Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

58 254. országos ülés április 30. 1880. Antal Gyula jegyző (olvassa a 40. § t), Bokross Elek: T. ház! A korábbi §-nál elfogadott módosítványom alapján, most döntendő el azon kérdés, hogy a 219. czikkelyben meghatározott vétség a törvényszék, vagy járásbíróság illetékessége alá utaltassék-e. Én ezen törvényjavaslat rendszerében inkább beillőnek tartom azt, hogy a fennforgó vétség, a mely a 6 hónapig terjedő fogságbüntetéssel, mint maximummal büntettetik, inkább a járásbíróság hatáskörébe utalandó. Ezen egyszerű indoknál fogva bátor vagyok benyújtani a következő módosítványt: „A 40. czikkely szövegébe e szám elébe „246" tétessék e szám" „709." Clíorin Ferencz : T. ház! Indítványt szándékozom beterjeszteni, mely azonban nemcsak a 40., hanem a 41., 42., 43., 44. §§-ra vonatkozik; mielőtt indítványomat röviden indokolnám, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezen §§-ok együtt tárgyaltassanak. Elnök: Méltóztatik a t. ház megengedni, hogy ezen §§-ok együtt tárgyaitassanak? (Megengedjük!) A t. ház megengedi, akkor ezen §§-ok is fel fognak olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa a 41., 42,, 43., 44. %%-okat). Chorin Ferencz: T. ház! Azon kitűnő felszólalások, melyek az általános vita alkalmával e házban történtek, azt hiszem, a ház minden tagjánál azon meggyőződést érlelte meg és ébresztette fel, hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatban, az egyes bírákra ruháztatni szándékolt bírói hatáskör, felforgatja a büntető igazságszolgáltatásnak Magyarországban eddig érvényben volt szervezetét és oly hatalomkört ad az egyes birák kezébe, a mely hatalomkör ugy az egyéni szabadság, mint a jó és alapos büntető igazsägszolgál tatással a leghatározattabban ellenkezik. (Igaz! balfelöl.) És habár a t. ház a törvényjavaslat részletes vitatkozásába bele bocsátkozni méltóztatott, mégis azt hiszem, ezzel még nem akarta elejteni azon elveket, a melyekhez eddig minden magyar országgyűlés ragaszkodott, hogy ott, hol a személyes szabadság érdekeiről van szó, a büntetések kiszabása lehetőleg társas bíróságokra ruházíassék át, hogy a t. képviselőház nem akarja s nem fogja a büntető törvénykönyvet egy oly törvényjavaslat kíséretében léptetni életbe, mely a büntető törvénykönyv remélt jó hatásait, a hiányos alkalmazás által, nagy részben meghiúsítani fogná. T. náz! Valóbau, ha megfontolom azt, hogy a törvényjavaslatban mily nagy hatáskör szándéKoltatik az egyes bírákra átruháztatni, sajnálattal kell azon meggyőződésemet nyilvánítani, miszerint ezen törvényjavaslat ugy az eddigi jogtörténelmi fejlődéssel szemben, mint azon fejlődéssel szemben, mely az európai bűnvádi igazságszolgáltatás terén szemlélhető, határozottan hátralépést, reactionarius intézkedést tartalmaz. 1848 előtt Magyarországban a nemesek minden bűnügyei, kivétel nélkül a társas bíróságok hatáskörébe voltak utalva. Még a nem-nemesek, a jobbágyok bűnügyeiben is uri szék itélt, tehát azokban is collegiális bíróság járt el. Midőn az 1848: IX. i ez. megszüntette a földbirtokosok által gyakorolt bíráskodás kiváltságos jogait, határozottan kimondotta azon elvet, hogy addig is, míg a törvénykezés a törvényhozás által rendeztetni fog, az eddigi jobbágyok büntető ügyeiben is, a megyei törvényszék fogja gyakorolni a bírói hatalmat. Tehát az 1848-iki törvényhozás is, mely lerakta alkotmányunk alapelveit, szintén azon nézethez ragaszkodott, hogy büntetőügyekben a személyes szabadság garantiáit csak a társas bíróságok által hozott ítéletekben lelheti fel. Az 1848—49-iki önvédelmi harcz leveretése után a Bach-korszak, igaz, kiterjesztette az egyes birák hatáskörét, de az absolutismus legsötétebb korszakában sem jutott senkinek eszébe, egyes bírákat oly hatáskörrel felruházni, mint ez a jelen törvényjavaslatban szándékoltatik. A Bachkorszakban is az egyes birák által kiszabható büntetés mértéke hat hónapot meg nem haladhatott. És most, midőn az egész continensen a társasbiróságokban találják a büntető igazságszolgáltatás biztosítékát, most akarjuk mi kiküszöbölni intézményeink egyik gyöngyét, azt, hogy bűnügyekben csakis társbiróságok ítélhessenek és az egyes bíróságokat minden garantia nélkül oly hatalmi körrel akarunk felruházni, hogy azok vétségekre egy évig terjedhető szabadságbüntetést mérhessenek ki. De nemcsak addigi jogszolgáltatásunkkal ellenkezik ezen eljárás, hanem a mint az az általános vita alkalmával már beigazolva lett, az egyes bírói competentia kiterjesztése ellenkezik ugy az állami közérdekkel, mint az egyéni szabadság érdekeivel. T. képviselőház! A királyi törvényszékekhez eddig utasított bűnügyeket mi a királyi ügyészség ellenőrzése alá helyeztük. A királyi ügyész az első nyomozástól kezdve végig az ítélet hozataláig éber szemmel kiséri, az állam és társadalom érdekében, ugy a vizsgálóbíró, mint a törvényszék eljárását és az állam és a társadalom érdeke szempontjából minden intézkedés ellen jogorvoslattal élhet a felső bírósághoz. A járásbíróságnál a dolog természetéből kifolyólag ezen éber ellenőrzés nem létezhetik. A járásbíróság működéséről az ügyész csak ugy nyer tudomást, hogy havonként rövid vázlatos kimutatás terjesztetik be hozzá, a mely leg-