Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-269
269. országos ülés májas 28. 1880. 363 üzlet útján, ezt kevésbbé sem fogom kétségbevonni, éretett el? hogy 30—35 frtot nyertek minden részvényen, — elismerem, az állam is nyert — hogy erre alapítsák kártérítési igényöket, ismétlem, erre nem fog találni t. barátom birót Magyarországon, a ki az ily kártérítési igényt még csak komolyan számba is vegye. {ügy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Van e dolognak, — ismétlem egy régebben mondott szavamat •— van e kérdésnek egy igen komoly és ha ezen az utón tovább halad a kabinet, igen szomorú oldala: ennek a kérdésnek a politikai morális oldala, Hiába utasítja vissza a minisíerelnök ur az általa subjectivnek mondott indokokból származó észrevételeket, hiában jellemzi a felszólamlásokat insinuatióknak, tény az, hogy azon igazgató-tanácsban és felügyelőbizottságban, a melynek javadalmazásáról itt szó van, abban a minisíerelnök urnak, a pénzügyminister urnak és a volt közlekedési minister urnak igen közeli rokonai ülnek, (ügy van! a hal- és a szélső haloldalon.) Hiában jellemzi e felszólalásokat insinuátiónak a minisíerelnök ur, tény az, hogy azon igazgató-tanácsban a ministeriumnak néhány előkelő tisztviselője ott ül. [ügy van! a szélsőbalon.) És ott ül még néhány tagja a háznak, kik a kormányt támogatják, {ügy van! a szélsőhalon.) Ez tény, ezt semmiféle hivatkozás a kereskedelmi törvényre és semmiféle másnemű jellemzése a dolognak ki nem törli, ez kétségbevonhatatlan tény. (ügy van! a, hal- és a szélsőbalon.) És a mikor ez tény, akkor én inkább azt vártam volna a kabinet tagjaitól, hogy még ha formális alapja volna is az igazgató-tanács és a felügyelő bizottság tagjai követelésének, ha azok igényei, a fennálló positiv törvények alapján némileg jogosultaknak állapíttathatnának meg, azt vártam volna, hogy a ministerium tagjai éppea ezen tekinteteknél fogva visszautasítják; (ügy van! a hal- és, a szélsőhalon) nem pedig, hogy midőn igy áll a dolog, ők magok jöjjenek azzal az ország, a világ elé. {ügy van! a balés a szélsőhalon.) Gondolják meg a t. miuister urak, hogy ez ország területén ezerekre menő köztisztviselő él, ki minden napját igen nehéz munkában, a közügyek körüli szolgálatban tölti el nagyon szerény, sokszor nagyon nyomorult fizetés mellett. Gondolja meg a t. pénzügyminister ur, hogy az ő adókezdő személyzetében ezrek és ezrek vannak, kik nyomorult 5—6 száz fit évi fizetésért egész éven át nagyon nehéz munkát teljesítenek. A í. pénzügyminister tudja azt, hogy naponként, az év minden szakában száz számra jönnek a reclam íiók, melyekben kimutaítatik, hogy egyik és másik tisztviselő hogyan roskadt össze az anyagi bajok súlya alatt és gyermekei és felesége hogyan nélkülöznek, mert a családfő egész napi munkában emésztvén fel erejét, családját fenntartani nem képes. És ezek igy lévén, a ministerium anyagi javakkal bíró egyéneknek, vagyonos embereknek minden munka, minden szolgálat nélkül 100,000-ket akar kidobni az ablakon. (Elénk felkiáltások: Igaz! Igaz! a szélsőhalon.) Hogyan talál a t. minister ur összhangot Magyarország közéletének ezen egyik irányában, szemben a másik iránynyal? (ügy van! a szélsőbalon.) Hogyan lehet az emberek munkaerejét a végső megfeszítésre kényszeríteni nyomorult' díjazásért a közélet egyik irányában, míg a másik irányban a politikai, a közkormányzati, a törvényhozási ágban minden szolgálat, minden megfelelő áldozat nélkül 100,000-kel díjaztatuak az egyének? Ebben a t. minister ur harmóniát találni nem tud. {Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha van valami, mi az állam hatalmát veszélyeztetni képes, ez a t. ministeriumnak — hogy ugy mondjam, — cynikus eljárásában van. (ügy van! a szélső haloldalon.) Tudja-e a t. kabinet, hogy a törvényhozás iránt ezért csökkent a régi bizalom, mely pedig századok óta mindig rendületlenül fennállt ? Minek tulajdonítja e szomorú körülményt a t. kormány ? Szomorúnak mondom azért, mert én régtől fogva igen határozott oppositiója vagyok a kabinetnek és tettei közül fel tudok számolni sok nagy horderejű tényt, melyet e nemzetre nézve veszélyesnek s jövőnket compromittálónak tartok, de legsúbyosabb beszámítás alá eső tényei köztt sem látok olyan szomorút, mint ezt és az ehhez hasonlókat, (ügy van!a szélső haloldalon.) Mert mig egy részről a politikai közerkölcsiséget teszi tönkre, addig másfelől a társadalom bizonyos rétegeiben azt a hitet költi fel, hogy a ki az ország közérdekeinek, mint törvényhozó közelébe juthat, az saját érdekeit is szolgálja és végre, másfelől a nép millióiban megrendíti, sőt ha az igy tovább halad, véglegesen kiöli a törvényhoziis becsülete iránti hitet. (Tetszés a szélső balon.) Ez eljárás, í. ház, máshová nem vezethet, mint oda, hogy minden közhatalom, mely eddig a társadalom becsüiésér^ számot tartott — és kellett, hogy számot tartott legyen, mert megérdemelte azt, — nem egyesek által húzassák le a sárba, hanem a nép milliói előtt, azon milliók szivében veszítse el horgonyát, existentiájának básisáí; és akkor fennállhat a kormány és a törvényhozás, de többé nem lesz erkölcsi fundamentuma, nem erkölcsi kötelék, nem a tisztelet, a bizalom kötheti a társadalmat ahhoz, de kötheti a nyers hatalom, addig, a meddig, de tovább nem. (ügy van! a szélső haloldalon.) Arra kérem a kabinet és a t. többség tag46*
