Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-253
253. országos ülés április 29. 1S80. 43 melyek engem azon térre vittek, hogy bizalommal ne viseltessem. Ezért a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadom eb {Helyeslés a szélső balfeläl.) Pulszky Ágost: T. ház! Ellenkezőleg azokkal, a miket az előttem szólott képviselő ur megjegyzett, kénytelen vagyok ez alkalommal Lukács Béla igen t. barátom megjegyzései alapján is kijelenteni, hogy nemcsak a bizalmatlanság kérdése ez, mely a költségvetési törvényjavaslat megszavazásában és az az apropriatió megszavazásában foglaltatik. Rendszerint maga a bizalmi kérdés is elegendő alapot nyújt arra, hogy az apropriatió megszavaztassék, vagy megtagadtassák. De ezen esetben az előttünk fekvő törvényjavaslat alakilag is annyira eltérő a rendszertől és oly incorrectségeket foglal magában, hogy már csak e szempontból sem lehet a költségvetés megszavazásához járulni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a t. pénzügyminister ur a jelen budgettörvény tárgyalása alkalmával visszatekintett azokra, a miket annak a tárgyalás megindulásakor ő és mi elmondottunk és visszatekint arra, hogy ő most nagyrészt ismételte azokat, a melyeket a budget-tárgyalás elején kijelentett, úgy nekem sem marad egyéb teendőm hátra, minthogy röviden visszatekintsek az elébb mondottakra és constatáljam azt, hogy ugyanazon ítéletet kell a ministerium pénzügyi politikája felett kimondanom most is, mint a milyen Ítéletet formuláztunk akkor, midőn a költségvetés először előterjesztetett és a minő incorrectnek és a mellett minden tényleges politikai tartalmat nélkülözőnek kellett a költségvetést akkor tekinteni, úgy kell most is azt kimondanom, hogy ezen törvényjavaslatot ma is irreálisnak és a jobb jövő iránt minden garantiát nélkülözőnek kell tekintenünk, daczára azoknak, a miket a tisztelt pénzügyminister ur elmondani méltóztatott; mert éppen annyi alapjuk van azon számításoknak, a melyekkel a t. pénzügyminister ur a jelenlegi pénzügyi helyzetet oly rózsás színben feltüntetni igyekezett, mint a minővel birtak akkor, midőn a költségvetési vita megindult. Hogy ma nem lehet a budget és az egyensúly helyreállításáról szó, hanem legfellebb azt gátolhatjuk meg, hogy a helyzet ne romoljék, hogy a helyzet még a jelenlegi állapotnál is rosszabbá ne váljék, az bizonyos. Mert mit bizonyított a t. minister ur jelen felszólalásával? Minden számcsoportosításával azt igyekezett feltüntetni, hogy a jelenlegi deficit nem nagyobb, mint volt a tavalyi. Ezen deficitet most 22.000,000-ra számította ki, holott a tavalyi deficit 25.000,000-ban állapíttatott meg s elfeledte, ha ezt el is fogadnók, ott áll másfelől a két millió és néhány százezernyi adó, melyet most hoztunk be, t. i. a hadmentesítési adó és azon szabályzatok, melyekkel az eddigi adónemek emeltetnek. A t. pénzügyminister ur előadásából csak az derül ki, hogy az ország adóerejének legvégső megfeszítésével, mindazon remények és kilátások mellett is, a melyekre egy vérmes ministeri képzelődés képes, ő csak annyit tudott constatálni, hogy az ő számításai szerint a tavalyi deficit nem csökkent. Hogy pedig a minister ur ezen számításainak mennyi hitelt lehessen tulajdonítani, azt a t. minister urnak egy megjegyzéséből magából kö vetkeztet am. (Halljuk!) Lukács Béla igen t. képviselőtársamnak felelve, megemlítette ugyanis, hogy, hisz Lukács t. képviselő ur tavaly nagyobb deficitet helyezett kilátásba, mint ő s mégis az ő várakozásai teljesültek és nem Lukács Béla t. barátoméi. Megvallom, kissé nehezen tudom ezen nyilatkozatot összeegyeztetni azzal a nyilatkozattal, melyet ugyancsak a t. minister úrtól hallottunk az általános budget tárgyalása alkalmával, midőn elismerte, hogy Lukács t. barátomnak jóslataival tökéletesen igaza volt, de ha ő meg akarta volna szorítani az adósrófot, mit azonban nem akart tenni a rósz termések miatt, igen könnyen megczáfolhatta volna azon jóslatok beteljesedését. Ha akkor elfogadta a t. minister ur azon jóslatot, én most nem fogadhatom el az ellenkező állítást s azt kell mondanom, hogy épp oly kevés hitelt tulajdoníthatunk azon biztosításnak, hogy a deficit a jövő évben nem lesz nagyobb 25 milliónál, vagy hogy nem fogja felülmúlni a 30 milliót, mint a mily kevés hitelt érdemeltek hasonló biztosításai a múlt évben. Egyébiránt, t. ház, valósággal felesleges vitatkozni a t. minister ur azon állítása felett, hogy a deficit nem lesz nagyobb 25 milliónál. Hisz maga a t. minister ur elismeri, hogj' oly kiadások, melyek közvetlen anyagi eredményeket nem fognak hozni, melyeknek legfölebb hosszú idő múlva és közvetve teremnek meg a gyümölcsei, lesznek még ez évben eszközlendok s melyek ezen budgetből kimaradtak. S ne feledjék, hogy midőn az idén csak azon adóemeléseken felül, melyeknek alapja s behajtása kétséges, nagy részbea kölcsönnel fedezzük a deficitet, ez által a jövő esztendei deficitnek egy új forrását nyitjuk ezen kölcsönök kamataiban, melyek a már eddig is elviselhetetlen államadóssági kamatok járulékát, még növelni fogják s hogy ezen budget garantiája annak, hogy jövő évre még nagyobb deficittel és bajjal állunk szemköztt államháztartásunkban s hogy e szerint teljesedni fogaz, a mit Széll Kálmán t. barátom említett, hogy ha csak a legnagyobb szorgalmat és figyelmet nem fordítjuk államháztartás unk 6*
