Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-267
316 267. országos ülés május 24. 1880. golták magukat és azután azt mondják és hangsúlyozzák, hogy ezek az iparosok követelései, ezt csinálta 50,000 iparos, fogadjuk el feltétlenül cinosurául. Én ezt legalább is túlzásnak tartom. Igaz, a t. képviselő ur fősérelmét az képezi, hogy a kérvény éppen ugy kiadatott a kormánynak, mint az általános iparegyesület kérvénye, a mely egyebet nem csinál, mint lelkiismeretesen vizsgálva e kérvényeket, azt mondta, hogy e tekintetben eltérő vélemények vannak és igy igen kívánatos, hogy a kormány által végre egy szaktanácskozás megtartassák és annak alapján történjék a további eljárás. Azt hiszem, ez alegméltányosabb és a leggyakorlatibb eljárás, melyet követni lehet. Mit mond a képviselő ur? Azt, hogy az általános iparegyesület nem illetékes e tekintetben, mert ott egy ministeri hivatalnok van és mert az egész iparegyesület ministerialis egyesület. E tekintetben Ráth Károly képviselő ur sajátságos világításba helyezi magát, mert volt idő és pedig nem rég, csak pár hónap előtt, mikor Ráth képviselő ur azt állította arról az igazgatóról, hogy annak a munkái az igazi iparprogrammokat képezik és kérdi, hogy tehát miért nem alkalmazza azt a kormány, miért nem érvényesíti annak a nézetét, az érti igazán az iparkérdéseket. Most pedig már illetéktelen, mert azt mondja, hogy még egylete sem vehető tekintetbe, mert ministerialis. Pedig nem régen azt bizonyította erről is, hogy ugyanazon elemek vannak benne, mint az országos ipar egyesül étben, miért nem egyesülnek tehát. (Derültség jobbfelöl.) Ebben a t. képviselő ur ugy jár el, mint az egyszerű udvari dáma, a ki azt mondta: „Én nem tudom, hogy van, de nekem az emberek igen szépek akkor, mikor meg vagyok velők elégedve, de igen csúnyák akkor, mikor nem vagyok velők megelégedve." (Derültség jobbfeUl.) Nem akarok a részletekbe menni. Hosszasan beszélt a képviselő ur a kézműipar és gyáripar összeféréséről és annak kölcsönös visszahatásáról. Én csak azon csodálkozom, hogy ha ilyen sok statistikai adatot felhozott és a támadásnak élt is adott, ug}^an kit támadott, mert az én tudomásom szerint sem a képviselőházban, sem a szakbizottságban arról szó sem volt, hogy a kézműipart fejleszteni nem kell és azt sem vonta senki kétségbe, hogy a gyáripar mellett megfér, ez olyan köztudomású dolog, melyet senki kétségbe nem vont, hogy itt miért polemizál, azt nem értem; és még egyet nem értek. A t. képviselő ur beszél valaki ellen, a ki külföldi recipéket ajánl és azt tanácsolja, hogy kövessük a külföldet az ipar ügyében is. En nem tudom, mert én legalább nem hallottam és nem is olvastam olyasmit, meglehet, hogy a képviselő ur hosszas tapasztalata alapján ismerkedett meg ilyen egyénekkel, hanem az én tudtommal ilyen nem fordult elő; de azt sejtem és azt hiszem, ezt el fogja ismerni, hogy talán igénytelen személyemre czélzott, a ki talán hangsúlyozta, hogy minthogy Ausztria és a német ipar viszonya igen rokon a mi iparunkkal, a mi iparos törvényünkkel, tehát észleljük, hogy miféle bajok fordultak ott elő és azokat tekintetbe véve, azok tapasztalatai alapján javítsuk a mi viszonyainkat; mert a mi törvényünk lefordítása a német törvénynek és minthogy Németországban is igen lényeges hiányokat észleltek azon törvényben, sőt többet mondok, 1876-ban két törvényczikkben, 1878-ban két törvényezikkben, egyes részleteiben már reformálták azt: igen természetes, hogy tekintetbe vehető, hogy mit tartottak ott reformálandóknäk, mit tartottak ott ugyanazon törvényben bajnak, a melyben mi is vagyunk. És azért ajánlom e tekintetben a tapasztalatokat, mert Németországban nem egy, hanem számtalan szaktanácskozásban kereskedelmi és iparkamarák kérdeztettek meg; most is 325 és nem csak 33 kérvény van, mint előttünk, a német birodalmi tanács előtt ezen ügyekben. Ujabb tanácsokat kezdettek, mindenféle véleményeket dolgoztattak ki, nem egy részletet reformáltak is e törvényben; de azt a fontos kérdést, melyet egy határozati utasítással akar most Mocsáry t. képviselőtársam eldönteni, t. i. a kötelező társulás eszméjét, nem döntötte el. Mit tesz az, hogy egy törvény megalkotásában a külföld tapasztalatait figyelembe vegyük ? Ez azt teszi, hogy ugyanazon bajok és törvények hatásait más országban is figyelemmel kisérjíik, azért, hogy megóvjuk magunkat oly experimentatióktól, melyek különben sem szoktak jó eredményre vezetni. És most elértem azon határozati javaslathoz, melyet Mocsáry t. képviselőtársam beadott — (Halljuk!) mert Ráth Károly képviselőtársamnak határozati javaslatával nem foglalkozom — mely ugyanazon kérdéseket veszi fel, melyeket a közgazdasági bizottság felhoz, ugyanazon utasításokat adja neki egy kivételével és erre az egyre most reflectálni akarok, mert ugyanazon vonás van benne, a mely a Mocsáryéban. Mindkettő azt kívánja, hogy a kormány mindazon ügyekre: az ipartörvény revisiójára, az ipari szakoktatásra, vásárügyre, mindezen mellékes és fontos és fok érdesekre ugy adjon be törvényjavaslatot, hogy az még a jövő ülésszakban tárgyalható legyen. Hát, t. képviselőház, ha ezek közül egy, vagy két fontosabb ügyre nézve utasítás adatik a kormánynak, hogy a jövő ülésszakban törvényjavaslatot terjesszen be, én készségesen