Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

Ogg 265. országos ülés május 21. 1881. Tegnap igyekeztem már, miután tudtam, hogy előttem szólott Teleszky t. képviselőtársam javaslatot fog beadni, igyekeztem, mondom, e javaslat és az én javaslatom köztt egy közvetítőt találni. Igyekeztem meggyőzni őt arról, hogy azon esetben, ha fiskális szempontból tárgyalják a kérdést, a vasutak az üzérkedés kezébe lesznek kiadva. Mert én nem tudok esetet képzelni, hogy az ország földbirtokos osztálya, vagy községei, vagy egyáltalában más ily tényezői 30%-ot befizetni tudnának, mielőtt társulattá alakulnak. Minthogy pedig ezt nem tehetik, az engedélyesek pénzintézetet fognak keresni, mely leteszi a szükséges összeget és ekkor ezen intézet fogja az érdekelteknek a feltételeket is diktálni és csak saját érdekeinek megvalósításáról fog gondoskodni, minek következménye lesz, hogy azon érdekelteknek majd alkalmazkodni kell azon fiskális szemponthoz, melyet a pénzintézet elő fog irni. En pedig mindig fogok harczolni az ellen, hogy az ily vállalatok felett a pénzintézetek uralkodjanak, hogy azokkal kizárólagosan rendelkezzenek. Nem vagyok az ellen, hogy ők is részt vegyenek a vállalatokban, sőt meg vagyok győződve, hogy vicinális vasúti rendszerünk csak akkor fog nagy kiterjedést nyerni, ha a pénzintézetek megfelelő részt vesznek azok létesítésében És legyen szabad itt mellesleg felemlítenem, hogy tekintettel arra, miszerint a külföldi tőkék is nagyon hajlandók volnának részt venni az ily vállalatokban, a helybeli pénzemberek is már tanácskoztak a felett, hogy az ily vállalatokat belföldi tőkével elősegítsék. Meghívás folytán magam is részt vettem ily tanácskozásokban és tapasztaltam, hogy lehetséges oly módozatot találni, mely mellett tiszteséges nyereség mellett, a meg nem engedett üzérkedés kizárásával, a pénzemberek czélszerűen részt vehessenek a helyi érdekű vasutvállalatokban. Ha ezen helybeli pénzemberek azt mondhatták, hogy 8%-kal megelégednek, ha ennyit a szóban forgó vállalatok financirozása, vagy létesítésénél elérhetnek, ezt, t. ház, nem lehet a meg nem engedett üzérkedésnek mondaui. De ha a pénzintézetek azt mondják, hogy 30%-kot készpénzben előre befizetek, de az engedély az enyém és te birtokos azon feltételeket irod alá, melyeket én neked diktálok és melyek szerint a pénzintézet már a financirozás alkalmával az építési tőkéből 40—50%-kot a vállalat rovására elkölt, ez már meg nem engedett üzérkedésnek nevezhető. Mielőtt én Teleszky t. képviselőtársamétól nagyon kevésben eltérő saját módosítványomat ez irányban megteszem, nagyon kérem a t. házat, hogy a kérdést megfontolva, szíves legyen magának ez ügynek úgy, mint különösen az ország legcompetensebb faktorának is, a földbirtokosság érdekében oly könnyebbségeket engedni meg, melyek lehetővé teszik, hogy e birtokosság maga saját erejéből létesíthesse a vasutakat és maga kezelve azokat, ezek valóban az illető vidéknek legyenek hasznára. A különbség Teleszky t. képviselőtársam módosítványa és az én módosítványom köztt csak az, hogy ő szükségesnek tartja a czímletek kibocsátására nézve megszorítást tenni. O csak elsö'bbségi részvényekről és kötvényekről beszél. Én tovább megyek és azt mondom, hogy egyáltalában szorítsuk meg a jogot, hogy czímletek bocsáttassanak ki, melyek aztán lehetnek ígérvények, elsőbbségi kötvények és részvények, de lehetnek törzsrészvények is. Ezt a kibocsátást én egyáltalában meg nem engedném addig, mig a társulat befizetett tőkével nem rendelkezik. Ez volt a megszorítás, melyet szükségesnek találtam. Ezt maga t. képviselőtársam is indítványozta és én hozzájárulok indítványának ezen részéhez, mert az az én indítványommal teljesen azonos. De t. képviselőtársam tovább megy, ő nemcsak, hogy módosítványa utolsó soraiban megszorítja a részvénytársulatok működését, hanem megszorítja azok megalakulását is az által, hogy azt követeli, miszerint vagy 30% készpénzben be legyen fizetve, mielőtt a társulat formailag megalakul, vagy ha ez nem történik, azon társulat kétszeres biztosítéka már betáblázva legj^en. És itt térünk el egymástól. Móricz Pál t. képviselő ur már megjegyezte, hogy e biztosítás már gyakorlatilag kivihetetlen. Nem hiszem, hogy a kormány valaha azt vizsgálhassa, vagy csak vizsgálni is kívánja, vájjon a megtörtént betáblázás kétszeres fedezetet nyujt-e; de kivihetlennek tartom, e kívánságot azért is, mert nem hiszem hogy a hazában volna jól situált földbirtokos, a ki megengedné — bár feltételesen aláírásával ebbe bele is egyezik — hogy birtokára már előlegesen betáblázások történjenek. Ezt képzelni nem tudom és szükségesnek egyáltalában nem látom. T. ház! Én módosítványomban, tekintettel Teleszky képviselő ur aggodalmaira és idevonatkozó módosítványára 30% helyett 50%-ot veszek fel, mint olyat, melyet a társulat megalakítása előtt aláírásokkal — és itt hangsúlyozom, telekkönyvi betáblázást biztosító aláírásokkal —• biztosítani kell; és ezt a társulat előleges megalakulására elegendőnek is tartom, mert azt hiszem, t. ház, hogy egy vállalat a kormány által egyáltalában csak akkor engedélyezhető, ha az aláírások olyanok által történnek, kik az aláírásoknak megfelelni képesek. A tényleges betáblázás azonban teljesen felesleges, mert tegyük fel, hogy azon aláírások következtében a betáblázások csakugyan megtörténnek, ha ezek oly helyen állnak, hogy nem nyújtanak kellő biztosítékot, a kormánynak e tekintetben nincs több biztosítéka, mint ha egy