Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. orsságos ülés juaiss 9. 1880. 159 meggyőződni arról, vájjon a javaslat megfelelő-e e tekintetekben. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a kormány az ország közgazdasági érdekeit szem előtt tartva, nem riadna vissza oly előterjesztéstől sem, hogy ezen vasútnak állami költségen való kiépítését javasolja a háznak; (Helyeslés) azonban mindezt akkor méltóztassék megbírálni, mikor a javaslat őszszel a ház előít leend. De még ha azon kérdésre kerül a sor, hogy államilag építtessék ki a vonal, akkor sem áll azon számítás, a melyet Dániel Ernő képviselő ur felhozott, hogy t. i. mástél millióval terhelné a vasút az államot. Ez csak akkor állana, ha e vonal semmit sem jövedelmezne, a mitől e vasút nagy vidékénél és összeköttetésénél fogva tartani nem lehet. De nem áll a képviselő ur számítása egy másik okból sem, mert abból indul ki, hogy 7%-os pénzt kellene felvenni a vasút építésére. Mert, a mint pénzügyeink és az európai pénzpiacz viszonyai ma állanak, teljes megnyugvással mondhatom, hogy i!y nagyfontosságú nemzetközi vasút kiépítésére ennél olcsóbb pénzt kaphatunk, (Ugy van jobbfelol.) De e kérdések csak az őszi tárgyalás alkalmával kerülnek tüzetes megfontolás alá és én kérem a t. házat, ne méltóztassék e kérdés felett egyoldalulag és minden körülménynek alapos megfontolása nélkül határozni. Államilag építtessék-e a vasút, vagy sem: azon előterjesztéstől fog függni, melyet a kormány a t. háznak az őszi ülésszak alkalmával e tárgyban tenni fog. A jelenlegi előterjesztés elfogadása nem praejudikál ez elhatározásnak s azért kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni ugy, mint a pénzügyi bizottság beterjesztette. {Elénk helyeslés) Irányi Dániel: T. ház! A t. pénzügy minister ur örömét fejezi ki a felett, hogy a berlini szerződésnek a budapest-zimonyi vasútra vonatkozó pontját a t. ház egy tagja sem támadta meg. Bátor vagyok a t. pénzügyminister urat figyelmeztetni, hogy midőn a Szerbiával kötött conventió szőnyegen volt,'; én a berlini szerződésnek idevonatkozó pontja ellen nyilatkoztam, kifejezvén azon nézetemet, hogy azon szerződés a vasutat illetőleg, ránk csak jogot ruház, a nélkül, hogy egyúttal kötelességgel terhelne, kötelesség ránk nézve csak az esetben hárulhatván, ha a déli szomszéd Szerbia, illetőleg Törökország a berlini szerződés idevonatkozó pontját végrehajtatni követelnék. De valamint tudva van az, hogy ezen pontnak a berlini szerződésbe felvételét egyenesen a mi kormányunk, illetőleg a közös kormány kivánta, ugy másrészt nem tagadhatja a t. kormány, hogy ő volt, illetőleg az osztrák és a közös ^kormány, kik Szerbiára nyomást gyakoroltak a végeit, hogy a berlini szerződés ezen pontjának végrehajtásába beleegyezzék. A mi Bánhidy és Dániel t. képviselőtársaim által kifejezett nézeteket illeti, én ámbár ő velük sok pontra nézve egyetértek, a dolog érdemére nézve mégis egyiktől is, másiktól is eltérek. Már az imént említett vasúti conventió tárgyalása alkalmával kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy az ország mai zilált pénzügyi helyzetében s tekintve az adónak nyomasztó voltát, valamint a napról napra és a nép minden rétegében terjedő elszegényedést, új, különösen tetemes terheket vállalni nem tanácsos, kivételt nézetem szerint csakis kétféle kiadásra lehetvén tenni. Először olyanokra, melyek maguknak az állami czéloknak szempontjából elkerülhetetlenül szükségesek. Ilyennek tartom pl. azon költségeket, melyeket egyes városoknak, községeknek és azok határainak az árvízveszély elleni mentesítése igényel, mert a polgárok életének és vagyonának biztosítása az állam legelső és legfőbb feladataihoz tartozik. Különben is az ilyen kiadást lehetetlen meddőnek nevezni, ha meggondoljuk, hogy mig egyrészt az igy megmentett vidékek a maguk tartozásainak az állam iránt pontosan eleget tehetnek, addig az elpusztított városok és községek a kincstárnak és az egész közönségnek csak terhére válnak. A másik kivétel, melyet a mi viszonyaink köztt megengedek, oly kiadásokra vonatkozik, melyeknek czélja bizonyos s rövid időn jövedelmet igérő befektetések. Bizony talán, vagy csak hosszabb idő múlva jövedelmezhető vállalatokba annál kevésbé szabad bocsátkoznunk, minél súlyosabban érezzük a 30 és néhány milliónyi deficit terhét és minél inkább meg vagyunk és kell, hogy meg legyünk győződve arról, hogy a nép adóterhét emelni, szaporítani lehetetlen. Miután pedig éu a budapest-zimonyi vasutat sem elkerülhetetlenül szükségesnek, sem olyannak nem tartom, a melyet biztos és rövid idő múlva jövedelmet igérő vállalatnak tekinthetnék, annálfogva én azon egyezmény tárgyalásánál ellene nyilatkoztam és ugyan azért, ha nem lennének is egyéb indokaim, ellene nyilatkoznám az előttünk fekvő tör vény javaslatnak is, mely ama vasúti egyezménynek a következménye. Vannak pedig, t. ház, az említetten kivül egyéb okok is, a melyek a törvényjavaslat ellen szólnak. Már egyik képviselőtársam említette, hogy a törvényjavaslathoz nincsenek mellékelve a tervek, nem is szólok a részletes tervekről, de még csak az általános terv sincs hozzá csatolva és nincs előttünk a részletes költségi előirányzat. Oly fontos és oly tetemes megterheltetésnél pedig, a részletes tervek s részletes költségkiszámítások nélkül, oly roppant kiadást megszavazni nem szabad, ha csak azt valamely komoly veszély