Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

287. országos ülés Május 24, 1S86. 817 csatlakoznám ily határozati javaslathoz; de hogy mindezen kérdések tárgyalhatók legyenek, az nem a kormánytól, hanem a képviselőháztól függ* Ha a költségvetési vitát ismét a jövő tavaszig el fogjuk húzni, akkor akárhány javaslat lehet a ház előtt, az tárgyalható nem lesz; ha nem húzódik el a költségvetési vita ismét oly hosszúra, akkor természetesen idő akad ezekre is és meg­sürgetni a kormány javaslatait és tárgyalás alá venni mindig módjában és erejében van a képviselő­háznak. Azonban Mocsáry, t. képviselőtársam nem elégedett meg ezzel. 0 két fő princípiumot mon­dott ki, melyek az iparügyet érdeklik és — el­ismerem — nagy fontosságúak. Megvallom, Ráth Károly képviselő ur helyében bizonyos irigy­séggel viseltetném Mocsáry t. képviselőtársam iránt, mert ráismernék azon sok fáradsággal elő­hozott elvekre, melyeket Ráth Károly képviselő­társam folytonosan ugy gyártott, hogy mindig azon gyanúban voltam, hogy azért nevezi magát Ráth Károly „a gyárosnak". (Derültség a jobb­oldalon. ) Ezt a két eszmét, a kötelező társulás és a szakmány-munka eszméjét utasításképen akarja adni a kormánynak Mocsáry t. képviselőtársam. Hát, t. képviselőház, ez a kérdés a legvitásabb és — valljuk meg őszintén — egyszersmind a legfontosabb. De abban a sajátságos helyzetben van ezen kérdésekkel szemben az ember, hogy, ha eltekintünk is a külföld tapasztalataitól, a hol ezekre sehol rámenni nem mertek, habár reac­tionarius kormányaik vannak és azokból indul­tak ki ezen eszmék, ha eltekintünk is ezektől, magok a kérdések olyanok, hogy principialiter addig el nem dönthetők, mig az ember részle­teikkel tisztában nincsen. Ritka dolog, de itt agy van. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mondjuk ki a kötelező társulás eszméjét. Hát kérem alássan, az ä kér­dés, milyen hatáskörrel bír, milyen elemek vonat­nak bele és miféle végrehajtó közegek, miféle sanctióvai vannak, mert ezen fordul meg az egész. Lehet a kötelező társulást kimondani igen ártatlau dolgokra. Nem vitatom és részletekbe nem bocsátkozom. Lehet ilyen szűk korlátok köztt a kötelező társulást kimondani, de még igy is nem csak a mi részünkről, laikusok, lateine­rek részéről, de még az iparosok részéről is felszólalások történtek, hogy most az iparágak összefonottak, hogy egyes mesteremberek külön­féle dolgot végeznek. Most ezen társulást köte­lezővé tenni, azt tenné, hogy egyes mester­ember három, négy ipartársulatban lenne köteles tag lenni és e tagsági dijat mindenütt fizetni, a mi pedig sokakra talán egyirányban is sok. De másfelől igen kényes kérdés is, mert ki viszi azt keresztül? Hatóságilag fog keresztülvitetni? — most Németországban emlegetik, — avagy az iparosok által? Milyen sanctióvai? Mindezeket tanácskozás után részletesen ki lehetne fejteni, de igy, alapos megvitatás nélkül elvileg kimondani, igen nagy merészség lenne. De vegyük a másik kérdést, — csak indo­kolni akarom álláspontomat — vegyük a szak­képzettség bizonyítását. Ezt igy kimondani köny­nyü, de gyakorlatilag alkalmazni szerfelett nehéz. Próbálta ezt a Il-ik iparoscongressus után a me­morandum is, melyet Ráth Károly t. képviselő ur beadott, de megvallom, hogy ha e kérdés részletes tárgyalásába bele jönnénk, meglátnók, érdekösszeütközéseket idézne elő az és milyen nehézségekbe ütköznék, ha elhatároztatnék, mert az a fő kérdés, hogy a szakképzettség alatt mit értünk, mert az iparosok, a post hoc, ergo propter hoc elvénél fogva, örökösen visszavágynak a czéh­rendszerhez. Meg kellene csinálni a remeklést, tehát a czéhrendszer in optima forma kell, hogy érvényesüljön. Én nem mondom, hogy tegyük ezt, vagy hogy ne tegyük amazt, de hogy tanácskozni kell felette és pedig nem egyoldalú memorandum alapján, hanem szakemberek tanácsai alapján, azt hiszem, hogy az is kitűnik. (Helyeslés jobb­felöl.) T. ház! A többi kérdésre nem szándé­kozom kiterjeszkedni, én azt hiszem, hogy ha Ráth Károly t. képviselőtársam, valamint Mocsáry Lajos t. képviselőtársam elfogulatlanul és egészen az Ugy érdekében, minden melléktekintetektől eltekintve, a minthogy meg is vagyok győződve erről, veszik fontolóra azon határozati javasla­tokat, a melyeket beadni méltóztattak, akkor meg fognak győződni arról, hogy tulaj donképen a közgazdasági bizottság álláspontjával meg­egyeznek abban, a mi kivihető és a jövőre nézve praejudiciumot nem képez; és a miben eltérnek, azok egyszerűen praejudiciumot képeznének a kér­dések szakszerű megvitatására és szakszerű meg­oldására. Minthogy pedig én ezt nem akarom, azért nem fogadhatom el a benyújtott határo­zati javaslatokat, hanem pártolom a közgazda­sági bizottság véleményét. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs : T. ház! Alig van törvény­hozásunknak fontosabb és sürgősebb teendője az iparos viszonyok rendezésénél. E téren minden elmulasztott év, mondhatnám minden elmulasztott hónap helyrepótolhatlan veszteségeket von maga után s iparos osztályunk szétzüllését ered­ményezi. Minden előrehaladott ország hatalma és gaz­dagságának egyik főtényezőjét, mondhatnók nagy­ságának talpkövét a polgári osztály képezi; ez idézi elő' az országok vagyonosságát; ez adja az értelmiség zömét. A rnilliókeztí ipar dolgozza

Next

/
Thumbnails
Contents