Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-277
114 ^ 77- országos ülés június 7. 1880. ségek, községek, városok erdeiben és legfőképen a Székelyföldön fordulnak elő, hol az egyes községek a legutóbbi időkig nem tudták az enclavok miatt megmenteni és birtokukban tartani azon földeket, illetőleg azon erdőket, melyekben ezen enclavok úgyszólván a használ hatóság valóságos gátjait képezik. Tehát ne méltóztassanak más színezetet adni a dolognak, mint a minővel bír. Minthogy nem hozatott fel egyetleneg) 7 jogi érv sem, hanem csak azon szempontból történt támadás, hogy ugy van-e, a mint állíttatik, erre nézve nem a szakbizottság illetékes. Bárki megczáfolhatja, ha az állítások, melyek felhozattak, a valóságnak meg nem felelnek. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék b. Kemény Kálmán módosítványát elfogadni. B. Kemény Kálmán : Szavaim félremagyarázása folytán kérek szót. Chorin t. képviselőtársam felszólalt és azt indítványozta, hogy módosítványom utasittassék a jogügyi bizottsághoz. Indokolásában több izben előhozta, hogy szövegezésem elfogadása esetében számtalan család lesz kitelepítve. Ezt én nem igy értettem és azért szólalok most fel, mert ez a szavakban nem foglaltatik. A szöveg a be nem telepített közbennső földrészletekről szól és ezek kieserélhetését indítványoztam. [Mozgás a baloldalon.) Ha tehát be nem telepített földrészletek kicserélését ajánlom, senki sem lesz kitelepítve lakházából. Ezen félreértésre alapította Chorin képviselő ur a maga indokolásának egy részét, {Fölkiált ások balfelöl: a 3-ik pontban nincs. Mozgás.) Papp György : Éu igen sokszor hallottam itt hangsúlyoztatni, hogy ezen t. háznak azon tagjai, kik a szorosan vett Magyarországból választrák be, nem ismerik az erdélyi viszonyokat és közösen nem ismerik azt a viszonyt, mely ott a volt földesurak és a volt jobbágyok köztt fennáll. Én, t. ház, ezt teljesen elhiszem, mert ott nagyon sajátságos viszonyok vannak. Hanem azon t. képviselő urak, kik a mai tárgyalást figyelemmel kisérik, meggyőződtek, hogy minő viszonyok lehetnek ott. A mai tárgyalás folyamából rámutatok Ugron és Horvátb Gyula képviselő urak nyilatkozataiban használt kifejezésekre és hangra. S ha ezeket psychologice méltóztatnak figyelembe venni, következtetést vonhatnak, hogy mily viszonyok léteznek Erdélyben a volt földesurak és a volt jobbágyok köztt. Én Ugron képviselő urnak azon, valóban az egész világ jogi nomenclaturájában fel nem található kifejezése folytán, melyet ő az ingatlanok birtokba vételét és abban éveken keresztül leendő használatát lopásnak nevezte — és ezt nem csak egyszer, hanem miután környezetében dissonantia keletkezett, még bebizonyítani is igyekezett, én ez incidensből a volt úrbéres nép nevében ez ellen tiltakozni akartam; miután azonban Pulszky Ágost t. képviselő ur nagyon alaposan megtette, nem szólaltam volna fel, ha Horváth Gyula képviselő ur ezen állítást fenn nem tartotta volna. Nem tehetek róla, az erdélyi képviselők előtt egy bizonyos néposztálynak ott Erdélyben nincs is más neve, mint az a magyar elnevezés, a mely a lopással van egybekapcsolva, t. i. tolvaj. Én nem provocáltam a keserűséget, de ha provocáltatik állok elébe. Ugron Gábor és Horváth Gyula képviselő urak a szőnyegen levő törvényjavaslatról akként nyilatkoztak, mintha mi most is a középkorban élnénk, a legvastagabb rabbszolgaságban, midőn az mondatott: „Rusticus praeter mércédéin nil habét." Az igazságügyi bizottság elnöke és egy tagja igen helyesen jegyezte meg, hogy Erdélyben ezrekre megy azon lakosok száma, kik ily enclavokban laknak családjaikkal, még pedig 100—200 esztendő óta, nem lopv:., hanem az illető földbirtokos beleegyezésével, amiértpraestatiókat teljesítettek. Én tehát e szegény nép nevében újólag tiltakozom az ily nomenclaturák ellen s nem akarom, — mert kétélű fegyverek — azok ellen fordítani, kik ezt a volt úrbéres nép ellen használták s miután én, t. ház, most keserűséggel kény tel enittettem e kenyérügyre rámutatni, újólag kérem a t. házat, méltóztassák ezen ügyet, melytől bizton mondhatom, Erdély békéje, vagy zavara feltételeztetik, minden részrehajlás nélkül és a bölcs igazság alapján megoldani. Mihályi Péter: T. ház! Ha kétségem lett volna a felől, vájjon alapos-e azon t. képviselőtársaim aggodalma, kik a báró Kemény Kálmán által tett indítványt megfontolás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani kívánják, teljesen meggyőzött azon felszólalás, melyet az indítványozó képviselő ur azelőtt tett. Mert maga az indítványozó nem ugy értelmezi indítványát, mint azt több felszólalt képviselő értelmezte, már pedig arról fontosságánál fogva feltételeznem kell, hogy az legalább 24 óráig megfontolásnak tárgyát képezte. O az indítvány értékét tisztán csak a be nem telepített, tehát házzal el nem látott erdőségi tisztásokra, részletekre kívánja alkalmazni. A felszólalt több képviselőtársam ennél tovtább megy és a házzal betelepített erdőségi tiszás földrészleteket is tagosítás alá vétetni és birtokosait kitelepittetni kívánja. Már ha a benyújtott indítvány horderejére nézve az azt támogatók véleménye ennyire eltérő, — miután meg vagyok győződve, t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslat egyes intézkedéseivel a nagyobb és kisebb birtokos-osztály igen fontos érdekei jönnek ellentétbe, arra kérem a t. házat,
