Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-269
362 2E9. orsíágos ttlés május 28. 1880. itt már fele részben az előtt is az államé volt a Tasut, ott a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége minden befolyását érvényesíteni, hogy a közügy minél kisebb kárával, kölcsönösen egyenlittessenek ki az összes érdekek. Hogy pedig abból, hogy ha a t. kormány felhasználja befolyását, hogy 352,000 frt ne annak a 12—13 igazgató-tanácsosnak és felügyelőnek adassék, hanem vagy legyen az államé, vagy a külföldi részvényeseké és részben az államé, vagy adassék jótékony czélra, vagy akárhova fordíttassák, hogy ebből az ország hitelének megrendülése következzék, ehhez csakugyan oly élénk phantasia szükséges, {Helyeslés balfelöl) a minőt a ministerelnök ur tegnapelőtt tanúsított, de mindenkor tanusítni nem szokott; s megjegyzem — és a t. pénzügyminister igazságot fog nekem adni — hogy nem az veszélyezteti az állam hitelét, ha a külföldi részvényes azt látja, hogy az állam a közügyet szentül szivén viseli és saját kezeire, de mások kezeire is vigyáz és a közvagyont megfelelő munka és áldozatkészség nélkül elharácsoltatni nem engedi. (Helyeslés a szélső balon.) Nem ez veszélyezteti a magyar állam hitelét, hanem veszélyezteti igenis az, ha a külföldi hitelező, az idegen részvényesek látják, hogy itt egy tekintélyes összeg, fél millió írtra menő pénzösszeg Csáky szalmájának, uratlan jószágnak tekintetik az állam által és minden megfelelő érdem, minden megfelelő szolgálat nélkül a kormány kegyenczei köztt kiosztatni szándékoltatik. (Helyeslés. Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A morális eljárás nem rontja meg az állam hitelét külföldön, a corruptio igenis megrontja külföldön és itt benn is ; (Igazi Ügy van! a szélső balon) ez pedig igaz néven nevezve nem egyéb. Hegedűs t. barátom rettentő aggodalmainak sötét rémképeit festi fel a falra az esetre, ha a t. ház ezen 5. §-t ugy, a hogy van, egyszerűen kihagyná a törvényjavaslatból. Mielőtt aggodalmaira röviden áttérnék és mielőtt még el nem felejtem, megjegyzem a t. ház engedelmével azt, hogy én igen gondosan átnézvén ezen egész szerződést, egyáltalában nem voltam képes felfedezni egyéb teendőt, a mit az igazgató - tanácsnak és felügyelő - bizottságnak 10 egész esztendőn át végezni kellene, vagy lehetne, mondom absolute nem találtam egyéb teendőt, mint azt, hogy majd mikor a 10 esztendő letelik és a 9. §. értelmében az államnak tulajdonjoga erre a vaspályára bekebeleztetik, legyen valaki, a kinek e bekebelezési végzést kézbesíteni lehessen. En nagy elismeréssel szoktam és tudok viseltetni minden kiváló szakértelem iránt, de a ki, legyen az jogász, vagy vasuíi ember, ezen egész szerződésből nekem képes lesz kikeresni, kihalászni egyéb teendőjét ezen igazgató-tanácsnak és felügyelő-bizottságnak, az előtt^ én porba hullok; én egyebet nem találok. És majd a törvényjavaslat utolsó §-a után lesz szerencséin még egy új §-t indítványozni, természetes ezen 5. § nak kihagyása mellett, hogy miután azon teendő teljesítésére, hogy a bekebelezési végzés valakinek kézbesíthető legyen, untig elégséges egyetlen egy ügygondnok, — de erre sincs szükség 9 esztendeig, csak a 10 ik esztendő végén — ezt a teendőt egész egyszerűen reá lehetne bízni a 10-ik esztendőben valamelyik budapesti közjegyzőre, a ki ezt elvégezné, ha tisztességesen akarja díjazni az állam, egy pár darab aranyért. (Derültség a szélsőbalon.) De, hogy azért a munkáért, a melyen kivül Hegedűs Sándor t. barátomnak nézete szerint, de szerintem is semmi munkája nincs, — ő ugy mondta, hogy úgy szólván absolute semmi teendő nincs, — mondom, hogy ezért a munkáért mi százezreket fizessünk, gondolom, hogy azok az urak, a kik ilyenre vállalkoznának, mégis igen drágás urak volnának. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem, Hegedűs Sándor t. képviselő ur rettenetes aggodalmakkal állott itt elő s aggodalmai köztt elsőnek azt hozza fel: hát ha elodáztatik ezen 5. §. elejtésével az egész megváltás ; hátha újabb közgyűlés tartatván, ez a liquidátíót jelentené ki és akkor bekövetkezvén a liquidationális teendők, a melyek tudvalevőleg hosszabb ideig tartván, annyi közvagyont emésztenének fel és nem tudom, még mi minden következhetik be. Végre azt mondja — és ez sajátságos t. barátomtól —- hogy hátha kártérítési " igényeket támasztanak az igazgató-tanács tagjai és sokat kérnek. Már azt, hogy kártérítési igénynyel lépjenek fel Móricz Pál, Tisza László és Nagy György t. barátaink a Tisza Kálmán eabinetje ellen, már bocsánatot kérek, ezt^sem én, sem t. barátom, sem más nem hiszi el. (Elénk derültség.) És min alapulna tehát ezen kártérítési kereset? Meg vagyok győződve, hogy abban a kereskedelmi törvényben az én t. barátom Hegedűs Sándor, semmiféle búvár segélyével sem fog találni paragraphust, pedig van egy félezer, a mely hasonló esetben, midőn ezen elmozdításról van szó, kártérítési igény megállapítására kötelezné a birákat. (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hát ugyan kérem, mi itt a kár? Az-e, hogy a 210 frtos részvényt az állam 240 frton megvette ? Hiszen ezen árt a részvényeseket képviselő igazgatóság elfogadta; hiszen ott nem akadt egy részvényes is, a ki azt mondaná, hogy kevés ez az ár; hiszen az igazgatótanácsosok szavazták meg maguk a rendes cursuson felül 42,000 dbnál mintegy 35 frttal magasabb árt. Hát ez a kár, ez a másfél millió forint nyereség, a mi tisztességes