Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

258 281. ország-os ülés május 20. 1880. tási árról van szó. Jelesül az vau mondva, hogy a megváltási ár gyanánt az engedélyokmány keltétől számított tiz év alatt azon összeg szolgál. mely az engedélyokmányban megállapított építési tőkének felel meg, tiz éven túl pedig az utolsó hét év tiszta jövedelme vétetik a megváltási ár megállapításának alapjául oly módon, hogy a két legmostohább év jövedelmének levonása után fentmaradó öt évi jövedelmi átlag, öt százalékkal tőkésítve, képezendi a megváltási összeget. Én, t. ház, mint már tegnap voltam bátor mondani, nem tartom igazságosnak, hogy csakis a két legmostohább év üttessék le és a fennmaradt öt jobb év átlag jövedelme vétessék a megváltás alapjául. Az igazság nézetem szerint azt kívánja, hogy a legmostohább és a legjövedelmezőbb év üttessék le és a fennmaradt evek jövedelmének átlaga szolgáljon a megváltás alapjául. Ha a szerkezet ugy marad a mint van, az kétségkívül előnyére fog válni a társulatnak, melytől a helyi érdekű vasút megváltatik, azonban, ha a megváltást az állam eszközli, vagy esetleg más társulat, az államnak vagy társulatnak terhére lesz. Es ha nem akarjuk nyomni a helyi érdekű vasuttársulatot, nem illő, nem helyes, hogy viszont akár az államra, akár más társulatra a kellőnél nagyobb terhet rójjunk. De, hogy a megváltási ár még annál biztosabban, annál igazságosabban számiítassék ki, én 2 évvel nagyobb cydust szeretnék felvenni: 7 év helyett kiíenczet, és ezen 9 év jövedelméből leüttetvén az egyik legrosszabb és a másik legjobb esztendő, a fennmaradt hét évnek átlagos jövedelmét tekinteném a megváltás alapjának. Ez, t. ház, tárgya azon raódosítványnak, a melyet benyújtani bátor vagyok, és melyet ezennel a t. háznak elfogadás végett ajánlok. A mi az első kikezdést illeti, ebben csakis az állam részére van fenntartva a .megv aitas joga; már pedig lehet, hogy az állam nem akarja, vagy nem képes a vasutat megváltani daczára annak, hogy szükségét belátja, miszerint a helyiérdekű vasút egy országos érdekű fővonallal helyettesittessék. Ez esetben, ha netalán társulat akad a fővonal építésére, kell, hogy meglegyen ennek engedve, hogy a helyi érdekű vasutat magához válthassa. Azt gondolom, hogy a kormánynak szintén nem lehet az a szándéka, hogy a társulati vállalkozás ez esetben megbénittassék, és mindenesetre csak az állam részére tartassák fenn azon Jog, hogy magához válthassa az ilyen vasutat. Én tehát inkább feledésnek tulajdonítom, mintsem szándékosnak, hogy kimaradt ezen első bekezdésből az engedélyezett társulat megemlítése. Minélfogva ezt azzal kérem pótoltatni, hogy ezen szó után „állam" tétessék „esetleg valamely engedélyezett társulat". És akkor az első bekezdés második pontja igy szólna: „fenntartatik egyszersmind az állam esetleg valamely engedélyezett társulat részére azon jog, hogy a vasút tulajdon- és birtokjogát azon esetre megválthassa s a többi." Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a módosít ványt. Báró Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa). Wahrmann Mór: T. ház! Azt hiszem, hogy nem sértem meg a házszabályokat, ha ezen újonnan felmerült módosítvány alkalmából felszólalok. (Halljuk!) Elnök: A képviselő ur e §-hoz már szólt; de én azt gondolom, hogy azért igenis szólhat, de csak ugy, ha a ház abba beleegyezik. Tehát kérdem a t. házat, méltóztatik-e beleegyezni? (Beleegyezünk ! Halljuk! Halljuk!) A ház megadja a képviselő urnak a szólásra engedélyt. Wahrmann Mór: T. ház! Én Irányi képviselő ur módosítváuyaira nézve bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy én azokat el nem fogadhatom. A mi az elsőt illeti, nem fogadhatom el azért, mert minden megváltás, kisajátítás a vasútnál tulajdonképen az érdekeiteknek bizonyos kárával jár, mert a vasutak építésénél mindig azon szempontból indulnak ki, hogy az első években, kezdetben nem fog a vasút annyit jövedelmezni, mint később, midőn a viszonyok kifejlődnek és a vasútnak jövedelme határozottan emelkedik. Ha tehát ma egy vasutat 15 évi léte után kisajátítanak, elveszti azon vasút minden esetre annak lehetőségét, hogy élvezhesse azon nagyobb jövedelmezőséget, a mely — legalább az általános felfogás szerint — a későbbi években határozottan be fog következni. Az tehát, hogy a két legmostohább év leüttetik a megváltási összeg megállapításánál, némi kárpótlást nyújt azért, hogy a vállalkozók a remélt nagyobb jövedelem élvezetéről lemondanak. Ha elfogadtatnék Irányi t. képviselőtársam indítványa, a vállalat két vesszővel büntettetnék meg. Kisajátittatik, elveszti azt, a mit eddig élvezett és elveszti csak azért, mert az államnak szüksége van azon vonalra és ha pénzét akkor fektette a vállalatba, mikor csekélyebb volt a forgalom, nem élvezheti az előnyöket akkor, a mikor a forgalom növekedik, igen csekély kárpótlás az, a mi ez által nyujtatik s minthogy főczélunk az, hogy a vállalkozási szellemet növeljük, nem szabad elriasztanunk a tőkét az által, hogy kiteszszük annak, hogy attól kell tartani, hogy elkészítvén a vasutat és ha tiz esztendő