Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

62 254. ersaágos ülés április 30. 1880. körülbelül kétannyi, mint a mienk, 274 törvényszék van és ezenkívül 70 és egynehány távol eső egyes bíróságnál, van éppen a bűnügyekre delegált expositura. Méltóztassék Magyarországnak is ennyi törvényszéket teremteni, akkor azután lehető lesz, az egyes birói competentiát ugy megszorítani, mint az indítvány czélozza. Ezeket akartam előlegesen megjegyezni, egyébiránt még lesz alkalmam, nézeteimnek e tekintetben majd bővebben kifejezést adni. Most ajánlom indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Baross Gábor jegyző (olvassa Teleszky indítványát). Hosztinszky János: A 43-ik szakasz szerint kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozó kihágási ügyekben, a másodbiróságí ítélet éden felebbezésnek helye nincs. En ezen §-t, ugy a mint van, jogszolgáltatásunk érdekében nem fogadhatom el, mert ez esetben, a másodbirósági ítélet ellen felebbezésnek absolute nincs helye. Én igenis tudom méltányolni a jogügyi bizottságnak azon intentióját, hogy a felebbezéseket lehetőleg korlátozza, de ezen intentiót csak akkor tudom méltányolni, ha nem az igazság és egyéni szabadság rovására történik. De vannak oly esetek, mikor a felebbezési jogtól megfosztani akár a panaszos, akár a panaszlottat egyáltalában nem lehet, mert ellenkezik az igazsággal és egyéni szabadsággal. Csak röviden akarom ezt illustrálni egy gyakorlati példával. A kir. járásbíróságok bizonyos esetekben a panaszlottat felmentik, kijelentvén itéletileg, hogy kihágási eset nem forog fenn. A panaszos ezt felebbezi. A másodbiróság constatálván a kihágási esetet, a panaszlottat elmarasztalja például 2—3 napi elzására. Hogy a panaszlottnak most ne legyen joga ügyét felébb vinni, hanem kénytelen legyen eltűrni azon bélyeget, melyet a másodbiróság rásütött, azt én az igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom, mert akárhogy vegyük is a dolgot, a kihágási eset mégis megbélyegzi a panaszlottat és ennek következményei vannak, ugy a köz-, mint a magán-életben, őt tehát felebbezési jogától egyáltalában megfosztani nem lehet. De nemcsak ez az, a miért felszólalok, hanem egy másik oka is van annak. Igaz, gyakran megtörténik, hogy olyan büntetendő cselekvényről van szó, mely tulajdonképen nem képez kihágást, hanem büntettet, vagy vétséget. Már most a ki szántszándékkal elköveti e büntetendő cselekményt, péld. a vétséget, mely a törvények értelmében súlyosabban büntetendő, akkor ha ez tévedésből, avagy bármely más okból kihágásnak minősíttetnék, ez megint nem volna az igazsággal megegyeztethető, mert a vétséggel személy, vagy vagyon sértetik szándékosan. Módosítványom ekképen hangzik: „Módositvány a 43. §-hoz. Ezen §-ba vétessenek fel a következők: Kivéve azon eseteket, mikor azon kérdésben, forog-e fenn büntetendő cselekmény esete vagy sem, a másodbiróság a kir. járásbiró Ítéletét megváltoztatta, úgyszintén, ha a büntettet, vagy vétséget képező cselekmény kihágásnak minősíttetik." Kérem a t. házat, hogy módosítványomat a jogügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani, Baross Gábor jegyző (olvassa Hosztinszky módosítványát). Pauler Tivadar igazságügymmister: Ámbár azokra, a miket előttem szólt Chorin Ferencz képviselő ur, igazságügyünk történeti fejlődésére nézve mondott, volna néhány észrevételem, a mennyiben nem kihágásokról, hanem bűntettekről szólnak azon törvényes intézkedések, melyeket említett; a dolog érdemleges tárgyalásától eltekintve, hozzájárulok az előadó urnak azon indítványához, hogy véleményes jelentéstétel végett Chorin képviselő urnak és érdektársainak határozati javaslata az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák, fenntartván magamnak, hogy mind ottan, mind pedig itten, ha meritorie tárgyaltatik, hozzászóljak. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministere In ök: Chorin Ferencz képviselő ur indítványa oly tárgyakat is ölel fel, melyek az administratiót és igy a belügyministert is, — nem ugyan a személyt, én is azt mondom, hanem a hivatalt,—érdeklik; ennélfogva hivatva érzem magam pár rövid szóval a dologhoz szólani. Részemről is más alkalomra tartom fenn azt, hogy kifejtsem az iránti nézetemet, hogy mig egyfelől helyes a közigazgatási hatóságok hatáskörét a kihágási ügyekben oly korlátok közé helyezni, a melyeken túl menve, igazságszolgáltatási szempontból talán helytelenül járnánk el, addig másfelől oly intézkedést tenni ezen megszorított hatáskörben, melynél fogva megzavartatnék, még csak a különböző hatalmak köztti egyensúly is, mert a közigazgatás teljesen alá rendeltetnék hatáskörében a törvénykezésnek, helytelen oly valami volna, a mi mellett az annyit emlegetett jó közigazgatás megsemmisülne, mert a közigazgatási hatóság tekintélye tönkre tétetnék. Most ezt, — nehogy hallgatásommal állítását elfogadni látszassam, — csak megemlítve és más időre tartva fenn az ez iránti bővebb nyilatkozást, magam részéről is hozzájárulok ahhoz, hogy ezen indítvány, — úgy, mint r. barátom az iga?ságügyminister mondotta, — véleményes jelentéstétel végett, nem tehát már ugy, hogy a kitűzött javaslatokat, mint elfogadottakat az igazságügyi bizottság keresztül vigye, az az igazságügyi bizottsághoz utasittassék.