Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-254

254. országos ülés április 30. 1SS0. 53 vizsgálni akarom, mi módon lett ezen czél elérve, az 1848: XVIII. t. ez. által biztosított repressió fenntartva. Egyrészt indítványoztatik az, hogy a sajtótörvénynek, a sajtóvétségeknek meghatározására vonatkozó §§-ai mind hatályon kivül tétetnek és helyébe az általános büntető törvénykönyv illető §§-ai jönnek. Fenntartattak — már értem a sajtóvétségek elitéiésére,beszámításáranézve — a sajtótörvénynek 13. és 33. §§-ai, t. i. a felelősség sorrendjéről szóló rendelkezések. Azonban ha a sajtótörvény ezen része a büntető törvénykönyvvel együtt jön alkalmazásba, nem pedig ugy, mint alkalmazásban volt eddig, t. i. az egész sajtótörvény; tartok tőle, hogy a magyarázatnak nem szigorú, hanem csak helyes szabályai szerint is, egészen ellenkező eredményre fog jutni. Mert midőn a büntető biró kérdezni fogja, hogy a fennforgó sajtóvétségre minő személy tartozik felelet terhével, akkor veszi a sajtótörvénynek fenntartott §-át és nézi, vájjon a felelősség tértiében a sorrend rajta van-e, vagy nincs. Es minthogy ezen § a sorrendet megszabja, minthogy ezen §-ból egyszersmind az is következik, hogy a bűnrészesek egyáltalában uem vonhatók büntetés alá, igen természetesen ezen egy felelős szeméiylyel megelégszik. De ha azután a sajtóbirónak azon második kérdésre kell megfelelnie, hogy azon személy, kinek felelősségi terhe a sorrendben előáll, minő feltétel alatt büntetendő, azaz minő tényálladékot keli azon személyre bebizonyítani, hogy az büntethető legyen, akkor a sajtóbiró kénytelen a büntető törvénykönyvhez nyúlni és annak az illető sajtóbűncselekvényről szóló §-át a büntető törvényköny általános részének határozatai szerint alkalmazni. Már most nézzük, hova fog ez vezetni ? Az általános büntető törvénykönyvnek egy egész sereg határozata van, melyek a sajtó utján elkövethető bűncselekményeket írják körül s a melyek mindegyikének tényálladékához, a büntető törvénykönyv 75. §-a alapján, a szándékosság megkívánta tik. Ilyenek a felségsértés, a király és a királyi ház tagjainak megsértéséről, a hűtlenségről, a lazításra való felhívásról, az alkotmány, a törvény, a hatóság, vagy hatósági közegek elleni izgatásról szóló rendelkezések. Azonban ezen §§-t, melyekből egy párt a t. ház előtt fel fogok olvasni, az általános büntető törvénykönyvnek többi elveivel kapcsolatban kell alkalmazni; jelesen kapcsolatban kell alkalmazni a büntető törvénykönyv 75. §-ával, mely azt mondja, hogy bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmény képezhet, „szándékosan elkövetett cselekmény" és ugyanaz áll a vétségekre nézve. Szándékosságnak kell ott lenni, ha csak a törvényben külön nincs megszabva, hogy a cselekvény gondatlanságból is elkövethető. Már most azt kérdem, t. ház, ha pl. arról volna szó, hogy egy felségsértésre, tehát crimen laesae Majestatis, valamelyik esetére, például Magyarország egyik részének erőszakos elszakítására irányzott, sajtó utján való felhívás közlése büntettessék: minő helyzetben lesz a biró, ha a jelen javaslatban fenntartott §. és a büntető törvénykönyv határozatai szerint kell ítélnie? Ha a törvényhozásnak jelenlegi állásában megjelent egy ilyen közlemény, akkor azon személy, a kin a felelősség sorrendje kimutattatik, egy ily felhívásért büntettetni fog s ha szerkesztő, nem kell reá bebizonyítani, hogy maga rendelte el a czikk közlését, vagy maga adta a nyomdába és hogy annak a czikknek a tartalmát tudta és ismerte. Nézetem szerint nem ily könnyű a dolog, ha e javaslattal ugy, a mint az van, a büntető törvénykönyv életbeléptettetnék. A biró, midőn azt megállapítja, ki az a személy, a kit a felelősség sora terhel, alkalmazza a sajtótörvény 13., illetőleg 33. §§-ait, de midőn arról lesz szó, hogy büntettessék-e ezen személy, akkor reá a büntető törvénykönyv ezen §-ban foglalt egész tényálladékot, tehát azt is reá kell bizonyítani, hogy tudta és ismerte a czikk tartalmát s az ő rendelete folytán tétetett közzé. íme felolvasom a kérdéses §-t: „A ki gyülekezeten nyilvánosan, szóval, vagy a ki irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése, vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz, a mennyiben az irat, vagy nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentőségét tudta: öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal stb. büntettetik." Az első esetben, ha a bíróság a sajtótörvény szerint jár el, ha bebizonyul rá, hogy ő azon személy, a kin a felelősség sorrendje van, hogy ő vagy a szerző, vagy szerkesztő, vagy nyomdász, vagy a terjesztő, megbüntettetik a nélkül, hogy vizsgáltatnék, hogy szándékosan ő követte-e el a bűncselekményt, vájjon tudta-e azon czikknek tartalmát. Ezt hozza magával a fokozatos felelősség rendszere ; ez az ára azon privilégiumnak, mely a sajtónál a fokozatos felelősség rendszerében van. De mi történik a jelen esetben? A sajtótörvény §-a szerint megítéltetik, hogy melyik személyen vau a felelősség sora, de azután, hogy a személy megbüntethető legyen, kell, hogy bebizonyittassék azon tényállás, a mely megkívánja, hogy az elkövetett bűncselekmény szándékosan követtetett el, kell tehát, hogy bebizonyittassék, hogy a szerkesztő tudta, ismerte azon czikk tartalmát, hogy ő azt maga adta, vagy adatta a nyomdába, szóval hogy o