Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

'264. országos ülés májas 2d. 1880. g-jg nem, vagy miképen jő létre ezen határozat, az ezen §-ból ki nem tűnik. És nem is lehet máskép, mintsem hogy ha a községek, mint jogi személyek megterheltetéséről van szó, ily határozat csak a törvény által kijelelt tényezők közbejöttével hozathatik, vagyis a képviselőtestület közreműködése által. T. ház! Ha ugy állana a dolog, mint a t. minister ur mondja, akkor én tagadom, hogy az községi határozat lenne, mert az, az érdekeltek határozata, az érdekeltek megegyezése, de semmiképen sem községi határozat. Mert községi határozat a fennálló törvények szerint az, melyet a törvényszeríí községi orgánumok hoznak, ez esetben pedig a község képviselő testülete. És akkor, ha igy áll a dolog, akkor, azt hiszem, Móricz Pál képviselőtársam is igazat fog adni nekem abban, hogy ilyen határozat alól, ha az a belügyminister által jóváhagyatik, nem lesz kibúvás, nem lesz joga senkinek arra, hogy magát a megterheltetés alól kivonja. Ezen határozat a ministerelnök ur ellenkező állítása daczára is, kötelességszerűen elvállalt teherképen fog szerepelni és az az illetőn, ha kell, közigazgatási utou is behajtat] k. E tekintetből indulva ki, t. ház, valóban nem osztozhatom a ministerelnök ur felfogásában, mert ha helyesnek tartja a törvényhozás és helyesnek tartotta a minister ur a törvényjavaslatba felvenni azon eszmét, hogy a községek, mint jogi személyek fel legyenek jogosítva arra, hogy áldozattal hozzájáruljanak vidéki érdekű vasutak építésének elősegítéséhez, ez nem történhetik másképen, mint községi határozattal, a mely határozatnak, minthogy anyagi megterheltetésről van szó benne, végig kell járni mindazon forumokat, melyek törvény szerint a végrehajtásra szükségesek. És mert anyagi megterheltetésről van szó, a correctivumot nem ott keresem, a hol a t. ministerelnök ur, t. i. az önkénytes hozzájárulásban, mely mint kimutattam, a törvényjavaslat ezen szövege szerint értéknélkülivé lesz; hanem keresem másban és erre vonatkozik azon módosítvány, melyet előterjeszteni szerencsém lesz. Én ugyanis, t. ház, azon elvet, a mely a községi törvényben és éppen ezen kérdésre vonatkozólag is, midőn a csatolt puszták adózási arányát felvette a törvény, ott. a hol ez arány meghatározásáról volt szó, a correctivumot kell keresni az illető érdekelteknek, az illető anyagilag terhelteknek bizonyos mérvű hozzájárulásában. Én tehát e részben azt tartanám szükségesnek, hogy mondassék ki, miszerint azon községi határozat érvényéhez nemcsak az szükséges, hogy azt a közbennső és felsőbb hatóság jóváhagyja, hanem szükséges az is, hogy ahhoz a község kötelékében levő adófizetők közül hozzáKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. járuljanak egyszersmind azok, kik a község állami adójának legalább felét fizetik. Mert ekkor a községnek, mint jogi személynek közóhaja azon határozat által, melyet mint olyan hoz, egyfelől constatálva van és másfelől a mennyiben ily határozat igen nagy horderejű, anyagi megterheltetést is involvál, constatálva van a leginkább érdekeltek beleegyezése is; és én leginkább elengedhetlen kelléknek tartom, hogy azok, kik a község kötelékében levő adófizetők közül az államadó túlnyomó részét fizetik, meg ne rovatathassanak a község határozata által a nélkül, hogy egy ily megterhéltetéshez beleegyezésüket adták. Előre is gondolom, mit fog a t. ministerelnök ur mondani erre. Azt, hogy majd a feJsőbb hatóságok meg fogják változtatni a községi határozatot. Elhiszem, de jobb szeretem, hogy ha azon anyagi megterheltetés ellen azok, a kik érdekelve vannak, a törvényben találnak garantiát arra nézve, hogy senki rájuk az ő hozzájárulások nélkül, akkor, midőn a teher legnagyobb részét éppen ők lesznek hivatva viselni, anyagi terhet nem róhat. Ebben találom én a correctivumot és akkor ez azután nagyon is kiegyeztethető azon szemponttal, melyet Halász képviselőtársam módosítványában felhozott. Mert ha azok, kik a község kötelékébe tartoznak, úgy látnák, hogy azon vasút építése őket annyira terheli, hogy érdekeiknek meg nem felel és az ilyenek adó forint szerint többen volnának azoknál, kik az összes állami adóknak felét nem fizetik, megakadályozhatnák a saját terhelterésükkel járó vasút kiépítését. Ámde, ha egyfelől a község, mint jogi személy, másfelől az érdekeltek, kik a legnagyobb részben fogják fizetni a kamatbiztosítást és a segélyezést, hozzájárulnak a határozathoz, akkor előáll oly állapot, hol mindazon követelményeknek és igényeknek elég van téve, melyeket úgy a községi törvény, mint a méltányosság és igazság követelményei előirnak. Az én egyik módosításom tehát ily irányban mozog. Még az első bekezdésre van egy másik módosítványom, ez az, hogy a javaslat legfeljebb tiz évre kiterjedő időre engedi meg a községeknek a kamatbiztosításf, vagy másnemű segélyezést. Én ezt éppen a községek érdekében hátrányosnak tartom. Ha a községek fel lesznek jogosítva az esetleg elfogadandó módosítvány értelmében, hogy 10 évnél hosszabb időre is vállalhatnak kamatbiztosítást és segélyezést, önként értetik, hogy a hosszabb évi cyclusra megállapított segélyösszegből, ha az elosztatik, egy esztendőre kevesebb esik, mintha az kisebb cyclusra szorittatik; és hogy ha a községek egy bizonyos segélyösszeget jogosítva vannak nem 8-—10, hanem 15—20 ér alatt megfizetni, a 35