Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

158 279. «rsaégws ülés jnnins 9. 1SS0. tal kptött szerződésben foglaltatnak, akkor ez pénzügyi szempontból mindenesetre az előnyösebb megoldás. De ha ez a kartellre kikötött határidő letelte után biztosítható nem volna, a budapest-zimoiryi összeköttetés által mód van arra, hogy Fiume Kár oly vár oson és Zágrábon át Budapesttel Szabadkán át összeköttetésbe hozassák. Mert habár a különbség a két irány közit 49 kilométer, ezen összeköttetés mégis olyan lesz, mely Fiume javára jól hasznosítható lesz. (Altalános helyeslés.) De azt méltóztatnak mondani, hogy ha ezen vonal létesítése oly nagy fontossággal bir, miért nem terjeszteit elő a kormány ezen vonal létesítésére most már végleges megállapodást, végleges törvényjavaslatot? Erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen vonal építésére az alapot csak a Szerbiával kötött conventió adta meg. Ennek létesítése előtt "és a nélkül, hogy kilátás lett voloa arra, hogy ezen conventió Szerbia által elfogadtatik, meddő lett volna a kivitel módozatainak és a részletek megállapítása. Mint az indokolásban is felemlittetik, az az újvidék-zimonyi részre vannak részletes tervek elkészítve; azért, mert ez a legszükségesebb vonalrész és mert erre lesz a legtöbb munkaidő szükséges. Az újvidék-budapesti részre ily részletes tervek nem léteznek még. Erre nézve mindenesetre a legelső kellék, akár az állam építse, akár társulatnak adassék, az lett volna, hogy a részletes tervek legyenek megállapítva. Ezek hiányában ezen kérdés végleges megoldást nem nyerhetett. De van egy másik szempont is előttem és ez az, hogy, miként köztudomású dolog, a szerb seupstina csak most fogadta el azon eonventiót, a mely a magyar törvényhozás által már elfogadtatott, Ekként Szerbiára nézve is fennáll most a kötelezettség, hogy oly mérvben lásson a vonal kiépítéséhez, hogy a coirrentióban kikötött határidő alatt a vasutat kiépíthesse. És én előttem igen nagy fontossággal bir azon eshetőség is, a melyet figyelmen kivül hagyni nem kívánok, miszerint tudjuk meg, hogy Szerbia miként intézkedik ezen vasút kiépítéséről és vájjon nem lenue-e lehetséges esetleg egy önálló, Budapesten székelő interuationalis társulat létesítése, a mely nemcsak Szerbia északi határáig, hanem azon keresztül is, a nem létező török vasutakkal létesítse az összeköttetést. Ezen szempontot figyelmen kivül hagyni nem akartam és az szintén egyik indok arra, hogy helyesebbnek tartottam, ha őszszel történik erre nézve intézkedés. (Helyeslés.) Felemlítette előttem szólt Bánhidy Béla b. képviselő ur e vasút financiális részét is és azt mondta, hogy a kormánynak nincs sem közle. kedési, sem pénzügyi politikája, mert más irányban járt el a tiszavidéki vasút megszerzésénél és más irányt követ a bud<ipest-zimonyi vasút kiépítésénél és nem tudja, mi a fő, mi a döntő: a pénzügyi szempont, vagy más tekintet. Először méltóztassék a t. képviselő ur megengedni, hogy a tiszavidéki vasút analógiája nem alkalmazható ezen vasútra, mert a tiszai vasútvonalnak egyes részei a magyar állam tulajdonában lévő vonalak közé esnek és ennélfogva e vasútnak megszerzése az államvasút érdekében volt, azért, hogy összeköttetést léiesítsen egyrészt a budapest-kassai vonallal, másrészt a magyar keleti vonallal, mely szintén az állam tulajdona. De ezen vonal megszerzésénél sem hagyta figyelem nélkül a kormány a pénzügyi tekinteteket és oly javaslatot terjesztett a ház elé, mely az államra aránylag csekély évi megterheltetést ró, a mennyiben a részvénytőke kifizetése tíz év alatt történik. De a tiszavidéki vasút megszerzésénél mind az összeköttetési és forgalmi, mind pedig a pénzügyi eredményei előre megállapíthatók voltak; mig a budapest-zimonyi vasútnál, a szerbiai vonalak kiépítéséig, ama tényezők meg nem állapíthatók és igy a kettő köztt lényeges különbség van. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondják, hogy felfognák a kormány álláspontját, ha azt mondaná, hogy ne investiáljunk semmit, ne építsünk vasutakat. Méltóztassanak megengedni, akár túlságosan investiáljunk, — akár semmit se, mind a kettő egyaránt káros volna. Kézetem szerint investiálnunk kell ott, a hol az elkerülhetetlenül szükséges, de csakis ott; és a hol ez elkerülhetlenül szükséges, csupán pénzügyi szempontból nem odázhatjuk el a kérdés elintézését, mert kárát magunk vallanók. Ismétlem tehát, mindkét szempont tekintetbe vétetett, ugy a forgalmi, mint pénzügyi. És hogy a kormány e tekinteteket nem hagyta figyelmen kivül, azt bebizonyította valamennyi javaslatával, melyeket a törvényhozás elé terjesztett, a déli vasútról, a tiszavidéki vasút megváltásáról szóló javaslatainál és a jelen előterjesztésnél, melyeknél mind a két szempont egyaránt érvényesül, nem pedig pusztán a minden számítás nélküli beruházás szándéka. Áttérek most azon kérdésre, vájjon államilag épitf essék-e ki e vonal, vagy nem? (Halljuk!) T. ház, van egy praegnäns érdeke az országnak és ez feltétlenül szükséges, hogy az állam az ezen iránynak oly nagy fontossággal biró forgalmára befolyását érvényesíthesse, ugy a vasút kezelése, mint a tarifa kérdésében. Ez a kérdés döntő. (Ugy van!) Azon előterjesztésben, melyet a kormány őszszel fog előterjeszteni, a t. háznak módja lesz