Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

54 254. országos ülé* április 30. 1SS0. szándékosan, tudva cselekedett. Már most nem akarok bele ereszkedni ezen dolognak fejtegetésébe, csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a fokozatos felelősség rendszere az alanyi tényálladék, a dolusnak tüzetes megállapításával teljesen összeférhetlen, ha csak némileg is elérni akarjuk, hogy a sajtóvétségek megfenyíttessenek; és nincs Európában egyetlenegy ország, a mely a fokozatos felelősségi rendszert ily módon akarta a büntető törvénykönyvben összeegyeztetni. Miért ? Azért, mert midőn ezen kiváltságot a sajtóuak adták, érezték, hogy a repressiónak lehetősége tekintetében kell egy másik megszorítást is hozzá tenni. Képzelhető-e, hogy valaha egy szakértőt egy felségsértési czikk közzétételeért büntetni lehessen, hogy ha be kell bizonyítani, hogy tudta, ismerte azon czikknek tartalmát, hogy szándékosan adta a nyomdába. Hiszen akkor minden szerkesztő mindig elküldeti magának tanuk előtt a czikket, azt el sem olvassa, hanem olvasatlanul tanuk előtt elküldi a nyomdába. Mert a mulasztással, gondatlanságból nem lehet elkövetni ama vétséget, csak akkor, ha szándékosan tette azt és igy a repressió lehetetlen lesz. Most menjünk tovább! Méltóztassék sorban végig nézni mindezeket az alkotmány, a társadalmi rend ellen intézett bűnös felhívásokat, a büntető törvényben a szándékosság mindegyikéhez megkívántatik, tehát, hogy a felelősség során álló személy szándékosan tudva cselekedett, mindenütt kimutatandó. En arra figyelmeztetem a t. házat, hogy most nem arról van szó, hogy helyesen vannak-e a szakaszok formulázva, vagy nem; hanem arról van szó, hogy ha egyszer törvényben vannak, akkor azokat becsületesen igyekezzünk foganatosítani. Ha egyszer a fokozatos felelősség rendszere el van fogadva, akkor zárjuk el útját minden oly magyarázat lehetőségének, mely a fokozatos felelősség mellett a szándékosságnak, a tudatnak bebizonyítását is megkívánja; mert ebben az esetben magánk tesszük a repressiót teljesen lehetetlenné. Most ezt, t. ház, bővebben nem fejtegethetem, hanem a segítési módokról akarok szólani. Nézetem az, hogy itt tulajdonképen az, a mit a minister ur kétségtelenül szándékol és a mit az országgyűlés is kétségtelenül szándékol, t. i. összeegyeztetni a fokozatos felelősségi rendszert ezen törvény rendeleteivel. Ez pedig szükségessé teszi világos megszabását annak, hogy azon határozatai a büntető törvénykönyvnek, a melyek sajtó utján elkövethető bűncselekményekre vonatkoznak, hogy azon határozatai közül a szándékosságra és a tudatosságra vonatkozó rendelkezések a fokozatos felelősség mellett nem állhatnak. Ezt határozottan egy, vagy másikban meg kell mondani. Minő alakban történjék ez? Egy ily szerfelett kényes tárgyban itt rögtönözni nem akarok ; hanem én és többen barátaim közül azon kéréssel járulunk a t. házhoz és azt indítványozzuk, hogy ezen szakasz a jogügyi bizottsághoz oly meghagyással utasittassék vissza, hogy a sajtótörvénynek a fokozatos felelősségre vonatkozó érvényben hagyott szakaszai, a büntető törvénykönyvnek a sajtó utjáni bűncselekményekre vonatkozó határozataival leendő összhangba hozatala szempontjából, átvizsgáltassanak; mert én óhajtanám ebben a kényes tárgyban a jogügyi bizottság teljes consideratióját, hogy az megérett javaslattal állhasson a t. ház elé. Elnök: Az indítvány tel fog olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa az indítványt): „A 7. §. az igazságügyi bizottsághoz utasittatik, oly meghagyással, hogy a sajtótörvényfokozatos felelősségére vonatkozó szövegében érvényben hagyott szakaszai, a büntető törvénynek a sajtó utján elkövetett bííncselekvényekre vonatkozó határozataival kellő öszbangba hozassanak. Pauler Tivadar igazságügy minister: T. ház! (Halljuk!) A midőn a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat felett tanácskozunk, egyike a legfontosabb és legkényesebb kérdéseknek mindenesetre a felelősség kérdése a sajtóvétségekre nézve. A magyar tőrvényhozás elfogadta 1848-ban a fokozatos felelősség rendszerét, azt, melyet a belga törvényhozás sajátjának vallott és vall. Tudvalevő dolog, hogy az európai törvényhozások e tekintetben egyáltalában egyet nem értenek. Vannak államok, melyek az együttes felelősség rendszerét, vannak, melyek a fokozatos felelősség rendszerét és vannak ismét, melyek bizonyos tekintetben a vegyes rendszert fogadták el, de általában a felelősségnek beszámítására egyöntetű szabályok nem léteznek, hanem az elvek a sajtóvétségekre nézve majd tágittatnak, majd megszorittatnak. Midőn ezen kérdéssel szemben állottunk, előbb, mintsem a sajtótörvény revideáltatik, nem lehetett sem nekem, sem elődömnek szándékunk az 1848. sajtó törvényhozás arra vonatkozó intézkedéseit megváltoztatni s ennélfogva a belga rendszernek nálunk 1848 óta fennálló elveit mi is elfogadtuk s azokat fenntartandóknak véleményeztük. Hogy ez magában véve az általános tanokkal a bűnrészesség iránt ellentétben egyáltalában nincsen, azt éppen Belgium példája mutatja, a hol a sajtóvétségekre nézve ezen rendszer áll fenn, mig általában a bűnrészesség tekintetében azon elvek fogadtatnak el, a melyek minden újabb törvényhozásnak sarkelveit képezik. A kérdés csak az, hogy lehet ezen kettőt