Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-268

354 268. országos ülés május 2(i. 1880. 1. Szeged népe, a szorosan vett polgárság, semmi tekintetben nem oka szerencsétlenségének s hogy a percsorai társulatba gálád módon lett az 1862-ik évi provisorium idejében bekényszerítve, hogy e vonalon legjobb erejét volt kénytelen elfecsérelni s hogy tőle az ottani földesúrral szemben, aránytalan áldozatok csikartattak ki s hogy ezen terhek nem a földbirtok után vettettek ki, hanem minden városi polgár által pótadóban fizettettek s hogy ez ellen az ellenőrködő államhatalom, a polgárság jogainak védelmére, soha semminemű óvintézkedéseket nem tett, a panaszlott sérelmeket nem orvosolta. 2. Az alföld-fiumei vasútnál 1876-ban épített védművek, ugyancsak az államhatalom parancsszavára bontattak le: s ezen büntetés terhe alatt lebontani rendelt gátak helyett, tervbe vett körtöltés, ugyanazok agitatiója .által lett megbuktatva, kik a többi jogtalanságot kierőszakolták. Az érintett vasuttársulat nem akart részt venni az új védelemben, a régi gátat részben sem engedte felhasználtatni; s a hozott védelmi határozatok ellen ugyanazok agitáltak, kik a peresorai terhet a városi földetlen s más foglalkozású polgáraira 18 éven át rátolták; s mindezt a kormány, a hol kellett volna, ellenőrző jogával nem élve, megtörténni megengedte. 3. A katastrófa napjaiban, az államhatalom által mégis azon vasútnál, ugyanazon mérnökök által, ugyanazon helyen, — bár elkésve s igy sokkal gyarlóbb és kétségbeesettebb módon — ugyanazon töltésvonal rendeltetett védelmeztetni, a mely nem rég éppen olyan erőszakkal lett, ugyanazon állammérnököktől a kétségbeejteít polgárság által önkezűleg építve és lerontatva. 4. E közben a polgárság ugyanazok által gúnyoltatott, sértegettetett ugy annyira, hogy veszte átkának tudata mellett, még ma is lelkében hordja a bántalmak fullánkját, melynek fájdalmait a nagy világ nemeskeblű emberbarátinak részvétjelei, egy időre ugyan elaltatták, de a sebeket be nem heggesztette senki, sőt azokat bizonyos eljárás újra feltépi. 5. A reconstructio nagy munkájára kiküldött királyi biztosság, a fennebbi körülményekről bár teljes tudomást szerezhetett; a mellé adott helybeliek annak idejébeni szabad tanácsa elől elzárkózott; a nagy előzményekből tanúságot nem merített, a polgárság, mint bűnös áll előtte s némely tanácsosa előtt. 6. A könyöradományok kiosztásánál felmerült egyoldalúságok és késedelem nem orvosoltattak, a kárbecslések elkerülhetlen hiányai és tévedéseinek helyrehozatala szempontjából s az utólagos kijavítás, folytatása volt az előleges indokolatlan egyoldalú szigornak. A mai utólagos visszatartások sem indokolhatók már sokakra nézve, a telekkijelolés hiányaiból is lehetetlenné vált építkezés megkezdésének bevárásával. 7. Az utczák és terek kijelölése, kiszakítása, a háztelkek kitűzése és kisajátítása, a telekcserék megejtése, a kártalanítás megállapítása, az alaki és lényeges tévedések által, folytatását képezik a jogsérelmeknek; s mindezen dolgoknak az újabb csoportosításra vonatkozó része, helyi szemle nélkül, az irodákból és hivatalokból intézve, a változó feltöltött és fel nem töltött talajviszonyok közepett s az alacsonyan szabott áraknak háztömb szerinti kulcstételek folytán alkalmazása, a magában is szigorú kisajátítási tényt, a törvénynek egyoldalú szigorral alkalmazása mellett s némely eljáró tanácsos ur rósz modora mellett, a bíró szerepébe helyezkedett kisajátító ellenében, gyűlöletessé teszik; holott erre nemcsak szükség nincs, de ez felette káros is a város újra népesedésére, régi, jó magyar népéuek megtartására nézve. A régi és ideiglenes épületeknek karhatalommal való rohamos lerontása, vagy rövid záros határidő alatt, — mielőtt az itt lakóknak új telek jelöltetett volna ki, vagy azt a régi tulajdonostól törvényesen elfoglalhatnák — lerorttatása; azon helyzetbe hozza a város lakosságát, hogy részben újból kivándorolni kénytelen s a jövő télre kevesebb lakosa lesz, mint a mennyit a múlt télre, hangya szorgalma és végső öiimegtagadása által alkotott volt s a mely alkotás folytán, forgó tőkéjét és napi hitelét is kimerítette. Az ideiglenes házakba befektetett tőke sem lett sehogy sem kihasználva. Ez mind olyan közkár, a mi a rendszerhiányból származik. A dolgok egymásutánjának, a gyakorlati élet követelményei szerint való józanabb megállapítása itt mindenütt felette szükséges. Mindezeknél fogva, de azon tekintetből is, hogy én, mint a város képviselője, de mint a törvényhozás tagja s mint a nemzeti közérdekek őre, mindezekre nézve ugy a bizottságot, valamiüt a kormányt sorban és többször, de sikertelenül figyelmeztettem; tekintve végre, hogy a t. ministerelnök ur és a teljhatalmú királyi biztos ur is ezen gyakorlati rendszert nélkülöző utón tovább haladnak ; tekintve, hogy a régi sérelmek kíméletlen kézzel nem orvosolhatók, hogy a hozott emberbaráti és nemzeti áldozatok ez által koczkáztatva lehetnek ; kérdem az igen t. ministerelnök urat: 1, A fönnebbiek meggondolása mellett, van-e száudoka, hogy a teljhatalmú királyi biztos intézkedései mellett, az alkotmányos nép érdekeinek gondosabb megóvása szempontjából, felelős kormányférfiűi befolyását érvényesítse? 2. Ha van száudoka, hogy a polgárok bonyolódott ügyeiben, a kibontakozásra vezérfonalat keresve, az ottani közegeknek útbaigazítás-