Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-277

94 277, országos ülés jnnins 7. 1880. hanem, ha csakugyan elismertetett az alperes által, azzal el van intézve az egész dolog. Az előmunkálatok megkezdése e nélkül nem lehetséges. Ez előtt érdemleges kérdésbe bocsátkozni annyit tesz, mint siBiphusi munkába fogni. Itt pedig, a mint a bejegyzett czím is mutatja, igen sok érdemleges kérdés fog támadni, mert niegengedhetőségi kérdésben tanúkihallgatást, tárgyalást tartani, szakértői véleményekre szintén tárgyalást tartani stb., elintézni ily kérdéseket akkor, midőn még előmunkálatok nem léteznek, rendelkezni, intézkedni legelők, erdők felett akkor, midőn azok még felvéve nincsenek, ez természetellenes, igen költséges és időt rabló eljárás. Mindez Magyarországon gyakorlatban nincsen, itt, mint már mondtam, fél óra alatt többet intéznek el ily kérdésekben, mint Erdélyben évek hosszán át; és ha elfogadtatik a törvényjavaslat ugy, a mint van, a dolgon ezután sincs segítve; az igazságszolgáltatás nem lesz sem gyorsabb, sem olcsóbb. Azt mondhatná valaki, hogy jobb itt az előmunkálatok előtt tisztába hozni némely kérdéseket, mert akkor legalább az előmunkálatokra nem kell költekezni és ezeket nem kell tárgyalni majd az érdemleges tárgyalás alkalmával. Ez nem állhat semmi tekintetben sem, mert legfeljebb a legelő- és erdőbeesünél volna valami megtakarítható. De tudjuk, hogy ez a legolcsóbb mérnöki munka; mert ez nem vétetik fel parcellánkint, hanem többnyire az egész tag egy parcellának vétetik és ez majdnem semmit sem változtat a dolgon. Azonban, ha itt is tárgyalunk érdemleges kérdést, ezzel mindenesetre időt veszítünk, mert érdemleges tárgyalás ugy is van a többi kérdésnél az előmunkálatok megtétele uíán és itt igen csekély különbséget tenne, ha, mihelyt megvannak az előmunkálatok, még azon kérdésekkel is foglalkoznak a felek. De van még egy más ok is. Addig, míg az előmunkálatok megtétetnek, az alperesek is megbarátkoznak a kérdéssel, belátják magok is, hogy mit igényelhetnek, mit nem és igy, midőn a hitelesítési munka történik, mielőtt az érdemleges kereset beadása megtörténnék, a felek már tudják, hogy minő sorsuk lesz és 100 eset közül 60-ban kiegyeznek. Ellenben, ha ez egyezség az előtt kiséreltetik meg, hogy az előmunkálatok megtörténtek volna, a felek még nem tudva, hogy miképen állanak, reménykedve, hogy sokat fognak kapni, nem hajlandók a kiegyezésre. En tehát, t. ház, azt akarnám, hogy csak azért, mert Erdélyben eddig ez a gyakorlat fennállott, ne induljunk tovább is ezen az utón és ne folytassuk ezt az eljárást, hanem hagyjunk fel azzal, miután bebizonyult, hogy az oda vezetett, a hol most vagyunk és sokkal költségesebb. Éu azért e fejezetből minden érdemleges kérdést kivennék és tenném oda, a hová vaó, t. i. az érdemleges tárgyaláshoz és nem tennék bele egyebet, mint a megengedhetőséget. Megkivánja'ezt a törvényjavaslat rendszere is, mert ott ezen legfontosabb kérdésnél nincs is czíme a megengedhetőségnek, csakis a tagosításnál; és megkívánja, mint említem, a törvényjavaslat ezélja is. Én igy fogom fel a czélt és előadtam legjobb meggyőződésem szerint a legjobb módot arra nézve, hogy egyszerú'sittessenek és olcsóbbakká tétessenek a birtokrendezési perek. A ház bölcsessége határozzon felette, én kérem, méltóztassék elfogadni a következő módosítványomat. Baross Gábor jegyző (olvassa): Indítvány a II. fejezethez: „A II. fejezet áttétetik a jogügyi bizottsághoz azon utasítással, hogy abba az újonnan megindítandó perekre nézve csakis a birtokrendezés és arányosítás megengedketőségére vonatkozó, a folyamatban levő perekre nézve pedig az átmeneti intézkedéseket foglalva, újból szerkesztve, a lehető legrövidebb idő alatt beterjeszsze. Bokros Elek előadó: T. ház! Cozma Párthén képviselő ur szavait azzal rekesztette be, hogy legjobb meggyőződése szerint ajánlja módosítváuyát. Ezt nem vonom kétségbe. Azonban bevezette szavait, hivatkozással arra, hogy mint egy nagy magyarországi uradalom képviselője, igen számos úrbéri pert vitt keresztül s ennélfogva magát ez ügyben szakértőnek tartja. Erre nézve megjegyzem, t. ház, hogy egész előadásából arról győződtem meg, hogy azon birtokrendezési ügyek, melyeket Magyarországon keresztül vitt, elfoglalják elméjét és szemeit most is, midőn másnemű kérdések tekintetbe vételéről van szó. Erdélyben azon úrbéri rendbeszedés, mely Magyarországon az eljárás legfőbb czélját képezte és jellegét megadta, teljesen hiányzik; nálunk az előmunkálatokat a jogi kérdés megoldása nélkül még csak bevezetni sem lehet. Erdélyben háromféle úrbéri és birtokrendezési ügy forog fenn. Először az egyes úrbéri perek, melyek mint külön álló birtokperek, a rendezéssel beinmi legtávolabb kapcsolatban sincsenek, úgy, hogy ezrei az úrbéri pereknek járnak le, az úrbéri egyes telkek, vagy egyes területek felett ítéletek keletkeznek és végrehajtatnak, a nélkül, hogy az egész határ úrbéri rendbeszedése, tagosítása, vagy a közös területnek elkülönítése azzal kapcsolatba hozatnék. Ezek szerves kapcsolatba hozatala úrbéri rendezéssel Erdélyben nem jelent semmit, ez egy elfogadhatatlan tévedés. Másik neme az Erdélyben előforduló eseteknek, a közös területek elosztása és pedig úrbéri elkülönítés, ott hol a közös területben csak a volt földesurak és a volt úrbéresek részesülnek ; és arányosítás ott, hol volt a földesúron