Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

279. országos ülés jnnius 9. 1SS0. 153 és igy évi mérlegünket 1.500,000 írttal fogja évenkint kedvezőtlenebb helyzetbe hozni. Azt mondtam, t. ház, hogy kizárólag az állam terhére fognak esni és én ezen állításomat fenntartom. A jövedelmezőségre való kilátás teljes hiányában ugyanis, vagy nem fog akadni vállalkozó ezen vasút kiépítésére, mely esetben a vasút kiépítési és üzleti költségei az államra hárulnak; — vagy csak a garautia megadásával fog ilyen akadni, a mi az elvállalandó terhekre nézve különbséget nem tesz. És ugy látszik, hogy a t. kormány érezte ezen törvényjavaslat elfogadása által az államra hárulandó terhek nagyságát , mert kilátásba helyezte az indokolásban, hogy mindenesetre ugy szeretné kiépíttetni ezen vasutat, hogy állami befolyásának különben teljes biztosítása mellett, az építési költség csak egy részét ä fonds perdu vállalja el; mely esetben minden esetre az elvállalandó teher csökenuék, — de azt hiszem, t. ház, hogy a körülmények és viszonyok hatalma sokkal erősebb lesz a kormány szándékánál és akaratánál; mert hogy ha concedálnám is, hogy az ily feltételek mellett akad vállalkozó, azt hiszem, e vaspálya jövedelmezőségének teljes hiánya mellért, ezen vállalat csakhamar pénzügyi zavarokba kerülne és ha a kormány egy sokkal becsesebb dolgot, t. i. az állam bitelét koczkáztatni nem akarja, kénytelen lesz ezen vasút ügyeinek sanirozásába bocsátkozni. És hogy az ily sanirozás mit jelent, azt sajnosán, a multak tapasztalatából igen jól tudjuk. Eöviden kimondva, annyit jelent: a vasútépítési költségeinek készeres megfizetése. Tehát bármennyire helyeselném is a kormánynak e tekintetben előadott szándékát, én mégis azt hiszem, legczslszerú'bben cselekednénk, hogy ha mindjárt ab ovo ezen vasutat államköltségen építenénk ki, mert ez által, részemről legalább ugy látom, hogy a legkisebb áldozatot vennénk át. A szóban forgó törvényjavaslat elfogadása által tehát, t. ház, egy oly vasúttal szaporítanánk az ország vasúthálózatát, mely azon igen kétes érdekénél fogva, melylyelaz ország közgazdasági követelményeire nézve bir, állandó 1.500,000 frtnyi teherről szaporítaná évi deficitünket; nagy teher t. ház ; nagy különösen minálunk, a hol a már is nagy összegekre felszaporodott évi teher nyomása által, miként egy képviselőtársam nyilatkozott, koplalni és izzadni vagyunk kénytelenek. Nézetem szerint ezen nagy teher elvállalására csak egy mentség lett volna, azon mentség, hogy ha kimutatta volna a kormány, hogy Szerbia íelé a vasút kiépítése, illetőleg a Szerbiával kötött conventióban foglalt vonalak közül a másik két vonal éppen nem lett volna léteKÉPVH. NAPLÓ. 187Ő—81. XIV. KÖTET. síthető, vagy csak hason nagyságú, vagy még ennél is nagyobb áldozatokkal. Azonban t, ház ezt a kormány nemcsak ki nem mutatta, de még csak meg sem említette, hogy ez iránt tárgyalásokat folytatott volna. Mi, a kik az 1872. évi országgyűlésnek tagjai voltunk, tudjuk azt, hogy a szerb conventióban foglalt egyik irány, t. i. a kikindazimonyi vasút létesítése, oly foltételek mellett lett volna eszközölhető, melyek az államtól semmiféle áldozatokat nem követeltek. Ugyanis, midőn 1873-ban ezen vasút kiépítéséről törvényjavaslat terjesztetett a képviselőház elé, ezen törvényjavaslatban ugyan ki volt kötve a speciális garautia, de csak a Kikindától Pancsováig építendő vasútra; de azon kikötéssel és föltétel mellett, hogy ha a Szerbiával való összeköttetés biztosítva lesz, az igy kikötött speciális garantia az osztrák államvaspálya társulat valamennyi többi vonalaival közös garantiává változik át; és hogy ez az államra nézve semmiféle megtereltetést nem involvál, kitűnik abból, hogy az osztrák államvaspálya-társulat vonalaiaak tiszta jövedelme és az azokra adott garantiális összeg köztti különbség sokkal nagj^obb, mint a mit az e vonalrészre eső garantiális összeg tenne ki. Felhő ták azonban t. ház, hogy az osztrák államvaspályatársulat az általa alkalmazásban tartott tarifa-tételeiben, különösen pedig diferentiális tarifáival, az ország érdekeivel ellenkező álláspontot foglal el és nagy hiba volna az ily vasuttársulatot még erősebbé tenni. (Helyeslés. Igaz!) T. ház! En elismerem, hogy ezen baj fennáll, de nem látom át, hogy ezen bajon segítenénk akkor, ha a budapest-ziraonyi vasutat kiépítjük, mert e baj akkor is fenn fog maradni, ha e vasutat kiépítjük; azt sem tartom, hogy az által valami nagyon erősödnék az osztrák vaspályatársulat, hogy hí egy ilyen vasúttal adjuk meg az összeköttetést, a mely hogy mily csekély fontosságai bir, azt volt szerencsém kimutatni. Ellenkezőleg azt hiszem, hogy éppen azzal fog erősödsn, ha mi ezen contemplált budapest-zimonyi vasút kiépítése által oly újabb terheket veszünk magunkra, a melyek ezen helyzetbe fognak bennünket hozni, hogy ismer azon bankárcsoporthoz kell fordulnunk, a melyhez az osztrákáliam vaspálya vezérférfiai is tartoznak. Ellenben, ha mi a kikinda zimonyi vonal kiépítését oly compensationális objectumnak tartjuk, a melyért az osztrák vasuttärsulattal egy olyan egyezséget köthetünk, hogy az, ugy a budapesti forgalomnak kedvez, mint a mi kivitelünk tekintetében engedményeket teszen, azt hiszem, egy ilyen kiegyezés reális értéke sokkal nagyobb, mint a budapest-zimonyi vasútnak legkedvezőbb esélye is. Meggyőződésem tehát, t. ház, az, hogy évi egy millió 500,000 frt 20