Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-278

278. országos ülés jnnins 8. 1SS3. 129 újabb feleselés végett a pauaszló félnek s igy tovább kiadatnék, (Halljuk! Halljuk!) de én az előterjesztésnek, vagy előterjesztéseknek ilyképeni kicserélését s írásbeli pertractatióját nem tarta­nám helyesnek, — mert ez hosszadalmas irat­váltásra és végtelen periratokra vezetne, tömér­dek időt venne igénybe s egyáltalában maga után vonná mindazon bajokat és hátrányo­kat, a melyek az Írásbeli peres eljárásnak előt­tünk — azt hiszem — eléggé bőven és szomo­rúan ismert folyamányai. (Ugy van! bal felől.) Hogy a feleknek az előmunkálatok során felmerült sérelmek orvoslatára már az érdemleges Ítélet előtt módot és alkalmat nyújtani okvetle­nül szükséges — azt hiszem — minden kétségen fölül áll — ez el van ismerve magában a tör­vényjavaslatban is; hogy arra a törvényjavas­latban proponált egyoldalú előterjesztés nem alkalmatos, sőt hogy egyenesen illuzoriussá tenné a 18-ik szakasznak különben helyes és üdvös iutentióját, az elmondottak után bővebben is íejtegetfiem felesleges volna; hogy az előterjesz­tések írásbeli pertractatió tárgyává tétessenek, szerintem, a legnagyobb hiba volna, mert ez megteremtené az Írásbeli pert: — én tehát mindezeknél fogva azt hiszem, t. ház, hogy ugy intézkednénk leghelyesebben, ha a 18. §. máso­dik bekezdésébea foglalt helyes eszmének gyakor­latilag ugy szereznéiik érvényt s ugy adnánk kifejezést, hogy az említett szakaszban megen­gedett egyoldalú előterjesztés helyett, vagy még helyesebben mellett, az előmunkálatok, illetve az ezek tárgyában panaszolt sérelmek felett egy, a törvényszék előtt tartandó nyilvános szóbeli tár­gyalást engednénk. (Halljuk! Halljuk!) Ez igy, vagy legalább hasonlóan van Ma­gyarországon is, a hol jónak és czélszerűnek bizonyult s én valóban nem értem, hogy ezen helyes gyakorlattól most Erdélyre nézve miért térjünk el, holott a birtokviszonyok Erdélyben complicáltabbak, mint Magyarországon, a minél fogva ott az előmunkálatok is nehezebbek lesz­nek s az erdélyi bírák, ilyen birtokrendezési ügyekben az eredeti törvényjavaslat indokolása szerint, nem bírnak, de nem is bírhatnak akkora jártassággal, mint a magyarországiak, a minél fogva a botlások, tévedések, hibák, vagy mulasz­tások lehetősége ott még sokkal nagyobb, mint itten. Az általam javasolt módszer, t. i. a szóbeli tárgyalás, a 18-ik szakaszban javasolt írásbeli előterjesztésnél, azonkívül hogy biztosabb, sze­rintem még azért is helyesebb, mert egyszerűbb s a másiknál sokkal rövidebb. Mert tekintve, hogy az Írásbeli előterjesztésnek egyáltalában csak ugy van és volna értelme, ha az» a másik félnek ellennyilatkozat végeit kiadatnék s tekintve, hogy ez esetben mindegyik félnek legalább is KÉPVH. KÁPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. két ilyen periratot engedni kellene, ezen irat­váltás, ha egy &gy periratra csak 15 napot számítunk is —• legalább is két hosszú hónapba kerülne bele, — mig ellenben a tárgyaláson leg­több esetben egyetlen egy napon is keresztül eshetünk — s a mellett a bíróságot jobban informáljuk, mint ha 100 írásbeli replieával ter­heltük volna a törvényszéket. Én értem, t. ház, ha valaki azt állítja, hogy az erdélyi birtokviszonyok különlegességé né], vagy sajátszerűségénél fogva az anyagi tör­vényben speciális — a magyarországiaktól eltérő dispositíók szükségesek, — de nem értem, hogy a peres eljárás miért legyen Erdélyben felülete­sebb s kevesebb garantiákat nyújtó, mint Magyar­országon. Magyarországon van tárgyalás az előmun­kálatok felett; — én azt hiszem s mindinkább jobban meggyőződöm arról, hogy Erdétyben még sokkal szükségesebb s szükséges különö­sen, hogy az eljárás igy a nyilvánosság ellenőrzése alá helyeztessék. Az előmunkálatok alapját és egyik leg­lényegesebb momentumát képezik az egész per­nek. — Ezen előmunkálatokat korlátlan hata­lommal felruházott egyes biró nyomozza ki s állítja ös8ze,£a kinek intézkedései és határozatai ellen külön jogorvoslatnak nincsen helye. — Az egyetlen remedium, az egyetlen garantia tehát az iránt, hogy a kiküldött biró helyesen és részrehajlatlanul intézkedjék, abban áll, hogy az érdekelt felek az előmunkálatok során felmerült sérelmeik orvoslása végett a törvényszékhez járul­hassanak. (Ugy van! balfelöl.) Ezt megengedi az előttünk fekvő törvény­javaslat is. A törvényszék azonban nem hatá­rozhat, ha csak mindkét felet ki nem hallgatja, — a tárgyalás tehát az én meggyőződésem sze­riüt egészen kikerülhetetlen s én abban, hogy a kiküldött nyomozó biró intézkedései ellen az egész előmunkálatok során semmiféle külön per­orvoslatnak ne legyen helye, csakis ugy s csak azon esetben tudnék megnyugodni, ha ennek ellenében, ha ennek ellensúlyozására a törvény­szék előtti tárgyalás megtarthatásábau kellő ellen­garantia nyújtatnék. A javaslat szerinti előterjesztés magában véve nem nyújt ilyen garantiát, sőt nem nyújt egyáltalában semmiféle garantiát; — nem csak mivel egyoldalú, de azért sem, mivel az ilyen előterjesztés a dolog természete szerint a tör­vényszék előtt más, mint az előmunkálatokban eljárt biró által, nem is volna referálható; — ha azonban azon biró referál, a kinek eljárása ellen az előterjesztés irányul, az egész dolog, az egész jogorvoslat igen könnyen egészen illusoriussá válthatik. Ellenben egészen más, ha magok az érde­17

Next

/
Thumbnails
Contents