Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-264
274 *64. országos ülés májns 20. 1880. községek sokkal nagyobb hajlandóságot fognak érezni arra, hogy ily kötelezettségeket elvállaljanak. Egyébiránt a községek fedezhetik azt, a mire fel lesznek hatalmazva egy amortisationaiis kölcsön által, a melyet, ha az 10 évre köttetik, csak súlyos feltételek alatt lehet létesíteni. Ezeknek alapján annak kijelentésével, hogy csatlakozom a Halász képviselőtársam által beadott indítványhoz, a következő módosítványt vagyok bátor beterjeszteni. „Az 1. bekezdésből e szavak „legfeljebb 10 évre kiterjedő" hagyassanak ki. A 2. bekezdésben e szó után „érvénynyel" tétessenek a következők: „ha ahhoz a község kötelékében álló adófizetők közül hozzájárultak egyszersmind azok, kik a község összes egyenes állami adójának legalább felét fizetik és". Módosítványom szerint a második bekezdés eképen hangzanék : „E részbeni határozatuk azonban csak az esetre bir érvénynyel, ha ahhoz a község kötelékében álló adófizetők közül hozzájárultak egyszersmind azok, kik a község összes egyenes állami adójának legalább felét fizetik és ha azt az illetékes törvényhatóság közbejöttével a belügyminister, illetőleg a bán a pénzügymmisterrel egyetértőleg helybenhagyta." Kérem a t. házat, méltóztassék módosítvanyomat elfogadni. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a beadott módosítványt). Tisza Kálmán íamisterelnök: Mindenekelőtt kénytelen vagyok a t. ház türelmét egy pár perezre azért kikérni, hogy kifejtsem, miszerint Gullner képviselő ur nagy erélylyel czáfolta azokat az állításaimat, a melyeket én történetesen sohasem mondottam, mert én nem azt mondtam, hogy itt az egyes községi tagra nézve van arról szó, hogyha a község elhatározta is, tetszésétől függ ezt teljesíteni vagy sem, hanem azt mondtam, hogy a községeket illetőleg nem törvényszerű kötelezettségről, hanem jogosítványról van szó. En tehát a képviselő urnák azokat az ad absurdum vitt deusonstratióit kénytelen vagyok a képviselő ur saját birtokába visszautasítani, mert én oly képtelenségeket mondani nem szoktam, a minőket a képviselő ur rám fogni szíveskedett. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Igenis mondottam, hogy már csak azt is hibának tartanám, hogy rámutattassék, hogy itt minden egyes adóforint után kivetett adó utján való subventionálásról lehet főleg szó. Ezt ismétlem most is. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a subventió, a melynek adására a község feljogosittatik, lehet nemcsak adó, hanem más is. Lehető, felteszem, —• hogy csak egy példát hozzak fel, — a legeltetési bérnek megállapítása utján, melyet az illetők bizonyos évekre elvállalnak. Ez az egyik modalitás. Lehető esetleg a nagy legelő egy kis részének haszonbérbeadása utján. Ez a másik modalitás. Lehető a községi tagok kölcsönös megegyezése folytán, mely azután községi határozattá lesz, hogy a subventiót bizonyos fajai, vagy nemei után az adónak fogják fizetni. Lehető az is, hogy a községi tagok megállapodván az iránt, hogy az Összeg miként hajtassék be, a községek ezen létrehozott megállapodások folytán mondják ki, hogy évenkint 500, vagy 1000 frt subventiót szándékoznak adni. Mindezek és igen sok más modalitások lehetők; s még azt teszem hozzá, hogy nézetem szerint éppen azért, mert a községi adó máris igen sok helyütt túlságosan nagy, mindezen modalitások jobbak, mint az, melyre egyenesen utalni akarnak a képviselő urak: az adó frt utáni kivetés. De menjünk tovább t. ház. A t. képviselő urak egyike, a kinek a módosítványára nézve már nyilatkoztam, azt kivánja, hogy mondassék ki, hogy önálló puszták és erdők birtokosai is ehhez egyenlő arányban járuljanak. Egy másik képviselő ur, mint általános correctivumot ki akarja a törvényben mondatni, hogy csak úgy legyenek kötelesek ehhez hozzájárulni, hogy ha az állami adónak nagyobb részét fizetők elfogadták a hozzájárulást Én, t. ház, sem az egyiket, sem a másikat helyesnek és elfogadhatónak nem tartom. Nem tartom pedig azért, mert a módosítványnak először már alapeszméjében benn van, hogy ezen elvállalásnak az adóalapján kelljen történnie, a mit én kizártnak nem tartok, de egyedüli módnak hasonlag nem tartok. De másrészről, ha méltóztatnak kimondani, hogy a puszták és erdők birtokosai is a subventióhoz egyformán hozzájáruljanak és ha másfelől kimondatik, hogy azonban a községek csak úgy subventionálhatnak, ha azok, a kik az államadó nagyobb részét fizetik, hozzájárulták a határozathoz: akkor igen sok esetben méltóztatnak' lehetetlenné tenni: hogj T a községek subventionáljanak a nélkül, hogy méltánytalanok legyenek bárki iránt. És ennek igen egyszerű oka van. Már az imént bátor voltam megjegyezni azt, hogy a pusztáknál, az erdőknél meg éppen van számtalan olyan helyzet, hogy egy, az adó tekintetében a községhez csatolt birtok a létesítendő vasút által egyáltalában nem érintetik. A községekben ott, a hol a viszony föl nem zavartatik, tehát hála istennek, Magyarország községei legnagyobb részében meg van azon különös egymást megértés, hogy az ily esetekben meg fogják találni azon módot, még ha az adó után vettetik is ki a subventió, hogy melyik birtoknak adója vonható ez alá és melyiké nem ; de ha a törvényben kimondatik, hogy minden az adó tekintetében azon községhez
