Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-268
208. országos ülés május 26. I8S0. op j í í ban az a tény, hogy mielőtt új épületet építtetnek, a régiek és ideigleneseket karhatalommal bontatják le, sőt a kilakosított polgároknak még a telket sem jelölik ki, a melyet elfoglalhatnának a tulajdonostól, mert az töltött fegyverrel fogadja és reájok dupláz; midőn a kiszállásolt nő megőröl és kénytelenek a helyszínéről elvinai: akkor t. képviselőház, még ha azon 400 aláírással ellátott kérvényt nem kaptam volna is, képviselői kötelességenmek tartottam volna felszólalni. {Helyeslés a szélső balon.) De még fontosabb okaim is vannak. {Halljuk í) Én aggódom a teljhatalmú kir. biztos urnak nem igazságszeretete, nem becsületessége miatt, hanem a miatt hogy a hatalom annyira túlkapta ezen szereplésében, hogy nem bir többé a dolgok világos áttekintésével; mert midőn ezek iránt kértük, egyszerűen, szárazon, sőt mondhatnám mereven utasított el. Látom, hogy a t. ministerelnök ur szíves jegyezgetni, én tehát bátor vagyok a kir. biztos urnak idevonatkozó túlkapásait bővebben illustrálni. {Halljuk!) Ebből ki fog tűnni, hogy ismeretével sem bir feladatának. A percsorai védgát kényes kérdésének megvizsgálásánál kértem, hogy vigyen el engemet is magával a hely színére, valamint a főmérnököt is. Azt mondta, hogy magával fog vinni bennünket és másnap 7 órakor fog indulni. Másnap 7 2 7 órakor a főmérnök és én ott vártuk a parton, de a deszkát berántották és szépen ott hagytak bennünket a parton. {Derültség.) Ez tény. Hol van itt a dologban a megrovandó? Ez után nála társaság volt együtt, minden tisztviselő-tanácsosok jelen lévén, a hol is én bátor voltam interpellálni a tisztelt kir. biztos urat, mert én ezen eljárást csak egyszerű tévedésnek tekintettem és azt mondtam, kegyelmes ur! én nem értem Jankovits ur vízi politikáját és vizi diplomatiáját, {Derültség) de kérdem, ha a hajóra szálltam volna, mi történt volna ? és azt válaszolta, hogy karhatalommal vitetett volna el. No ezt még sem gondoltam, hogy ibyesmi a nemzet képviselőjével megtörténhetik. Én ezt, t. képviselőház, nem hozom fel bűnül a teljhatalmú kir. biztos urnak, de midőn egyik tanácsosával így bánik, akkor milyen lehet azon következmények fonalán, melyek most Szeged városában beállottak. T. ház! Nem akarom a dolgot tovább folytatni. Vannak ugyan kezeim között más adatok is, {Halljuk! jobb/elöl) de csak ennyit akartam megjegyezni. Én a t, ministerelnök urat sokkal higgadtabb férfinak tartottam és így hozzá fordultam. Felmutattam a szegedi polgárság kérvényét, a mely igen szerény hangon van tartva és tartalma igen méltányos; és kérdeztem, hogy mittevő legyek ezen kérvénynyel ? és mit szándékozik e tárgyban tenni? A ministerelnök ur KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. XIII, KÖTET, erre azt válaszolta nekem, hogy tudják azok, a kik kérvényeztek, hogy mit csináljanak. Tegyek különben a kérvénynyel, a mit akarok. {Felkiáltások a jobboldalon: Természetesen!) Én nem tudtam t. ház egyebet tenni, mint azt, hogy e ház elé terjeszszem, Ha én a legcsekélyebb ígéretet megkapom a ministerelnök úrtól arra nézve hogy ezen bajok orvosoltatni fognak, én a legnagyobb készséggel lemondok az interpellatióról, {Felkiáltások jobbfelöl. Ez szükségtelen! Csak kötelességét teljesíti! Halljuk az interpellatiőt!) én lemondtam volna ezen olcsó dicsőségről; azonban t. ház, most mkv csakugyan arra a térre vagyok szorítva. Én egy évig mindig oly alakban kértem a t. belügyminister urat és a kir. biztos urat, mely világosan bizonyítja azt, hogy Szeged városa közönségének hangulatánál mérsékeltebben nyilatkozom és legkevésbé sem óhajtok az idevonatkozó, különben is szükségtelen, minden adatokra hivatkozni. Ma azonban kénytelen vagyok az elébb felhozottoknál fogva interpellálni a t. ministerelnök urat, mint belügyministert, a kihez a következő interpellatiőt intézem. {Halljuk!) Ha megengedi a t. ház, azt magam fogom felolvasni. (Halljuk! Olvassa.) „Interpellatió a ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez is. Tekintve: hogy az országgyűlés 3 hónapig szünetelni fog s hogy ezen idö alatt, bár felelősség elve szerint, az alkotmányos polgárság politikai jogainak megóvása az igen t. ministerelnök úrra, mint belügyministerre lesz bizva; tekintve, hogy Szegeden, habár az önkormányzat névleg fennáll, tényleg függőben van; a mennyiben a teljhatalmú kirábyi biztos, az ottani köztörvénybatóság fölé határozatokat octroyál, a neki nem tetszőket, merőben ellenkező, vagy semmis határozatokkal váltatja fel; a leghódolatteljesebb sérelmi panaszokat mereven visszautasítja; tekintettel arra, hogy az állam és a város együttesen és külön-külön is, oly terheket vállaltak magokra, a melyeknek elviselhetése, lerovása, egyáltalában elbírása, agy erőteljes, adóés teherképes munkabíró polgárság tömörülését okvetlen megköveteli; ehhez képest, tekintettel arra, hogy a város népességének újból való consolidatiója, csak a nagykorú, polgári öntudatban és önbizalomban biztosítható s hogy ez csak az egyesek sokaságának, józanon átgondolt életterveinek alapján valósítható meg s hogy ennek minden erőszak, vagy az ebből származható rázkódás végzetes ártalmára van; ezért kérdem az igen t. ministerelnök urat, hogy, a mi minden gondolkodni tudó szegedi polgár előtt ismeretes, tudja-e ő. a következendő dolgokat: 45
