Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-255

255. országos ülés májns 1. 1880. 77 hozásoknak e téren kifejteit munkássága és talán a legérdekesebb ezek köztt az, melyet a franczia törvényhozásról lehet olvasni. De vannak még bizonyos kérdések, melyek nincsenek megoldva, mint pld. okáért: kényszerítőleg legyen-e az árúbélyeg alkalmazandó, vagy pedig uem? kiterjesztendő-e a kényszer minden, a kereskedelmi forgalomban előiorduló tárgyakra vagy nem? s vájjon a szabadalom mily alakban biztosittassék és mily időtartamú legyen? Ezek nyílt kérdések, melyeknek megoldására leginkább azon államok vannak hivatva, melyek ipar tekintetében különösen kifejlettek. A bizottság a kormány nyilatkozatai alapján meggyőződött arról, hogy komoly szándék van végre valahára ez ügyben törvényhozási intézkedésekkel megállapodást hozni létre és pedig ö Felsége többi országai kormányával egyetértőleg, annyival inkább, mert ez is azon tárgyak közé tartozik, melyeket az 1878: XX. t. czikk rendezendőknek mond. Concret javaslattal ez irányban azért nem lépett fel most a bizottság, mert nem tartotta ezt alkalomszerűnek és ugy vélekedett, hogy elő fog jönni még egy oly fontos tárgy a törvényhozás előtt, melynek megbeszélése alkalmával módjában lesz a bizottságnak ez iránt concret alakban nyilatkozni. Addig is, minthogy a t. képviselő ur sem helyezett kilátásba módosítást, bátor vagyok ajánlani a törvényjavaslatot elfogadás végett (Helyeslés.) B. Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy pár pillanatra igénybe vegyem figyelmét, azon két felszólalás folytán, mely ezen mindenesetre fontos tárgyban, igen alaposan előadatott. Igenis áll az, hogy a kormány ezen kérdésnek fontosságát — mely részben szellemi, részben pedig az ipar mezején mozogván, valódi tulajdonjogot érint és igy nagy jelentőséggel bir, mert ezrekre mehet bizonyos firma basználhatásának értéke és ezrekre mehet az a kár, melyet bizonyos firma meghamisítása által egy, vagy más üzletembernek okozni lehet — már régebben elismerte. Az anyagi vagyon biztosítása, korunknak egyik internationalis eszméje és igaza van Hegedűs t. képviselő urnák abban, mikor azt mondja, hogy ez nem csak belföldi intézkedéseknek, hanem internationalis megállapodásoknak is kell, hogy tárgya legyen. A kormány be is látta már ezt régebben, állandóan ez irányban működik s haladt is, habár még eddig nem nagyon sokra. Azért sem lehetett pedig tovább haladni, mert mint Hegedűs t. képviselő ur szavaiból kitűnik, ezen, már a civilizáltabb országokban végleg megoldott kérdés, nálunk csak a legújabb időben merült fel. Az internationalis érintkezés e kérdésekben jelenleg iö fennáll és éppen t. barátom volt szives a kormányt a párisi kiállítás alkalmával ott a nemzetközi értekezletben képviselni s ennek következtében azon osztálynak, mely ott Magyarországra nézve, mint külön osztály s nem ugy, mint az osztrák-magyar monarchiának egyik részét illető, felállíttatott, elnökévé lett. Mint az internationalis központi párisi bizottság egyik nemzeti osztályának elnökével, én ő vele igenis érintkezésben voltam és legközelebb azon helyzetben leszek, hogy felkérjem közreműködését egy szintén Parisból jött munkálatnak megbírálására. Tehát, mondom, az előmunkálatok folynak és mint t. barátom is kiemelte, előhaladás is volt kimutatható e tekintetben. De azt, hogy ezen ügy szilárd hasisra fektettessék, nem másként, hanem az e tekintetben alkotandó törvények utján lesz eszközlendő, a mely a belföldre nézve egészen önállólag, a külföldre nézve pedig a küllállamokkal megegyezőleg történhetik. Ez az eszme, a felfogás, a mely a kormánynál volt és jelenleg is van és azt hiszem, hogy ha nem is a legközelebbi időben, de mindenesetre nem hosszú idő alatt concret törvényjavaslatot fogok e tekintetben a t. ház elé terjeszteni. Ez eddigelé, bizonyosan azért érdekel bennünket kevésbbé, mert ez főleg az ipari és kereskedelmi viszonyok tekintetében fejlődött államokban fontos, mi nálunk pedig az ipari és kereskedelmi fejlődés még nem volt elég sokoldalú és hatalmas arra, hogy az ipari védjegyek nemlétének hátrányos volta annyira érezhető lett volna, mint Belgiumban, Német- és Francziaországban. Innen van az, hogy nem a magyar kormány, hanem a külföldi kormányok kezdeményezésére történtek ezen intézkedések. Mihelyt azonban a külföldi kormány felszólította a magyar kormányt, az nála fogékony talajra talált és a szükséges előzetes intézkedéseket azonnal megtette. Minthogy a két előttem szólott képviselő is ajánlotta e törvényjavaslatot, kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint elfogadni. Elnök: Kérdem a t. házat, a méltóztätik-e Belgiummal az árúvédjegyek oltalma tárgyában, 1880. évi január hó 12-én kötött egyezményről szóló törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennél fogva elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czírnét, I.—

III. pontjait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint e törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben el levénfogadva, annak harmadszori felolvasása a legközelebbi « ülés napirendjére tűzetik. Következik a bízott-