Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

264. országos ülés május 20. 1880. 257 sek által, továbbmenő kedvezmények és mis feltételek mellett kizárva nincs, esak az van ki­zárva, hogy e kérdéseket maga a kormány intézhesse el, minden ilyen kérdésre nézve fenn van tartva a törvényhozás hozzájárulása. Én e szempontból a t. képviselő ur módo­sítását egészen feleslegesnek és ide nem tartozó­nak tartom, mert e törveayjavaslat által egy­általában nincs kirekesztve, hogy ha az állam annak szükségét fogja látni, ilyen vasutat épít­hessen és a törvényhozás elé hozza. A törvény­hozás aztán hozzászól és vagy helyesli, vagy elveti. Az előttünk fekvő törvényjavaslat csak a tekintetben intézkedik, hogy minő kedvezmények és feltételek mellett intézkedhetik a kormány a tör­vényhozás hozzájárulása nélkül. Nekem azonban a 2. §-ra egészen más észrevételem van. Irányi t. képviselőtársam teg­napi felszólalásában, midőn azon hiányokat fel­sorolta, melyeket a törvényjavaslatban talál, fel­hozta, hogy a második szakaszban ki van ugyan mondva az, hogy a helyi érdekű vasutakra leg­felebb 90 évre adható engedély, ele provisió nincs arra nézve, mi történjék e vasutakkal ez idő lejárta után és feltűnt előtte, hogy e kér­dés a bizottságokban nem lett megpendítve és megvitatva. Biztosíthatom róla a képviselő urat, hogy a bizottságokban e kérdés meg lett pendítve és meg is lett vitatva. További intézkedés azonban feleslegesnek mondatott egyesek által, minthogy az engedélyokmányok, a melyek eddigelé adat­tak, kivétel nélkül 90 évre szóknak, a mely időnek lejárta után, a vasút az állam tulajdo­nába megy át minden kárpótlás nélkül. Minthogy azonban magam is látom, hogy aggodalomra szolgáltat okot az, hogy ez a tör­vénybe nincsen fölvéve, nem tartom felesleges­nek, íiogy a kormánynak adandó felhatalma­zásba ez felvétessék, minélfogva azon módosí­tást vagyok bátor ajánlani, hogy a 2. §-ba e szavak után „90 évre adható" tétessék „a mely idő lejárta után, minden kárpótlás nélkül az állam tulajdonába jutnak". Azt hiszem, t. ház, hogy ezen módosít­ványom annyival inkább elfogadható, mivel a törvényt beterjesztő kormány iníentiójának meg­felel és azokat az aggodalmakat is eloszlatja, a melyek felmerültek. B. Mednyánszky Árpád jegyző {olvassa a beadott módosítványt). Boros Benő': Szívesen hozzájárulok Wahr­mann képviselő ur indítványához, mert azt hi­szem, hogy nem felesleges a törvénybe fel­venni azt, hogy az engedélyidő lejárta után, a vasút az állam tulajdonába megy át. KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIII. KÖTET. Nekem is van azonban egy módosítványom, a mely csak egy kifejezésnek szabatosabb for­mulázására vonatkozik, a melyre tegnap a t. ház figyelmét már felhívtam. A 2. §-ban ugyanis és az utána következő §-okban előfordul azon ki­fejezés, „az engedélyokmányokbaa megállapított építési tőke". Már tegnap azt a megjegyzést tet­tem, hogy e kifejezés nem eléggé szabatos, mert az engedélyokmányban kétféle építési tőke van megállapítva. Legyen szabad erre nézve például a ma kiosztott szamosvölgyi vasúti törvény­javaslatra hivatkoznom, a melyben az van mondva, íiogy az építési tőkére ténylegesen 800,000 frt vétetik fel és hogy ezen 800,000 frt fedezésére 1.100,000 frtnyi részvénytőke szolgál. Nézetem szerint tehát a törvényjavaslatban határozottan ki kellene jelentenünk, hogy midőn a vállalatnak értékéről beszélünk, a részvény, vagyis a névlege? tőkét értjük; mert csak a névleges tőke felhasználása alapján létesülhet a vállalat. Csak c részvénytőkének kibocsátásával lesz a vállalat képesítve arra, hogy a tényleges tőkét beszerezhesse. A részvénytőkere tehát a vállalat­nak szüksége van és ennek értékesítésére min­den esetre jogot kell a vállalkozóknak nyerniök, a vállalatot tehát csak azon értékben vehetik fel, mely értékben ezen részvénytőke megállapittatott. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék félre­értés elkerülése végett ide vonatkozó indítványo­mat, a mely úgy ezen, mint ä következő §-ban az érintett kifejezésnek megváltoztatását czélozza, elfogadni, t. i. azt, hogy az az engedély okmány­ban az építési tőke szavak elé mindenütt a „név­leges" szó beszurassék, tehát azt mondjuk: név­leges építési tőke". Ajánlom ezen módosítványo­mat elfogadásra. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a módosítványt). „Módosítváuy. A 2. §. második bekezdésének második és utolsó sorában ezen szó után „meg­állapított" ezen szó „névleges" beszúrandó. Móricz Pál: Én bátor vagyok megjegyezni, hogy a midőn építési tőkéről beszélünk, mindig a névleges tőkét értjük és sohasem az effectiv tőkét, Az, hogy 80, vagy 90-es árfolyamon adja-e el a társulat részvényeit, mindig változik, de maga a részvénytőke mindig névleges érték szerint szá­míthatik és nem értelmeztetik effektívnek. Ennél fogva én fölöslegesnek tartom a módosítványt. Irányi Dániel: T. ház ! Előre bocsátván, hogy ugy a Wahrman, mint a Boros képviselő­társaim módosítványait elfogadom, engedelmet kérek, hogy ugyanason §-hoz, s először is annak második bekezdéséhez én is nyújthassak be módo­sítványt. Itt ezen második bekezdésben a megvál­33

Next

/
Thumbnails
Contents