Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

264. országos ülés május 20. 1SS9. Q75 csatolt pisszta- vagy erdőbirtoknak a subventióhoz az adó frt arányában kell járulnia, akkor igen természetesen azon nagy pusztáknak birtokosai, kik a távolságnál fogva a vasútnak hasznát nem veszik, a kik azonban a községben fizetett állami adónak nagyobb részét fizetik, azt fogják mondani: nem engedélyezünk subventiót s igy a vasút létrejövetele lehetetlenné lesz téve. Már most kérdezem, hogy czélszerü eljárás volna-e a törvénybe ilyet felvenni; czélszerü volna-e lehetetlenné tenni, hogy a nélkül, hogy valakin sérelem ejtessék, a másik érdekeltség is meglelhesse a maga előnyét; és nem helyesebb-e többet bizni — nem a kormánynak, hanem maguknak a községeknek, az érdekelteknek belátására és megbízni abban, hogy ők az illető, a helyes, az igazságos módot meg fogják találni, mint törvénybe oda állítani egy szabályt, mely bajt igen sokat okozni, de hasznot, lehet mondani, soha és semmi viszonyok köztt hajtani nem fog? En tehát ismételve kérem a t. házat, hogy méltóztassanak ezen módosítványokaí elvetni. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak a 10 évi időre vonatkozólag kívánok pár szót szólani. Első sorban megjegyzem, hogy a kamatbiztosítás nem az egyedüli mód, a melylyel a községek az ily vasutak létesítését segíthetik; mert hiszen más módokról is intézkednek ugyanezen §-nak más bekezdései, a hol, a mennyiben ezímleteket vesz át, tehát törzsvagyont szerez a község —• mellesleg megjegyzem ezt is, —• azon befolyás is, melyet a képviselő ur a másik irányban akar a törvényben biztosítani, ezen kérdésre nézve a községi törvény szerint érvényesíteni fogja magát; mondom, a kamatbiztosítás nem lévén az egyedüli mód, melyet a községek igénybe vehetnek, anynyival inkább azt hiszem, hogy már csak ezen egy oknál fogva is helyes és czélszerü: nem engedni, hogy a községek magukat meghatározatlan hosszá, talán 30, 40, 50, 90 évre tartó ideig lekössék. Én t. ház, és sokan velem együtt átéltük sz országos vasutak építése iránti lázt, éppen ngy, mint átélték Európa legtöbb államai, mégis adtuk ennek az árát, fizetjük most is. Jó, hogy építtettünk vasutakat, de ha kevesebb lázassággal építtettünk volna, kevesebbet fizetnénk. Most igen könnyen meglehet, hogy a helyi érdekű vasutak körül fog ily ess lázas állapot előállani; hiszen némely nyoma látszik már; a mozgalom helyes, egészséges, örvendetes; de azt hiszem, nem kell engedni, hogy még ezen mozgalom iránti rokonszenvtől is elragadtatva, az ország községei határozatlan hosszú időre magukat megkössék. Mert nehéz az országnak az ilyen kötelezettségeket viselni, ha a községek vállalnak könnyelműen, kivált hosszú időre nagy terheltetéseket, a mi azon községeket tönkre teheti, őket községi kötelezettségeik és hivatásuk teljesítésére képtelenné teheti. Tehát azt hiszem, hogy a 10 évre biztosított subventio akkor, midőn a községeknek másképen is módjukban van az ilyen vasutak létrejövetelét segíteni, teljesen elégséges. Ezen korlátozás annyival inkább jó, mivel egészséges ilyen helyi érdekű vasutak létrejövetelét soha és sehol megakasztani nem fogja, mert én legalább ugy képzelem, hogy oly módon építve e vasutakat, mint a helyi érdekű vasutakat építeni kell, azaz a legnagyobb takarékossággal, másodszor részesítve ugy az állam által már itt elmondott támogatásban, mint részesítve a községek, egyesek és hatóságok részéről mindazon támogatásban, a melyek itt vannak: ha mondom, az ilyen helyi érdekű vasutak, még ezeken kivül szorulnak is a megindítás első éveiben kamatbiztosításra, de ha csakugyan életszükségletnek felelnek meg, túl az első évtizeden nem fognak rászorulhatni; ha pedig még túl ezen is rászorulnak, mindezen kedvezmények daczára, a kamatbiztosításra: akkor az ilyenek nem életszükség által teremtett vállalatok; oly vállalatokat támogatni pedig, melyeket nem az életszükséglet teremt, nem tartom a törvényhozás feladatának s nem tartom helyesnek, hogy az ilyenek kedvéért lehetővé tétessék, hogy a községek magukat vagyonikig tönkre tegyék és jövőjüket compromittárják. (Helyeslés jobbfelöl. Én tehát kérem veget elfogadni ugy, felöl) hogy méltóztassék a szömint van. (Helyeslés jobbíráiiyi Dániel a 9. Tisztelt ház! Annak szükséget, hogy a 9. §-ban meghatároztassék, milyen kulcs szerint vethető ki az adó, ha a községek, a jövedelmet pótolni kötelesek, már a tegnapi napon voltam bátor említeni és én daczára a tisztelt ministerelnök ur ellenkező érvelésének, mai nap is ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen szükség fennáll és kielégíthető. A t. ministerelnök ur Halász Bálint és Gullner t. képviselőtársaim ellenében azt méltóztatik mondani, hogy igen különbözők a viczonyok! hogy az egyik községben meglehet, nem fog pénzérték, hanem egyéb javadalmazás kívántatni, és annálfogva nem volna tanácsos a törvényben meghatározni akár a segélyezés módját, akár pedig annak mértékét. Én azt megengedem, t. képviselőház, hogy különböző módon lehet segélyezni az ilyen helyi érdckíí vaspályát; de azon esetre, ha a kormány tartja fenn magának a elhatározást, azt gondolom, hogy az oly felhatalmazás, a melyet igen bajosan adhat'meg a törvényhozás, mert akkor a kormány kedvezményeket adhat a pusztai birtokosoknak s ha tetszik, másoknak is a körülmények szerint. 35*