Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-253

30 253. ei'MLáffM ülós áprilk 29. 1»0. ból egyaránt bírálat alá vette, melyben az egyes iránypontok oly tüzetes viták és határozatok tárgyát képezték. E tekintetben a pénzügyi bizott­ság feladata csak az volt, hogy szorgos vizsgá­lat alá vegye, hogy a költségvetési törvényben felvett tételek, azok beosztása, valamint az erre vonatkozó határozatok megfelelnek-e a képviselő­ház határozatainak. És minthogy e tekintetben a törvényjavaslat ellen semmi kifogás nem tétethe­tett, azért a képviselőháznak elfogadásra ajánlom. Egyetlen egy pont van, t. ház, a melyre most bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni, a mennyiben a pénzügyi bizottság erre nézve egy határozati javaslatot tart szükségesnek. Ez a hadmentességi díjra vonatkozik. Minthogy ugyanÍB az erre vonatkozó törvényjavaslat, még ez ideig törvényerőre nem emelkedett, ennek következtében a pénzügyi bizottság szükséges­nek látja egy feltételes clausulát venni be annak érvényére nézve. Midőn általánosságban a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom a költségvetési törvényjavaslatot, kérem a t. házat. méltóztassék az általam jelzett határozati javasla­tot is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: Midőn a költségvetési vita általános tárgyalása folyt, nem fogadtuk el még általánosságban sem a költségvetést a költség­vetésbe]! lefektetett princípiumok és rendszer miatt; de most, midőn már a költségvetés általá­nosságban és részleteiben elfogadtatott, többé nem ezen szempontból kell, hogy a költségvetési törvényjavaslat bírálatunk tárgyát képezze, ha­nem azon szempontból, vájjon a képviselőház továbbra is a jelenlegi kormányra bizhatja-e a nemzet jogainak, intézményeinek, becsületének megőrzését és a nemzet vagyonának kezelését? (Halljuk!) Én első sorban azt látom, hogy a kormány­nak a nemzet államisága szilárdítása tekinteté­ben semminemű programmja, ezélja nincs s mert ezélja nincs, eszközévé lőn azoknak, a kiknek e tekintetben czéljuk van és egy czéljuk van min­dig, századok óta, t. i. Magyarországot mind szorosabb és szorosabb összefüggésbe hozni Ausztria vili. (Igaz! a szélsőbalon.) Ha tekintjük a külügyeket, a külpolitiká­ban a magyar szempontok érvényre nem emel­kednek, hanem az egységes Ausztria politikája folytattatik. Hiszen itt az ország határszélén, a honnan a magyar ember szeme áttekinthet egy idegen államocska közel levő fővárosába, azt tapasztaljuk, hogy ottani consulatusunknál még csak annyiról sincs gondoskodva, hogy magyar átiratokat lefordíttathatnának, hanem ezek, ma­gyar fordító nem létében visszaküldetnek. Midőn még magyar fordítóról sincs gondoskodva, ugyan mikép hiszik önök, hogy ott magyar érdekek védelmére képviselőink volnának. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Valahányszor a külügyi kormányzat vám­vagy kereskedelmi szerződéseket köt, a bécsi iparczikkeknek a piaczot, mindig a magyar nyers termékek rovására nyitja meg. Tekintsük a Romániával megkötött vám­szerzodést, akár tekintsünk azon tárgyalásokra, melyek Németországgal szemben foiytattatnak -. nem hogy állami consistentiáuknak törvényeink által biztosított alakját igyekezett volna a kor­mány fenntartani, hanem Bosznia kormányzásá­nak törvénybe iktatása által, egy újabb közös­ügyet teremtett, és a közös ministeriumot admini­strativ jogkörrel ruházta fel és felruházta admini­strativ hatalommal a katonai hatóságot talán azért, hogy legyen neki Qgy tartománya, legyen oly szilárd alapja, mely archimedesi ponttul szol­gálhasson a magyar alkotmányosságnak, mely most még színleg és látszatban fennáll, végleges kizökkentésére. (ügy van! a szélső' baloldalon.) A véderő törvénynek egész rev isiójára ad­nak nekünk jogot az 1867. és 68 iki törvények, s önök csak néhány szakaszát bocsátják revisió alá s az országgyűlés azon jogát, hogy az egész törvényt revideálja, korlátozzák. A honvédség a helyett, hogy az nemzeti institutióvá fejlesztetett volna, dandáronként a közös hadsereg keretébe osztatott be. Oda vitték önök ezen politikával és azon politikával, melyet a külügyekben Andrássy politikájának acceptáiásával követtek, hogy egy Hohenwart azt mondhatta, hogy azon lobogó, mely Andrássy kezében van s melyet önök szolgálnak, az a valóságos egységes Ausztria sárga-fekete lobogója. S láttuk nemrég, hogy egy jelentékeny politikai capacitás, a nélkül, hogy a tapintatlanság vádját vonta volna ma­gára, azt mondhatta, hogy reméli, közel van az idő, midőn Magyarország Ausztriával szorosabb összeköttetésbe fog jönni. Mig Keleten az egyes nemzetiségeknél az önállásra, a szabadságra való törekvést s azt az irányzatot látjuk, hogy a szolgákból embert, a barbárokból népeket alkossanak; mig mi Horvátországnak engedményeket teszünk és mig Csehország engedményeket csikar ki nemzeti autonómiája érdekében; míg Irland is oly jelen­tékeny engedményeknek néz eléje, milyeneket századok óta nem várhatott: addig mi a nemzeti aspiratióktól eltérve, oly politikát támogatunk a jelen kormány fenntartásával, mely oda igyek­szik, hogy minden nemzeti törekvés ellankasz­tassék, sőt melylyel a nemzeti aspiratiók gyanú­sakká, tilosakká tétetnek, midőn a jelenlegi és nemzeti önállásunkat sértő institutiók támogatá­sára és védelmére a büntető törvénykönyvben paragraphusok alkottatnak. A kormány gondos-

Next

/
Thumbnails
Contents