Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

70 '254. orMiágo* ülés április 30. 1S80. által valahára véget értek azon idők, midőn az az egyházi autonómiának léte, vagy nem léte mindenféle politikai velleitásoktól tétetett függővé. A IX. t. ez. világosan körvonalozta ugy az állami, mint az autonóm jogokat s e törvény szerint jogosítva vau a szerb egyház a maga ügyeit saját közegei utján önállóan intézni és igazgatni, minélfogva a szerb egyház minden egyházi hivatalnokait az Írnoktól kezdve, egész a patriareháig bezárólag szabadon választja. A eongressnsi szabályzat 18. §-ának 2. pontja szerint nem csak metropolita-patriarcha, hanem bármely metropoliai közegnek megválasztása a congressus jogaihoz tartozik. Tehát hogyan állapítja meg a mínistereinök ur ezen világos törvényekkel és statútumokkal szemben a már hatályon kivttl helyezett deciaratorinmra az államnak a jogot, kinevezni az administratort, kinek különben is a keleti egyház alkotmánya, a szerb egyház szerkezetének keretén belől nincs helye. Ha áll azon elv t. ház, hogy minden egyház belügyeit, a melyekhez kétségkívül legelső sorban hivatalos közegeinek megállapítása tartozik, önmaga, alkotmánya és szerkezete szerint intézheti, igy állnia kell azon elvnek is, hogy az állami felségjogokban egyéb nem foglaltatik, mint az egyházi hivataloskodás ellenőrzése és az állami törvények ellen netán intézendő merényletek megtorlása. Ezen alapelvek világosan el vannak ismerve a IX. t. cz.-beu s ezzel szemben nem lehet az administratornak kinevezési jogát a régi statútumokból kiolvasni; nem lehet kiolvasni az államfőfelügyeleti jogból sem, mert ezen jog negatív természetű, a mely positiv intézkedési jogot magában nem foglal ; az állam főfelügyeletí jogának határait és módozatait lehet vitatni, de nem lehet vitatni annak elveit. A mínistereinök urnak ezen magyarázata tehát nekem nagyon is kierőszakoltnak látszik. Vagyis helyesebben mondva — a ministerelnök ur minapi szavaival élve — ez nem a törvénynek magyarázata, hanem a törvény által biztosított autonómiának visszamagyarázása. A ministerelnök ur méltóztatott praecendensekre hivatkozni. Nagyon röviden fogok erre felelni, mert ezen praecedensek nem hasonlók a jelenlegi esethez. Popovics Vinczének nem volt administratora, mert mikor hadcsapatai Szerbiát elfoglalták, akkor ott találkozott Petrovics Mózessel, a ki belgrádi metropolita volt és ez az 1718. és 1720. évben ugy a magyar udvari cancellária, mind pedig az osztrák udvari katonai tanács által ezen állásában megerősíttetett. Akkor tehát két metropolita volt: a karloviczi és a belgrádi. Az 1722-ki congressuson, a melyet a ministerelnök ur említ, miután ezen két metropolita mindenféleképen Összeütközésbe jött, ennek határait és viszonyait rendezték és ez alkalommal igen is szóba hozatott a metropolita oldala mellé adandó vicariusnak a kirendelése, mely kirendelés ellen azonban a metropolita erélyesen felszólalt és igy ez abba is hagyatott. A mi pedig a másik praecedenst illeti, t. i. hogy Joanovies Vinczének administratora volt, ezt egyszerűen tagadnom kell, mert az a Dimitrievics Miklós temesvári püspök, a ki állítólag ezen Joanovies Vinczének administratora volt, a nép embere volt, Joanovies metropolita pedig a bécsi köröknek vak eszköze volt, a ki nemcsak módot és idet talált egy szerb huszár-ezredet szervezni, hanem a bécsi kormány kívánságára azon feladatot is elvállalta, hogy az 1735-ki belgrádi congressuson az uniót praedikálta ; azonban a nép felzúdulása miatt kénytelen volt Bécsbe szökni, onnan pedig ismét visszaküldetett a nép lecsillapítása végett. Ezen metropolitának nem volt administratora, hanem volt úgynevezett generális exarchája és pedig ez volt Nenadovics Pál, a ki később metropolita volt. Ezen exareha megfelel a római kath. egyházban a püspöki közhelyiiöknek, kit a püspök, a pápa, a világi hatalom és káptalan beleegyezése nélkül kiküldőét és a kinek átruházott és helyettesítő joghatósága van. A mi pedig a két praecedenst illeti, t. i. hogy 1870- és 1872-ben az admioistratorok az állam által kirendeltettek, erre csak egyszerűen azt jegyzem meg, hogy magam is azt mondtam, hogy azon időben még annyiban indokolva volt az administratornak kirendelése, a mennyiben azon időben a metropoliai hatóságok szervezve nem voltak, melyek hivatva volnának a megüresedett metropoíiát ellátni. Azonban, t. ház, ha mindezek állanak is, nem lehet alkalmazni a jelenleg szóban forgó esetre, mert azok szerint is az administrator csak a metropolita halála után bekövetkezett sedis vacantia esetében rendeltetett ki. A ministerelnök ur azt állítja továbbá, hogy a metropolitai szék nem üresedett meg. Magam is azon nézetben vagyok, hogy a metropolitai szék nem üresedett meg; hanem egészen más indokból, mert a congressus és a püspöki zsinat nélkül történt a felmentés, törvényesnek és jogérvényesnek el nem ismerhetem. Azonban valóban csodálnom kell, hogy a t. minister ur hogyan állíthatja, hogy nincs sedis vacantia, a ki éppen azt igyekezett bebizonyítani, hogy a patriarchának felmentése törvényes és jogérvényes volt, Ha törvényes és jogérvényes, akkor a patriarchai szék megüresedett, mert ez a felmentésnek közvetlen következménye. Ha az egyházi hivatal azon jog és kötelezettség, a melynél fogva az egyházi hatalom valóban gyakoroltatik, állandó alkalmaztatás.