Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

364 269. országos ülés május 2&. 1880. jait, hogy —- és ezt elismeréssel jeleltem ki —- ha már e véletlen meglepetéssel, megrohanással a kormánynak terve nem sikerült a szabadelvű pártban sem — az általam előadott okokból az 5. §-t kihagyni méltóztassanak. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Csanády Sándor: T. házi Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadását illetőleg, nézetem a két előttem szólt elvbarátaiméval nsm egyezik meg és pedig azon oknál fogva, mert én egyike vagyok azoknak, a kik a tiszavidéki vasút megváltásáról szóló törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. Nem fogadhatom el e törvényjavaslatot azért, mert azon szerződés némely pontja, a mely egyrészről a közlekedési és pénzügyminister, másrészről a tiszavidéki vaspálya megbízottja részéről jött létre, károsak a nemzetre és az államra nézve. Káros különösen a nemzetre és államra a szerződés 5. szakasza, mely oda nyilatkozik, hogy azon 400,000 frt, mely a társaság alaptőkéje, a tiszavidéki vasút igazgató-tanácsának, illetőleg a felügyelő-bizottság tagjainak adassék, respective ajándékoztassék, Csodálkoznom kell a felett, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur, e szakasznak törvényerőre emelése érdekében szólalt fel, daczára annak, hogy a napokban mondott szónoklatok napnál fényesebben kimutatták azt, hogy ha az állam magához váltja a tiszavidéki vasutat, sem igazgatóbizottságra, sem felügyelő-bizottságra nem lesz szükség, következőleg a 400,000 írtnak az állam rendelkezése alá kell jutnia. Csodálkoznom kell Tisza Kálmán minister urnak az 5. §. érdekében tett nyilatkozatát illetőleg azért is, mert észlelhette a ministerelnök ur, hogy saját pártjának tagjai, vagy legalább tagjai közül többen, kik pedig megszokták az engedelmességet a ministerelnök ur irányában, az 5. §. elfogadása ellen nyilatkoztak, valószínűleg azért, mert nem tudták lelkiismeretükkel összeegyeztetni azt, hogy a máskülönben is kirabolt nemzetet még ezen tulajdonától is megfosszák. Csodálkoznom kell továbbá a felett, hogy a ministerelnök ur el tudta magát határozni arra, hogy ezen 5. §-t védelme alá vegye akkor, midőn köztudomású, hogy ezen 5. §-sal az o rokonait, elvbarátait, saját testvéreit akarja jutalmazni. És ezt teszi a ministerelnök ur akkor, midőn a nemzet egy része ínséggel, nyomorral küzd. Teszi ezt akkor, mikor a hazában ezer egynehány községben nem léteznek iskolák és midőn mi azon községben iskolák felállítását kívántuk, a pénzügyminister oda nyilatkozott, hogy az állam jelenlegi anyagi körülményei köztt nem segélyezheti az egyházakat, íafcoíákat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ezt teszi a ministenelnök akkor, miéön az állam polgárai nem képesek saját adójukat megfizetni, mikor napirenden vannak az árverések, midőn élelmi szerektől, sőt utolsó ruhadarabjuktól is megfosztjuk az adósokat. Kérdem én, t. ház, nem üdvösebb, czélszerübb volna-e azon 400,000 frtot az igy elszegényedett nép segélyezésére fordítani, ba, máskép nem, legalább előlegezés alapján. Én, t.ház, a törvényjavaslatot, mint mondottam, általánosságban sem fogadom el. De ha a ministerelnök ur meg akarja ajándékozni testvéreit és barátjait és ha meg akarják ajándékozni önök, mint a kormánypárt tagjai, ajándékozzanak önök a magukéból, a sajátjukból, ne az államéból, a mely államot, nemzetet az önök működése különben is az anyagi megsemmisülés szélére taszított. (Helyeslés a szélső balon.) A mi Hegedűs képviselő ur indítványát illeti, én meg vagyok győződve, hogy a képviselő ur ezen indítványt a ministerelnök ur tudtával, beleegyezésével terjesztette a t. ház elé, vagy legalább nekem ez a hitem és ez az indítvány csak csalétek akar lenni arra nézve, hogy a kormánypárt azon tagjai is, kik nem akarták megszavazni azon nagyobb összegeket azon uraknak, kik az állam érdekében semmit sem tesznek, reá bírják arra, hogy legalább azzal a 100 ezer frttal ajándékozzák meg. Én nem fogadhatom el a képviselő urnak indítványát. (Helyeslés a szélső balon.) Prileszky Tádé: T. ház! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy constatálhatom, miszerint az ellenzék részéről Csanády képviselő ur a leghelyesebb álláspontot foglalta el. 0 egyáltalában nem akar a tiszavidéki vasút megvételéről szólani, a megvételt ő nem akarja, nem kívánja és ennek következtében teljesen helyes az ő álláspontja. Én részemről az ily kérdéseket pártkérdésnek sohasem tekintette•n • szerintem e kérdés is a meggyőződés és kötelességérzet kérdése — miként szerencsém volt e házban nem egyszer felhozfd, midőn bizonyos vasutaknál én, mint kormánypárti képviselő, ellene szavaztam a túlsó oldali képviselő urakkal az ezeu oldalon ülő képviselőknek, mert az volt meggyőződésem. Most is csakis saját meggyőződésemet akarom és fogom követni. (Halljuk!) Őszintén bevallom, hogy nem értem, mit jelentsen az, midőn az előttem szólott Eötvös képviselő ur azt mondja, hogy ő a tíszavidéki vasút megvételét helyesli és igenis ahhoz áll, mert ő azt az állam érdekében helyesnek tartja és találja és midőn ezt kimondja, a szerződés többi pontja ellenében nem hoz fel semmit. Tehát