Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-265
$65. országos ülés májas 21. 1880. §87 kitható legyen, tehát megengedi, hogy ez telekkönyvi betáblázás által is megtörténhessék. A pénzügyi bizottság t. ház! ezen véleménytől eltérőleg, egészen más álláspontra helyezkedett. Az azt mondta, hogy a társulat megalakulását megengedjük, de csak ugy biztosíthatjuk magunkat a társulatnak esetleges meg nem engedett üzérkedése ellen, ha a megalakulás előtt minden esetben a 30°/° készpénz befizetését követeljük. Ez fiscalis szempontból talán indokolható nézet, de az éiet practicumát tekintve, — bocsánatot kérek, e téren némi tapasztalásom van, — ez teljesen kivihetetlen azokra iiéz\ 7 e, a kik valóban a kérdéses vasúti vállalatok czélszeríí létesítésével foglalkoznak. Nézzük csak kissé t. ház, miként szokás a közéletben ily esetekben eljárni. Egy bizalmi férfiú felkéretik, az illető vidék érdekeltsége által, p. o. a főispán, vagy a polgármester, vagy valamely nagyobb földbirtokos, hogy a vállalat ügyét kezébe vegye. Ez azután megbizatik, hogy engedélyt szerezzen az előmunkálatokra, azután egy társulat alakítására, a mely társulat azután önmaga saját erejéből fogja a vasutat létesíteni és ügyeit kezelni. E megbízás következtében az engedélyt meg is nyeri az illető, mert ez, többnyire oly bizalmi férfiú, a ki iránt a kormány is bizalommal viseltetik. Most ahhoz, hogy a vállalat megindittassék, ahhoz, hogy az előleges költségek fedeztessenek, ahhoz, hogy az illető érdekeltek az aláírások folytán rájuk rótt kötelezettségeknek egy bizonyos részét törleszthessék, szükséges, hogy legyen egy törvényesen szervezett közeg, mely a befizetéseket beszedi. Én eddig nem tapasztaltam és nem is hiszem, hogy az be fog valaha következni, hogy azon bizalmi férfiú, — mondjuk a főispán — az érdekeltektől a pénzeket beszedhesse és őket arra szoríthassa, hogy 30%>-ot befizessenek és hogy ő a társulatot csak ezután alakíthassa meg. A főispán hivatva érezheti ugyan magát arra, hogy egy közhasznú ügyet kezdeményezőleg előmozdítson, de arra nem, hogy pénzeket beszedjen, kezeljen és elszámolásokat tegyen. De ezt különben sem fogja tehetni, mert nem akarhat a vasút érdekében érdemlegesen intézkedni addig, mig azok, a kik a vasutat önerejükből létesíteni akarják, a kezelésben részt nem vesznek. Neki tehát mindenek előtt társulatra van szüksége, társulatra, mely ugyanazokból áll, a kik az aláírásokat tették, a kik a vállalatot létesíteni akarják. Ha a társulatot megalakíthatja, az szervezkedik formailag — s különösen hangsúlyozom, formailag -— s azután a társulat intézkedhetik a befizetések iránt, mert akkor már az érdekeltek, a községek, a megyék, vagy birtokosok, nem aggódhatnak többé a miatt, hogy befizetett pénzeik nem fognak kellőleg kezeltetni. A társulatot ők maguk képezik, az igazgatóságot, a személyzetet önmaguk szervezik, tehát önmaguknak, saját szervezetüknek szívesen tesznek befizetéseket, de egyúttal előbb szívesen le is kötelezik magukat arra, hogy kötelező aláírásokat tegyenek és gyűjtsenek, még oly aláírásokat is, melyek alapján az illető birtokos készséggel aláveti magát annak is, hogy az aláirt összeg az ő birtokára bármely perezben betábláztathassék. Az ily kötelező nyilatkozatok alapján, a szervezkedés után azután a társulat megteszi az előleges lépéseket, melyek a vasút létesítésére szükségesek és megteszi az intézkedést arra is, hogy az aláírások 30%-a befizettessék. Eddig tehát nincs ok arra. hogy félni kelljen, hogy a társulat, mely az aláírókból áll, bármi tekintetben üzérkedhessek, mert magam is azon nézetben vagyok, hogy mielőtt a társulatnak megengednék a jogot, hogy tovább menjen, hogy részvényeket bocsáthasson ki, hogy az első kapavágást megtegye, a névleges értékű részvénytőke 30%-ának be kell fizetve lenni. Ezt tehát magam is czélszeríí intézkedésnek tartom. A kérdés tehát a körül forog, szükséges-e ahhoz, hogy lehetségessé tegyük-e a főispánnak, hogy előleges társulatot szervezhessen, hogy lehetségessé tegyük az illetőknek, hogy szervezkedve, mint társulat a szükséges előleges lépéseket megtegyék, különösen, hogy az előleges költségeket fedezzék, hogy a bizalmat felköltve, oly okmányokat, szerezhessenek be az érdekeltektől, melyek biztosítják a társulatot, hogy az építés költségei fedezve legyenek, szükséges-e ehhez, mondom, az, hogy előbb a törzsrészvénytőkének 30%-a már befizettessék. Nézetem szerint e kérdésnél a fiskális szempont küzködik a gyakorlati szemponttal. A fiskális szempont azért, mert azt akarja, hogy még mielőtt a társulat létesül, az érdekeltek zsebéből pénz vétessék ki és adassék — nem tudom kinek a kezelése alá — mert a törvényjavaslat szövegében nem találok megnevezve senkit, a ki a pénzeket beszedje, — még mielőtt az illetők társulattá alakultak. A gyakorlati szempont pedig megköveteli, hogy engedjük meg az illetőknek, hogy társulattá szervezkedhessenek a befizetés előtt, de ne engedjük meg, hogy addig papírjaikkal üzérkedhessenek, mig a 30% tényleg be nem fizettetett. E két különböző felfogás kiegyenlítésére kifántam már tegnap javaslatot tenni. Azonban elhalasztatván a tárgyalás folytatása, ma már egy más, líjabb javaslattal állok szemben, melyre okvetlenül reflectálnom kell.