Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-271

271. országos ülés lakosnak kisajátítás alá jövő telke ugy oszlott meg, hogy hat telek lett nem ugyan kizárólag abból, de annak részleteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint monáä — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak és ez esetben mondhatom, hogy első sorban — mondom, első sorban, — ezen ember saját telkeiből nem kapott; mert menthetetlenül részeg állapotban lévén a bizottság előtt, nem lehetett vele megértetni saját érdekét; sőt oly kifejezésekkel élt, a melyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kellett távolítani. Ugyanezt ismételte másnap is, mint a mely napra, éppeu tekintette] azon állapotra, a melyben az e!«ő alkalommal volt, a tárgyalás eilialasztatott. Mindamellett azonban, hogy ez kétszer megtörtént és mindamellett, hogy megakasztani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat telek közül egyet sem kapott, minthogy később belátta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kapjon. És ezen egyén tudomásom szerint tökéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telekkel elégedve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élvezett borra, sem az ennél még veszedelmesebb részegítore: egyes izgatóknak félre vezető szavaira, Még agy ily természetíí dolgot hozott fel a képviselő ur, azt mondván, hogy egy asszony ;i miatt, hogy telkét meg nem kapta és a bizottságnál tapasztalt bánásmód miatt megőrült. Ennek is végére jártam. Csakúgyan van ott egy szegény asszony, a kin — mim: tudom — az őrültség jelei mutatkoztak, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő ur előadása szerint azért őrült meg, mert telke kisajátiitatott, az őrültség jelei először nyolez évvel ezelőtt mutatkoztak. (Derült' sé.g.) Minden esetre nagyon jókor megérezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dolgokra. Első sorban a képviselő ur megtámadja a biztosságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak fizettetnek, hogy önkényesen állapíttattak meg a kibecslésí árak és a biztosság azokon túl menni nem akar. Beszédjében elmondotta, hogy igaz, hogy az mondatik, hogy a városi árakat veszik figyelembe; igen, de akkor oly telkek kisajátításáról volt szó, melyekre nézve örült néha a város, ha rajtok ingyen is túl adhatott, hogy valaki azokat beépítse. Ez sem igy van, t. ház. Az árak :i szerint állapíttattak meg, a mint Szeged városa hatósága a megelőzött évek folyamából kimutatta, nem a városikig kisajátított telkeknek, hanem a KÉPVII. NAPLÓ 1878 — 81. XIV. KÖTET. május 31. 1880. q magán adás-vevés útján szerzett telkeknek árát. Ez szolgált alapul az árak megállapításánál. Sőt midőn a város első jelentése ellen némelyek felszólaltak, a hatóság újabb kimutatás közlésére szólittatott fel, mit februárius hadában adatokkal támogatva meg is tett és ismétlem, az említett magán adás-vevési árak szolgálnak alapul a kisajátításnál. Még csak egyet kell elmondanom és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátítás folyamán fizettetnek, magasabbik, mint azon érték volt, melyet masrok az illetők a kárfelvétel alkalmával a telek értékébe!), mint megmaradt vagyont bevallottak. Hogy ily viszonyok köztt t. ház, miképen állíthatja valaki , hogy nem kellőleg fizettetnek meg a telkek, azt én megérteni képes nem vagyok De megjegyzem ;;ég azt is, hogy ha a kisajátításnál a bizottságok takarékosan aknniak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az államkincstáréban, hanem Szeged városának érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Szeged városáé. (Tetszés.) E részben is takarékoskodni, azt hiszem tehát, hogy helyes és éppen akkor volna megtámadható a biztosság, ha azért, hogy saját eljárását megkönnyítse, annyit adna mindenkinek, a mennyit kér. (Uoy van! a jobboldalon.) Hogy pedig némelyeknek furcsa kívánságaik is vannak, arról majd később fogok néhány szót szólani A mi a ledőlt házakat illeti, megjegyzem mellesleg, hogy a hol akár pincze, akár használható fundamentum, vagy más hasonló találtatik, ugy tudom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél. Az ideiglenesen épült házakat illetőleg pedig, nagyon természetes, hogy azok miatt em lehet megakasztani Szeged reconstructiójáiiak munkáját és ezt a biztosság annál jogosabban teheti, mert hiszem, azt a képviselő ur is bizonynyál igen jól tudja, hogy a kinek a biztosság ideiglenes ház építésére engedélyt adott, az reversálist irt alá, a mely szerint akkor, amikor a reconstructió munkája megkezdődik, ha ennek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületét minden kárpótlás nélkül elbontani tartozik. Itt sem történik tehát senkin sem méltánytalanság, hanem történik olyan, a mi egyfelől a város érdekében szükséges, de a miről másfelől minden egyesnek akkor, a mikor első vályogát oda tette, tudomása volt. Itt sem lehet tebát igaztalanságról panaszkodni. Panaszkodik a t. képviselő ur az irá.ií is, hogy a segélyosztási kulcs túlszigorúen lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok s ez az egy az, hogy a biztosság ugy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10,000 írtnál nagyobb értékű vagyona maradt ' 2