Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

277. országos ülés június 7. 1880. 113 utáni szolgálatokat mindenkor pontosan teljesítette, lehet-e — mondom — az ilyen embert, lopással, vagy eltulajdonítással vádolni? (Elénk helyeslés bcdfélBl) És ha a tulajdonos nem élt jogával, ha nem élt a törvény által adott azon eszközökkel, melyekkel tulajdonjogát fenntarthatta volna, vájjon megérdemli-e, hogy most az erőszak eszközét adjuk kezébe ? (Élénk helyeslés balfelöl.) Igen csodálatosnak tűnik fel most nekem ez az indítvány és méltóztassék meggondolni, hogy mindeuütt a világon, hol a földbirtok commassatiójáról és kitelepítésről volt szó, ezt komolyan, minden érdek tekintetbe vételével megoldandó kérdésnek tekintették és ilyen egyoldalú felszólalásra sehol a világon, semmiféle országban rögtön határozatot nem hozott a törvényhozás. Annál inkább, t. ház, mert megvallom, ilyen esetekben egy praesumptió áll fenn. Természetes, hogy élénken szólalnak fel ellene a földesurak, de a praesumptió ily kérdésekben mindig — és nemcsak egyes országok példájára hivatkozom, hanem a történelem minden lapjára, a praesumptió ily kérdésekben a bíróság és a törvényhozás előtt mindig— egyformán a földesúr ellen szól, a régi Kómától kezdve, melynek birtokviszonyai szintén ily kérdések miatt kezdtek megingani — egész Irlandig és Bosznia példájáig, melyekbeu az ily kitelepítések képezték a forrongás okát, melyek következtében soha nyugalom ott nem lehetett. Természetes, hogy itt nem oly nagymérvű, nem oly fontosságú, nem azokkal összehasonlítható tényekről van szó. De látunk a felszólalásokban oly ingerültséget, mely óva int bennünket a rögtöni határozathozataltól. És hajj meg lennék győződve azok igazságáról, miket Tisza László és Ugrón Gábor t. képviselő urak mondottak, ha tökéletesen meg is volnék győződve azok méltányosságáról, a miket Kemény Kálmán t. képviselő ur javaslatában felhozott, én még akkor is ezen igerültséggel és izgatottsággal szemben, a jogügyi bizottsághoz kívánnám utasítani a beadott indítványt, már csak azért is, hogy a ház minden tagja kellő nyugalommal Ítélje meg a kérdést, hogy a ház minden tagja kellő nyugalommal adhassa e tekintben szavazatát, (Helyeslés balfelől) annál is inkább, t. ház, mert ez nem akadályozza a tárgyalás folytatását. A jogügyi bizottság ezen egy kérdésben, —• annál inkább ha részben már tárgyalta, —• könnyen fog határozhatni, de azt nem lehet mondani, hogy e kérdésben már határozott volna. Határozott egy ezzel analóg, de más kérdésben és határozott merőben ellenkező irányban, mint a milyenben most a ház elé került. El akarjuk-e zárni a ház szakbizottsága KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. elől, hogy szakkvéieményét e jogi kérdésben kifejthesse és a ház elé hozza ? Van-e erre indok ? Vesztenek-e ezzel azok is, a kikről hiszem, hogy alkalmuk lesz még újra felszólalni e kérdésben és akkor talán praecisebben, tisztábban kifejteni arra vonatkozólag érveiket? Ajánlom a t. háznak Chorin t. képviselőtársam indítványát elfogadásra. (Elénk helyeslés balfelöl,) Horváth Gyula: T. ház! Ha azoktól, a kik a kérdést a jogügyi bizottsághoz kívánják Kemény Kálmán képviselőtársam indítványát utasíttatni, egyáltalán hallottam volna erre nézve valamely jogi érvet, elfogadnám az indítványt és igen természetesnek tartanám, hogy ezen hatalmas és fontos jogi kérdések eldöntése végett, a kérdés a jogügyi bizottsághoz utasittassék. De ugy Horváth Lajos, valamint Pulszky t. képviselőtársam nem jogi érveket hoztak fel, hanem azt vitatták, hogy azon enclavokban községek vannak-e és egyáltalán, hogy milyenek a tényleges állapotok. Erre vonatkozólag adhat bárki itt a házban is felvilágosítást, vagy czáfolatot és e kérdés eldöndöntése egyáltalán nem kivan jogi szakértelmet. Ne méltóztassanak a dolognak nagyobb hórderőt tulajdonítani, mint a milyennel az valósággal bir. Nem keresem, hogy ingatlannak lopásáról jogilag lehet-e szó, vagy nem; de merem állítani, hogy a rideg valóság azt tanúsítja, hogy csakugyan a barázda elvágás, valamint a birtokosok erdeinek állandó elpusztítása ós azoknak a legutolsó ideig bekövetkezett elégetése és eltulajdonítása előfordul. Nem tudom, hogy ezt hogyan nevezik a jogászok, de azt tudom, hogy ez valaki tulajdonának a más tulajdonába átmenése és pedig nem rendes utón. Akkor, mikor a községek, közönségek tulajdona, akkor, mikor valósággal jóhiszemű és a törvény által is elismert birtokosoknak tulajdona szándékoltatik, ugy mondva elvétetni, vagy meghagyatnak az enelávok közben és azok használhatósága meggátoltatik ezen enelávok által, mikor azt kérik, hogy nem ugy, hogy onnan kitelcpittessenek, hanem, hogy a kitelepítés mellett nekik minden tekintetben teljes kárpótlás adassék: hogy akkor hogyan lehet arra hivatkozni, hogy az egyénnek tulajdona esorbiíiatik, csakugyan nem értem. Hiszen itt a sugárúton tettek kisajátításokat és a törvényhozás, ha jónak látja a közérdek szempontjából, (Felkiáltások balfelöl: Igen, közérdek szempontjából!) hogy teljes kárpótlás mellett valamely birtok kisajáttittassék, azt elrendelheti és önök csak ezen egy kérdésnél ellenzik ezt? (Zaj a baloldalon,) Itt nem az értékes lakásokról, hanem az erdőségekben 50 frt értékkel biró épületekről van szó, melyek községeknek tulajdonát képezik, mert leginkább nem az egyes birtokosok érdekében, hanem a közön15