Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

262 264. országos ülés május 20. 1880. úrét és a Helfy úrét is, nem volnának elfogadandók. A mi legelőször a Tors t. képviselőtársam által beadott módosítványt illeti, az teljesen felesleges. Az államnak azon joga, hogy vasurat építhessen, mindig fennmarad. A t. képviselő ur által felhozott pékiák nem találók, mert Francziaországban épít az állam, de az adja a pénzt is, mi nem adhatjuk a pénzt s azért hozatott be e javaslat. Még egy megjegyzést engedjen meg a t. képviselő ur. 0 gr. Lónyay ellenében a társadalom védelmére kel. De én azt hiszem, hogy a nemes gróf nem azt mondotta, hogy a társadalom a régi időben gr. Széchenyi korában nem tett semmit, hanem azt, hogy a mai társadalom nem sokat tesz és én azt hiszem, hogy e tekintetben, nem t. barátomnak, hanem a nemes grófnak volt igaza. A második módosítás a Wahrmann t. képviselő uré. En azt hiszem, törvényben kimondani azt, hogy 90 év múlva ezen vasutakfengedélye megszűnvén, azok az államkincstár birtokába menjenek át, mint egészen magától érthető dolog, teljesen felesleges dolog. Az engedélyokmányok mindig intézkednek hasonló módon arról, az engedélyokmányt pedig mindig az államkormány állapítja meg. Ha tehát 90 év múlva az engedély lejár és az engedélyokmányban erről kell intézkedni, lehetetlen, hogy más intézkedést vegyen fel a kormány, mint azt, a mit a többi vasutak is felvettek engedélyokmányaikba. Ennélfogva ez a módosítás teljesen felesleges. Es én nem is szeretnék, t. ház, ily módosításokba bele bocsátkozni, mert akkor az engedélyokmány minden lényeges határozatát fel kellene venni a törvénybe. Ez pedig igen messze vezetne. A harmadik módosítvány, melyet Boros Béni képviselő ur nyújtott be, szintén felesleges. Azt mondja a képviselő ur, mondassék ki, hogy a névleges építési tőke vétessék fel az engedélyokmányba. T. ház! Az engedélyokmányban nem is lehet semmi egyéb megállapítva, mint a névleges tőke, mert az engedélyokmányok megállapítása alkalmával senki sem tudhatja előre, hogy mi lesz az effectiv érték. Ennélfogva az engedélyokmányban éppen csakis a névleges építési tőkét lehet felvenni és a bizottság a maga megállapodásában egy fix öszszeget keresett, a melyet nem lehet máskép megkapni, mint ilyen módon, hogy t. i. az előre meghatározható névleges tőke vétessék fel a törvénybe. Ennélfogva e módosítványt szintén mellőzendőnek tartom. Irányi Dániel képviselő urnak azon módosítása, hogy a legmostohább és a legjobb két év vonassék le a kilencz évből, azt hiszem, nemcsak az engedélyokmánynyal! van ellentétben, hanem ellenkezésben, van a legelemibb igazsággal is. Ha oly vasútnál, melyre az állam garantiát ad, levonatik a hét évből a két legmostohább év, akkor olyan vasútnál, a hol az állam biztosítékot nem ad és csak negatív segélylyel járul hozzá, a törvényben megállapítani igazságtalanság volna az állam kincstár részére sokkal több jogot venni igénybe ezen részvényesektől, mint a jobban kedvezményezett fővonalak részvényeseitől. A második módosítványa Irányi t. képviselő urnak az, hogy t. i. esetleg a társulat részére is megadassék a kisajátítási jog kimondása, szintén felesleges, mert azt hiszem, hogy a jövőben a fontosabb vonalakat különben is az állam fogja kiépíttetni, de lehet, hogy a társulatnak fogja engedélyezni; azon esetben az államkincstár beválthatja a társulattól ezen jogot és odaadhatja az ő részökre ezen vasutat segélyezés, vagy kárpótlásképen. Helfy t. képviselőtársam módosítását, hogy a határidő, mely alatr, a kormány határozni köteles legyen, niegszabassék, szintén nem tartom helyesnek. Erre nézve praecedens van az 1854-iki vasutengedélyekben, mely, a mint tudjuk az 1868-kí íörvényczikkekbeu törvényerőre emeltetett. Ebben meg van szabva, hogy a kormány mennyi idő alatt köteles válaszolni a beadott folyamodványra, de azt, hogy kimondassák abban, hogy bármilyen tervet nyújt be a vállalkozó, arra a kormány köteles legyen három hónap alatt válaszolni, különben az illetőnek joga van a munkálatot megkezdeni, ezt tökéletesen feleslegesnek és tökéletesen helytelennek tartom. Különben ezen eljárásra nézve, ágy hiszem, az engedélyezési törvényben kell intézkedni, mely annyiszor igértetett és melyre oly nagy szükségünk van, mert különben azon eset állhat elő, hogy a helyi érdekű vasutakra nézve, a kormány intézkedése sokkal jobban meg lenne szorítv;i, mint a fővonalakra nézve. Az, hogy 90 év elmulta esetére visszaszállhasson a tulajdonjog, ellenkezik az igazsággal, nem csak a helyi érdekű vasutakkal szemben, hanem azért is, mert az ilyen vasút építése amortizatióra van fektetve és a 90 év alatt, a mig birtokában van, ideje van tőkéjét visszavenni, mint ez az eset van éppen az ő általa felhozott turin-rivoli vonalnál is. Ez a 90 évre szóló engedély alapja és ha elfogadtatott más vasutakra nézve, nem értem, miért töröljük el a helyi érdekű vasutakra vonatkozólag. (Helyeslés.) Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a módosítványok mellő-