Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-271
5 271. országos ülés május 31. 1880. magasabb fokozat, vagyis 4 s /s százalék alkalmazását rendeli el; tekintve, hogy az érintett t. ez. hatályba lépte előtt fennállott fokozatosdíjkiszabás, igy tehát a birtokváltozás időtartamához képesti mérsékeltebb illeték fizetése, az ingatlan szerzési szándék érvényesítését tetemesen előmozdította, mig a leengedés nélküli legmagasabb illeték terhe, a vagyonszerzési módot az egész országban szerfölött megnehezítette; tekintve, hogy az ingatlant terhelő közvetlen adók súlya, az ingatlan értékére nehezül, a vagyonátruházási illeték pedig, mint közvetett adó, az ingatlan értékét még fokozottabb mérvben csökkenti; tekintve végre, hogy a vagyonátruházási ügyletek természetszerű megakadályozása, illetőleg az ingatlan vagyonérték, [igy tehát az adóalap csökkenése, nemcsak a fővárosnak, de az államnak is illetékjövedelmeit évről évre mindinkább apasztja: bátorkodom az igen t. pénzügyminister úrhoz azon kérdést intézni: 1. Van-e tudomása az 1873. évi IX. t. ez. 12. §-a utolsó pontjában foglalt rendelkezéseknek, az ingatlan vagyon értékére és hitelére s az átruházási ügyletek forgalmára, valamint az állam s közvetve a főváros jövedelmeire vonatkozó rendkívüli káros következéseiről ? 2. Ha van tudomása, szándékozik-e az ingatlanok tulajdonjogának átruházását illetve, az 1873. év előtt gyakorlatban volt fokozatos, mérsékeltebb illeték-kiszabás érvényre emelése, igy tehát az idézett t. ez. 12. §-a molsó pontjának módosítása czéljából, még ez évben agj törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni? (Éljenzés.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha megengedi a t. ház, a hozzám intézett interpellatióra azonnal válaszolok. (Bálijuk!) T. ház! Daczára azon körülménynek, hogy más országokban, a hol fennáll azon intézkedés, mely nálunk az 1873: IX. t. ez. életbeléptetése előtt fennállott, azaz, hogy rövid idő alatt történő birtok változásoknál, csekélyebb az átiratási di], ezt módosítni akarják, én mégis hazánk viszonyait tekintetbe véve, helyesnek látom, hogy e tekintetben az előbbi állapot visszaállittassék, (Általános élénk helyeslés.) Ha ezen meggyőződésem mellett nem terjesztek ez iránt már ez idő szerint törvényjavaslatot a t. ház elé, annak oka az, hogy felfogásom szerint a jelenleg fennálló bélyeg- és illeték-törvénynek sok rendbeli hibája van, melyeket módosítani kell; s nem akarván bélyeges illeték-törvényeinket novelláris intézkedések által még inkább nehezíteni, oly törvényjavaslatot kívánok előtérj szteni, mely az egész ügyre kiterjedő intézkedéseket magában foglalja. Ezen, a bélyeg- és illeték-törvényre vonatkozó javaslatot a jövő ősz legelső napjaiban a t. háznak benyújtani szándékozom és ebben helyet fog találni azon intézkedés is, hogy az 1873: IX. t. ez. e tekintetbeni módosításával visszaállittassék az előbbi állapot, azaz, hogy a rövidebb idejű birtokváltozások csekélyebb díjszabás alá vonassanak. Ezeket kijelentve, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Kármán Lajos: T. ház! A minister ur ezen válasza által teljesen meg vagyok nyugtatva s azt nagy köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a minister ur válaszát? (Tudomásul vesszük!) Tudomásul vétetik. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Ha méltóztatnék megengedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Nándor képviselő urnák hozzám intézett interpellatiójára, melyre adandó válaszom a múlt szombatról, az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk! Halljuk!) Midőn e választ megadni szándékozom, nem kívánom a t. házat azzal fárasztani, hogy az interpelláló urnák indokolását és egész interpellatióját felolvassam, mert azt hiszem, hogy éppen ugy az ebben, mint a bevezető beszédében előadottakra a választ meg fogom adni az által, hogy ki fogom —- adatokra támaszkodva — mutatni, inikép állnak az általa érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az általa, iaterpellatiója végén, tett egy pár kéidésre még refiectálni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a képvicelő ur által mellesleg felhozott egy pár dologra kívánok refleetálni, a melyekre nézve magán utón is vettem tőle értesítést. A képviselő ur panaszkodik, hogy a biztosság tagjai olykor nem ugy bánnak — mint ő monda — a szegediekkel, mint a hogy helyes volna. Én, t. ház, azért, hogy a biztosságnak egyik, vagy másik tagja, néha nem veszti-e el perczilegesen türelmét, felelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizony nyal, a ki ismeri az olynemü tárgyalások természetét, a minők ott folynak, csudálkozni nagyon rajta nem fog. De ha egyik, vagy másik tett volna olyat, ami túlmegy a tűr elem vesztés határán, annál is — gondolom — orvoslása nem abban rejlik, hogy a netaláni ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátítási eljárást, az összes segélykiosztási eljárást ugy akarja valaki odaállítani, mint a mely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltányos igényeinek és jól felfogott érdekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolásául a képviselő ur felhozta azt is, hogy egy szegedi
