Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-271

271. országos ülés május 31. 1880. 7 és végszerkezetben való megszavazása a szerdai ülés napirendjére tűzetik ki. Következik Kármán Lajos képviselő ur interpellatiója. Méltóztassanak előbb meghallgatni az ínterpellatiós könyvben e czélra tett bejegyzést. Baross Gábor jegyző (olvassd). Május 26-án Kármán Lajos a bélyeg- és illetékszabályokra vonatkozó 1873. évi IX. t. ez. tárgyában. Kármán Laj os: T. képviselőház! (Halljuk!) Fontos kérdésben, főleg a főváros és az államkincstár jövedelmeinek szaporítása, általában az ingatlan vagyon értékének emelése érdekében, kivánok egy interpellátiót az igen t. pénzügyminister úrhoz intézni. Ha Savigny azon állítása, hogy: „az újabb kor jó törvények készítésére kellő érzékkel nem bir", — valamely törvényhozási alkotásra alkalmazható : bizonyára a bélyeg- és illetékszabályok iránti 1873. évi IX. t. ez. az, mely a szerzett tapasztalatok alapján czélszerütlennek, életképtelennek és károsnak bizonyult. Részbeni módosítása tehát nélkülözhetlen szükséggé vált. A törvények, t. ház, embori művek s mint ilyenek, tökéletlenek szoktak lenni. Hegedűs Sándor (közbeszól): Helyes ! (Nagy derültség. Halljuk!) Kármán Lajos: Egyik legjobb oldaluk azonban az, hogy a kor s a gyakorlat követelményeihez képest megváltoztathatók. Oly intézkedés keresztül vitele, oly kérdés megoldása ellen tehát, mely az egész országban az ingatlan vagyon érzékének és hitelének emelése, az adóképesség fokozása s az állam pénzügyeinek javítása érdekében czéloztatik, ugy hiszem, senkinek sem, legkevésbbé pedig az igen t. pénzügy mini ster urnak lehet valami kifogása. Midőn gr. Szapáry Gyula a pénzügyi tárczát a legválságosabb helyzetben átvette, a nemzet nagy többsége méltányolni tudta e kitűnő államférfiú áldozatkészségét s jogosult reményeket kötött a kabinetbe lépéséhez. Mert ismerte kitartó erélyét, tiszta szándékát s a józan politika terén szerzett gazdag érdemeit, Madarász József (közbeszól): A politikát hagyjuk ki! (Derültség a szélső' balon, Halljuk!) Kármán Lajos (folytatva): melyeket egy megpróbált nehéz iskolának tapasztalatai támogatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy az adott viszonyok között nehéz szerep jutott Szapáry gr. pénzügyminister urnak. A parlamentben tartott beszédei a nagy álíamfeladat tudatáról adnak tanúságot. Mindenkor leplezetlenül tünteté föl azokban a pénzügyi helyzetet s azon áldozatok egész nagyságát és terjedelmét, melyeket a nemzetnek elviselnie kell. tt Őszinte nyilt eljárásáért nem tettem és nem teszek szemrehányást. Mindig jobb az állam pénzügyeinek tárgyalásánál a valót kideríteni és kimutatni az állam hitelének valódi állását, mint szépítgetni a viszonyokat, ámítani a polgárokat s tévútra vezetni a közvéleményt. Egy engesztelhetetlen végzet által reánk mért sok szerencsétlenség és elemi csapás, a pénzügyi, gazdasági és politikai nagy megpróbáltatások, valamint a kormányok, pártok és törvényhozás által egyaránt elkövetett hibák és mulasztások, kétkedésre tanították a magyar nemzetet. Nem igen hisz már a prograimooknak, legyenek azok bármi nagy hangnak, (Helyeslés balfelöl) mert tapasztalta, hogy a sok szép phrázis legtöbbször személyi és pártérdekeknek szolgál czifra takaróul. (Derültség és felkiáltások balfelöl: Uyy van!) A hitében és reményében már sokszor csalódott nemzet, egy reális pénzügyministerben nem elégli csupán, hogy számokkal mutassa ki a pontot, melyre a pénzügyek jututtak. Egy oly nagytekintélyű álíamférfiunak, minő gr. Szapáry Gyula, magasabbra kell emelkednie; ki kell fürkészni a helyzet okait, meg kell határozni a czélt s a viszonyokhoz képest a legkevésbbé fájó orvoslást. Es a pénzügyér ur ezen nehéz feladatnak, félreismerhetlen kötelességérzéssel igyekszik megfelelni. Alapos tehát a remény, hogy a viszonyok hatalma, a tények ereje, a minister urnak, az állami pénzügyek rendezése körüli buzgó fáradozását, mind inkább nagyobb sikerrel fogják jutalmazni. Ezek azon szempontok t. ház, melyek engem arra indítottak, hogy az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz, a jelzett kérdésben, egy kellőleg indokolt interpellátiót intézzek. (Halljuk!) Bizalomteljesen teszem ezt, mert megvagyok győződve, hogy a minister ur, a bizonyára már általa is észlelt s a főváros törvényhatósága által is tudomására hozott bajnak gyors és gyökeres orvoslásáról gondoskodni s ez által a közérzületet megnvugtatni kegyes leend. (Halljuk! Halljuk!) Interpellátióm a következő: „Tekintve, hogy a bélyeg- és illetékszabályokra vonatkozó 1873. évi IX. t. ez. 12. §-a, az ingatlanok tulajdonjogának átruházása után járó illeték kiszabásánál, tekintet nélkül az előző birtokváltozás időpontjára, mindenkor a leg-