Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-279

150 279. országos ülés jnnins 9. 1880 Azért, mert a közlekedési dolgok visszatértek észszerű és természetes raedrökbe s mert a törvényjavaslatban lefektetett vezérelvek, az önálló nemzeti forgalmi politika egyik dogmáját, egyik szilárd sarkkövét képezik. És már ez is elég argumentum, hogy e törvényjavaslat elfogadtassék. Ennyit tartottam szükségesnek általánosságban &

f napirenden levő kérdésről mondani. És ezzel , a. krónikairó nyugodt érzetével be is fejezhetném rövid felszólalásomat, ha még egy óhajtásnak nem kívánnék élénk kifejezést adni. [Halljuk!) És ez az, hogy nézetem szerint legczélszerübb lenne, ha a vaspálya építése állami költségen eszközöltetnék és ha annak kezelése az állami vasutak igazgatóságára bízatnék. {Helyeslés.) Nem akarom itt feszegetni a veszélyt, a melyben az állam jól felfogott érdeke foroghat. ha a vaspálya építésének kérdése másnemű megoldást nyerne. És éu nagy érdemül fognám betudni a kormánynak, ha e közlekedési vonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat beterjesztése alkalmával, a közérzületet ez irányban is megnyugtatni s a már is felszínre jutott aggályokat eloszlatni fogná. A törvényjavaslatot egyébként általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés.) Dánlel Ernő: T. ház! Midőn elhatároztam, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásához hozzájárulni fogok, teljes tudatával bírtam azon ferdeségeknek és nehézségeknek, a melyek helyzetemből folynak. Ugyanis, ha felszólalok, mint Nagy-Becskerek város képviselője, tehát oly vidék képviselője, mely ezen törvényjavaslat által leginkább van siíjtvä, igen közel áll azon feltevés, hogy mai felszólalásom csak a megts'madott vidék védelme sugallía érielemnek kifolyása. Ha ennek daczára mégis elhatároztam magamat, hogy a törvényjavaslat tárgyalásában részt fogok venni, tettem ezt azon elhatározással, hogy a t. ház előtt előre kijelentsem, miszerint ezen kérdés meghirálásánál óvakodni fogok vidéki érdekekre tekintettel lenni és ezen kérdést csak országos szempontból fogom megbírálni. (Heh/estés.) Nem .azért teszem ezt, t. ház, mint hogy ba nem találnám eléggé fontosaknak azon érdekeket, a melyeket Toroníál megye szempontjából felhozni lehetne, oly megye szempontjából, a mely az országnak egyik legtöbb adót fizető megyéje, a mely különösen nagy szolgálatokat tesz a nemzetiség megvédésében éppen a?, orszdg legexponáltabb részén, a mely újabbi időkben még azon feladattal is bizíitott meg, hogy a polgárosított végvidék lakosságának nagyobb részét az országgal assimilálja — és ezen feladata teljesítéseért az országtól, mely száz milliókra menő befektetéseket tett, még eddig semmi anyagi, vagy culturalis támogatásban nem részesült; teszem ezt nem azért, minthogy ha elég komolynak nem tartanám azon körülményt, hogy az ország által létesített nagyszerű befektetések aránytalanul vannak elhelyezve, az ország némely részei túl vannak árasztva azzal, mig más igen jelentékeny részei az országnak folytonosan elhanyagoltainak ; és lehetetlen, hogy ezen kcrülménynek az országra káros hatása ne legyen. Hanem teszem azért, mert e törvényjavaslatot sokkal fontosabbnak tartom és az ország pénzügyi helyzetére sokkal inkább kihatónak, semhogy megbocsáthatónak találnám azt, hogy ez iránti ítéletünk, a netaláni vidéki érdekekre való szempontok befolyása által módosíttathatnék. Kerülni kivánom tehát, a pro domo tartott beszédnek látszatát is ós azért azon kéréssel járulok a t. házhoz, hogy szavaimat ezen értelemben méltóztassék venni. A Szerbia felé vezető vasútnak kiépítése és ez által lerakása egy lánczszemnek, egy nagy nemzetközi vasútvonalnak létrehozására, nem most kerül először a t. ház elé, mert az ennek kiépítésére szolgáló tervezetek időről időre különbözők voltak. Uj alkotmányos korszakunk első közlekedési miuistere, gr. Mikó Imre, midőn az egész országra kiterjedő vasúthálózatnak tervét az országgyűlésnek bemutatta, már reflektált a Szerbia felé vezető vasút kiépítésére is. Csakhogy azon tervezetben, nem mint a mai törvényjavaslatban foglaltatik, budapestzimonyi irány volt kitűzve, hanem a kikindapancsovai vonal kiépítése. Ezen kikiada-paricsovai vonal kiépítésére már í87l-ben és ismét 1873-ban törvényjavaslat is terjesztetett a ház elé. A másik irány, mely ezen törvényjavaslatban előfordul, a budapest-zimonyi vasút kiépítéséről azon bizonyos hirhedtségre szert tett vasúti tervezet foglaltatik, melyet 1872-ben Kerkápolyi, akkor pé»zügyininister készíttetett el. Azóía egy bizonyos versengés állott elő a két irány köztt; de mindketttő fenntartotta magát, sőt a t. kormányok is a hozzájuk intézett interpellatiók következtében mindig azt nyilvánították, hogy e két irány közül egyik sem fog kiépíttetni a nélkül, hogy az általuk nyújtott esetleges előnyök, vagy hátrányok kellően ne mérlegeltessenek; sőt, hogy a jelen kormány sem volt elhatározva, hogy a két irány közül melyiket támogassa, mutatja az, hogy a Szerbiával kötött conventióban mind a, kettő fel van véve, a mire bizonynyal nem lett voira szükség, ha a kormány valamelyikre maiát akkor már elhatározta volna. És minthogy éppen ezen irány elfogadása