, hogy mielőtt czélt érnénk, ugy az egyesek, mint az állam összeroskadnak. Ugy teszünk, t. ház, mint azon ifjú, nekem is volt ilyen ismerősöm, (Halljuk!) a ki, hogy minél előbb bevégezze iskoláit, nagy mohón neki esett a tanulásnak, megerőtette magát, utoljára elbetegesedett és kora előtt elvénült. Vagy, hogy egy másik példával éljek, ugy teszünk, mint azon játékos, a ki, miután sok pénzt elvesztett, hogy az elvesztettet visszanyerje, többet-többet rak, mig utoljára utolsó fillérét is elveszti. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Jobb, t. ház, lasabban haladni, semhogy örvénynek neki menjünk; jobb kevesebb vasutat építeni, hogy legyen mit szállítanunk a már meglevőkön; jobb kocsin, jobb tengelyen szállítani a búzát a legközelebbi vasútállomáshoz, hogy azt ott szabad kézből adjuk el, mint látni, hogy szállítják a végrehajtók vasúton bútorainkat, a magunk saját és gyermekeink ruháját, ágyneműjét a legközelebbi székvárosba, hogy ott kótyavetyén eladják; jobb gyalog, jobb mezítláb járni idebenn a hazában, mint vasúton Amerikába vándorolni ki. {Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem teszem fel senkiről közülünk, hogy azzal vigasztalja magát, hiszen ugy is annyit költöttünk már, annyi adósságba vertük magunkat, hogy akár többet, akár kevesebbet költünk, akár kisebb, akár nagyobb legyen a teher, fizetni elvégre is képtelenek lévén, jobb ha még többet költünk, legalább lesz valami látszata, marad valami hasznos dolog a hazában, ha tönkre megyünk. Mondom, ezt nem teszem fel, mert nézeiem szerint, ha az, a ki elháríthatlan szerencsétlenségek következtében tönkre megy, ugy az emberek részéről szánalmat igényelhet, mint a bíró által felmentetik; ugy másfelől az, a ki könnyelműen, a ki előre tudva, hogy nem képes eleget tenni elvállalt kötelezettségeinek, adósságot adósságra halmaz, az, uraim, a világ által eikárhozta tik és a biró által el szokott Ítéltetni. Félek, t. ház, hogy a mit mi beruházásnak nevezünk, az kívetköztetéssé fog válni; félek, hogy az építkezések a még meglevő csekély jólétnek is megrontására fognak vezetni. Tudom, t. ház, hogy szavam most is, mint annyiszor már, a pusztában fog elhangzani, de mindamellett nem hallgathattam el az aggodalmakat, melyek lelkemet nyomják. Meglehet, azt fogják mondani, hogy nem állok a mai kor színvonalán, hagy nem fogom fel a vasutaknak nagy befolyását ugy egyesek, mint az állam jövedelmének szempontjából. Ám legyen, én szívesen átengedem t. ellenfeleimnek a dicsőséget, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. ha ő nekik lesz igazuk, de viszont legyen szabad figyelmeztetnem őket a felelősségre, mely minden esetre érni fogja, ha ők csalódnak. Nem fogadom el sem a mostani törvényjavaslatot, sem a hasonlókat, melyek utána következnek. {Elénk helyeslés a szélső' balon.) Tisza Kálmán minigterelnök: T. ház! Azok után, miket az előttem szólott t. képviselő ur is felhozni méltóztatott, szükségesnek tartom, hogy röviden nyilatkozzam ugy az általa felhozottak némely részére, a mennyiben a tárgygyal összefüggésben vannak, mint azokra, melyek az előbbi t. szónokok által felhozattak. (Halljuk!) Mindenek előtt az előttem szólott t. képviselő ur előadásával szemben meg kell jegyeznem, hogy én igen jól tudom, hogy ő a szerb vasúti conventio tárgyalása alkalmával is ellene volt annak, hogy az ország vasútépítés kötelezettségébe bocsátkozzék. De engedjen meg a t. képviselő úr, minthogy Magyarország törvényhozása a Szerbiával kötött conventiót — mert hisz erről van most szó és nem a berlini szerződésről — elfogadta: ezzel már országos kötelezettséggé vált azon vasúti összeköttetés létesítése, mely abban megállapítva van. Nem kormányi, de állami kötelezettségről van tehát szó (Ugy van! jobbfelöl) és éppen azért azt hiszem, hogy ezen kötelezettségnek teljesítése alól a magyar állam magát ki nem vonhatja és igazság szerint a discussío tárgyát ma csakis az képezhetné, hogy ezen kötelezettség teljesítésének helyes módja-e az, a melyet a kormány javaslatba hoz, vagy nem ? (Helyeslés jobbfelb'l.) A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy a t. képviselő ur, midőn a zimony-mitroviczi összeköttetést említette, talán megfeledkezett arról, hogy ez nem mint valami új eszme, nem ugy mellesleg hozatik ezen vasútépítéssel kapcsolatba; hanem hogy már az 1877-ki XXVI. t. ez. határozottan megmondotta, hogy a budapest-zimonyi összeköttetés létesítésével egyidejűleg intézkedni kell ezen összeköttetés létesítéséről is. Nem valami új dolgot hoz be tehát ezzel a kormány, hanem az 1877-ki törvény rendelkezésének tesz eleg«-t. A t. képviselő ur úgy látja, hogy ismét beköszöntött nálunk az építési láz, mely a múltban már annyi kárt okozott az országnak. En abban, t. képviselő úr, hogy haladjunk lassan, baladjunk fokozatosan, a t. képviselő úrral tökéletesen egyetértek; de bocsásson meg nekem, a lázas, a rohamos építkezés közti és a köztt, hogy történjék annyi építkezés, a mennyi részint a múlt vasúti politika hiányainak orvoslására, részint pedig arra szükséges, hogy az országnak főösszeköíteíései biztosiítassanak s továbbá az ország kormányának befolyása az ország közlekedési politikájára megóvassék : e közit, mondom, igen nagy különb21