Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-269

269. országos ülés május 528, 1880. £gf tevésre jogosít, hogy ha a t. ház és a t. kabinet erősen tartja magát, még további alkunak is van lehetősége. Azt látom, hogy azon urak, kikről igy szólni lehet, a társulat és képviselői, igen jó emberek, áldja meg őket az isten, [Derültség balfelöl) kik ha szépen beszélünk velők, megelégednek nem 100 ezer írttal, hanem talán 10 ezor frttal is, sőt talán félévi abfertigunggal is. [Derültség a szélső balon.) Mert hogy komoly, önérzetes férfiakkal ekként lehetne a t. kormánynak elbánnia, azt meg én lehetetlennek tartom. [Elénk tetszés nyilatkozatok a szélső baloldalon.) És én meg vagyok gvőződve, hogy oly insinuatiók után, milyenek objective léteznek ezeu eljárásban és azon insiniiatiok után, melyeket Hegedűs Sándor képviselő ur kifejteit, azt mondván, hogy ezen uraknak nem lesz ezentúl semmi dolguk, ily insinuatiók után azon urak köztt egyetlenegy sem fog találkozni, ki azt ne mondaná a kabinetnek; köszönöm a jóindulatot, de nem instálok belőle. [Mozgás a baloldalon.) Igaz, hogy Hegedűs Sándor t. barálom a maga tegnapelőtti beszédében, az ő javaslatát a többek köztt azzal is ajánlotta, fogadjuk el, mert az országra nézve igen jó üzlet lesz és ezt akként vélte bebizonyítani, hogy számítást Csinált magának és ekként állította fel, hogy ha a tartalékalapot felosztjuk, az államra nem jut több a részvények arányában 170 ezer írtnál, de miután 850 ezer irtot tesz, ha ezt kiadjuk a részvényeseknek, megmarad 250 ezer frt, összesen tehát 80 ezer frtot nyer az állam. Ez volt számítása. Meglehet, hogy a kréta és a tábla, az irón és a papir ezen calculust helyeslik, de én csak azon csodálkozom, hogy t. barátomnak, a ki a publicistika terén is régóta dolgozik és valóban nagy érdemeket szerzett magának, legalább munkáimik tömege által, [Derültség a balon) — én t. barátomtól megvártam volna azt, hogy mikor ily mathematikai és akrobatái mutatványokkal áll elő a t. házban, nem elégszik meg a dolognak formális oldalával, hanem a materialis oldalát is figyelembe venni törekszik és 250 ezer írtból 170 ezer frtot levonva, igaz, hogy 80 ezer fit marad, de a törvényhozás méltósága és azon férfiak méltósága, kik most a tiszai vasuttársulat igazgató-tanácsában ülnek, talán még sem engedheti meg, hogy ilyen adom-veszem jelszó alapján számi

1 tassék ki az egész dolog, hogy azt mondja t. barátom, hogy csináljuk meg az üzletet, azt hiszem, 80 ezer frtot nyerünk rajta. Én különben kijelentem, hogy ha a tiszai vasúttársaság olyan külön álló társaság volna, mint pl. a magyar nyugoti vasúttársaság, mint az államvaspálya-társaság, vagy a déli vasúttársaság, hogy annak részvényesei köztt a potior nem maga a magyar állam, hanem a magyar államtól külön álló, egészen független magánKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. emberekből álló részvénytársulat volna és akkor szó volna arról, hogy a magyar állam megvegye azt a vasutat összes járulékaival, passivaival és activaival együtt és ha akkor a részvénytársulat közgyűlése azt mondaná: eladom a vasutat, de csak azon föltétel alatt, hogy igazgató-tanácsosaimnak és felügyelőimnek az állam 100,000, egy millió, vagy tiz millió frtot kifizet, azt mondanám, a feltétel alakilag teljesen jogosult, politikai immoralitás nincs benne, a részvénytársaság rendelkezik a maga vagyonával s eladja azt az államnak, vagy másnak, a hogy tetszik és az állam a mikor a vételárt megszabja, a saját érdekét veszi szemügyre vagy azt mondja: megadom az árt, vagy nem, egyszóval az üzlet tiszta. De itt nem erről van szó. Abban a közgyűlésben, melyben ez a szerződés elfogadtatott, 25,000 részvényszavazata volt a magyar kormánynak, 9,000 pedig az egyeseknek, tehát a t. pénzügyminister ur és a t. közlekedésügyi minister ur elődje ugy csinálták meg ezt az egész dolgot, hogy huszonöt szóban kilencz ellenében ők mondották azt, hogy az 5. §. értelmében az igazgató-tanács és a felügyelő-bizottsági tagok miféle jutalomban — a mint Bódogh Albert t. képviselő ur mondta—nemzeti jutalomdíjban részesülnek. Ezt egyenesen a minister uraknak saját képviselői és megbízottjai szavazták meg. Mikor a dolog igy áll — mert, hogy igy áll, igenis a jegyzőkönyvek, a hivatalos okiratok bizonyítják — akkor tegnapelőtt előáll a í. ministereliiök ur és azt mondja, hogy ő abban a meggyőződésben van, hogy midőn vasút megvételről van szó, a kormánynak semmi oly kérdésben nem volna szabad befolyását érvényesíteni, melyben az egyes részvényesek közvetlen érdeke érintetik, meri hogy ha a kormány akként jár el, hogy befolyását érvényesíti, akkor az ország hitele megrendül és a külföldi hitelezők látván, hogy itt a részvényesekkel mikép jár el a kormány, többé nem fognak az országnak hitelezni. A ministereliiök ur beszéde, ha van ellentét a világon, homlokegyenest ellenkezik eljárásával, mert azt mondja, hogy nem tartja helyesnek, hogy a kormány befolyást gyakoroljon és mégis 25 szóval 9 ellen ez 5. §-t. meghozta. De a hol a részvényesek közvetlen érdekeiről van szó, ott nem kell a kormánynak befolyást gyakorolni még akkor sem, ha — mint a jelen esetben — a kormány, vaiyn agyar állani is részvényes? És ha az összes részvények fele az övé, még akkor sem szabad a részvényesek érdekeit istápolni, vagy a dolgokba beleszóiaui. Én eddig a politikai tudományt ellenkezőleg tanultam; hallottam és a mennyire szűk körömben lehetett, követtem is, mert azt gondoltam, hogy a hol az állam érdekéről vau szó, pedig 46