Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

ÜO 277. országos iléi jnning 7. 1S89. az, hogy ezeket a sebeket orvosolja és hogy az illetőket eltávolítsa. Ez pedig távolról sem fog azzal a hatással birni, hogy az illetőket kivándorlásra ösztönözze, mert gondoskodva vau arról, hogy hasonló minőségű földdel kárpótoltassanak. Meg vagyok róla győződve, hogy más expediens hiányában, az illető tulajdonos erdőterületéből oly területet fog kiszakítani, a mely az igényeknek megfelel. Egyébiránt ott, a hol irtás nem léteznék, az illetők kárpótoltatni fognak. A dolog ily állásában pártolom b. Kemény Kálmán képviselőtársam indítványát. Chorin Ferencz: T. ház! Én arra kérem a t. házat, hogy ezen igen fontos módosítvány tárgyalásába jelenleg belebocsátkozni ne méltóztassék, hanem méltóztassék azt bővebb megfontolás és meggondolás végeit a jogügyi bizottsághoz visszautasítani. Megmondom indokaimat. Ily fontos kérdésben rögtön határozni nem szabad, itt nem csak az erdélyi birtokosok, hanem az erdőkben letelepedett számos, ezer meg ezer ember érdekéről, sorsáról van szó. Az igazságügyi bizottság ezen szakaszt nem rögtönözve hagyta ki, hanem érett megfontolás után és pedig kettős szempontból: Először nem akarta azt, hogy arányosítás nélkül az erdő enclavék kicserélése megengedhető legyen. Ott, a hol az arányosítás kérdése fennforog, ott az különben is végre fog hajtatni; arányosítás! eseteken kivül, az erdőterületen levő bizonyos enclavék feleserélését egyáltalán nem tartom szükségesnek. De az indítvány legfontosabb része a 3. §-ban foglaltatik. Itt már emberek kitelepítésérői van szó, oly emberekről van szó, a kik erdőben laktak és az általános tagosítás alkalmával egyszerűen kitelepíthetők lesznek. Olyan erdők köztti részletek, melyek 1S80. január elsején állandó lakással voltak betelepítve, az általános tagosítás! eseten kivül, csak a tulajdonos beleegyezése mellett képezheti a kicserélés tárgyát. Altalános tagosítási eseteken kivül, természetesen kitelepíthetők ezen módosítás értelmé- j ben és igenis képezhetik kicserélés tárgyát. Ezt a jogügyi bizottság nem akarta és én nem hiszem, hogy a t. ház ily meztelenül akarná felállítani ezt az elvet, mely számos ezer ember existenciájára vészthozó lehet, elfogadni hajlandó lenne. Én hajlandó volnék ezen első kikezdésre nézve, érett megfontolás után, lehetővé tenni, hogy az arányosítás! eseteken kivül, ott a hol történhetik, bizonyos erdőterületek kicseréltethessenek. De az állandó lakosokkal betelepített erdőkre nézve határozottan kimondom, hogy én veszélyes, inpracticusnak, sőt veszélyes agrárius mozgalmat előidézhetonek tartom, {ügy van! hal/elöl.) Én ennélfogva arra kérem a t. házat, miután úgy látszik, az intentióra nézve eltérések vannak, a módosítást beadó t. képviselő ur p^dig azt állította, hogy ő azokat, kik állandó lakosok, kitelepíteni nem akarja; de én ezen módosításból ezt az intentiót nem tudom kivenni, kérem, ne méltóztassék rögtön határozni, hanem az indítványt, a jogügyi bizottsághoz visszautasítani. Ez annál helyesebb, mert én egyáltalán nem tartom czélszerűnek, hogy egy ily fontos indítvány fölött rögtönözve, érett megfontolás nélkül szavazzon a t. ház. Ugron Gábor: T. ház! Ha az enclavék kérdése a jogügyi bizottság előtt nem fordult volna meg, ha az egy egészen új indítvány volna, mely most tájékozatlanságban találná a jogügyi bizottságot, a házat, hogy ekkor visszaküldessék a jogügyi bizottsághoz, azt érteném. De hogy most, midőn már a jogügyi bizottságban tárgyalva volt, a bizottságban vélemények képződtek, a bizottság többsége bizonyos pártállást foglal el, hogy akkor újabban visszaküldjük ezen §-t a jogügyi bizottsághoz, ez annyit tenne, hogy a bizottság újabban ugyanazt a véleményt terjeszsze élénkbe. Én hiszem, hogy a jogügyi bizottság ezen kérdésre nézve komoly aggodalmakat táplál, fel is tudom fogni, mert a jogászra nézve feltűnő lehet, hogy tulajdonnak alapját képezze a lopás. Mert az enclavék eredete nem egyéb, mint a tulajdonnak ellopása, nem egyéb, mint lopás {Ellenmondás) és Erdélynek egyik specialitása volt az, a mi Proudhon mondásának illustratiójául szolgálhatott és igy a bizottság tagjait zavarba hozhatta, az, hogy a tulajdon fogalma a lopás fogalmával össze volt zavarva. Ugyanis egyes nagy erdőségekben, melyek vagy a földbirtokos tulajdonát képezték, vagy községeknek képezték tulajdonát, az erdőpásztor, hogy jobban őrizhesse a maga területét, egy kis viskót, egy kis pajtát építtetett magának; a földesurak, vagy utódaik nem gondoltak vele s a pásztor viskóstul-pajtástul benne maradt az erdőben. És mit csinált? Azt, hogy kezdte irtani az erdőt, a letarolt területet feltörte s előbb krumpli alá használta, később pedig már gabona alá is kezdte használni. És mit csinál ma? Azt, hogy ezen elpusztított erdőt kerítő gyepü-határokat, melyekkel az enclavéjáí kerítette, évről évre tovább és tovább kitolja. Ezt a tulajdonos ellenőrizni nem bírja. Es mivel az enclavé az erdő közepén van, utakat csinál magának az erdőbea s ha ezeket az eső elmossa, másfelé kezd keréknyomokat vágni, ezek megint árokká válnak s igy megint nagyobb lesz az ő területe. Aztán ha a földesúr erdőjében körtve, kőris, vagy eszközfák vanoak, biz ezeket az enclávés uraság szépen ellopja. [Helyeslések. Ellenmondások,) Mi a czél, t. ház? Az-e, hogy a vagyont