Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-264

25G 264- országos ülés május 20. 1880. jelentékeny közlekedési akadályok. Belgiumban már 15,000 írtért is ajánlkoztak kiépíteni a helyi vasutak kilométerjéí. Azt hiszem, t. ház, ha az állam venné kezébe a helyi vasutak tervszerű hálózatának kiépítését, nálunk se kerülne az olyan sokba. De ismételem, tervszerűnek kellene lenni az építésnek. Mert itt minden attól függ, hogy fonákul ne alkalmazzuk a principiumokat. Sokszor láttuk, hogy a hol az individuális, vagy mondjuk locális erőket kellett volna kifejtenünk, azok öíikényíes, természetszerű fejlődését a ceníralisatio vasmarkával nyomtuk el. (Ugy van! a szélső balon.) Itt igazán helyén volna, legalább a eoucepíiisban némi centralisatió és mi itt megengedjük, hogy egyes vidékek nagyobb összhangzatos terv nélkül, sokszor pillanatnyi szeszélyek szerii;t építhessenek nyúlfarknyi, csipri-csudri vasutakat, kuszán, összevissza ágazó vonalakban, melyeket másokkal hasznosan összekötni vagy nem lehet, vagy ha nagyidők múlva az összekötés mégis szükségesnek bizonyul: elesik, elmarad itt egy darab, ott egy darab, életképességét veszti, megbukik, pedig hát pénzbe került. Minő pazarlás ez a mi helyzetünkben ! Ne vegyük e vasutakat oly kirívó módon pusztán helyi érdekiieknek. Hiszen lehetnek közttök olyanok is. De például az alföldet helyi vasutakkal látni el, még is tán nem mondható oly tisztán heiyiérdekiinek. Országos érdek ez, mely egy nagy és régi igazságtalanság helyrehozását involválja. (Ugy van! a szélső balon.) Hogy a török hódoltság idején, az osztrák uralom alatt a magyar alföld pusztítás és elhanyagoitatás tárgya volt, az érthető. De, hogy az ország e legáldottabb, legtermékenyebb vidéke most is mostoha gyermeke az állam gondoskodásának, ez érthetetlen. {Ugy van!) Az állam jövedelmeihez sokkal nagyobb arányban járul, mint az ország legtöbb egyéb vidéke ; községi pótadója az árvizek elleni kényszerű védekezése miatt már meghaladja egyenes állami adóját s még csak az állami szerves együttélés legelső feltételéről, a közlekedés eszközeiről sem történik érdekében gondoskodás! Az állami utakra fordított közel három millió évi írtban bizonyára ott vannak e vidék adóforintjai is, pedig ez összegből e yidék útjaira ugyan semmi nem kerül, mert az állam éppen ide nem épített utat s a közlekedés itt aligha volt Árpád apánk idejében a mainál sokkal roszahb. A téli hónapokban e vidék hetekre, sőt hónapokra el van rekesztve a világtól s lovas posta hozza el a legközelebbi vasútállomástól legalább azt, a mit a lovasposta egyáltalán elhozhat. Igaz, hogy az alföldi talajon kő'utat építeni tömérdekbe kerülne. De a mennyivel drágább itt a kőut, annyival olcsóbban létesíthető vasút. Nem kell sziklákat robbantani, alagutakat fúrni, völgyeket kitölteni, áthidalni; az ügyes kubikosok fölemelik, elegyengetik a vonalat, rá fektetik a síneket s fut rajtok a vasút. Ahhoz még a töltés árviz ellen is gátul szolgálhat. A magyar alföld, a Tiszavölgy népe örömest bocsátaná a szükséges földterületet a vasút birtokába legnagyobb részt egészen ingyen, bizonyára számba alig vehető csekély árért és odamenne fuvarral, keze munkájával, hogy végre birtokába jusson annak a vasútnak, mely egyedül teheti lehetővé, hogy fennmaradjon és el ne pusztuljon ama terhek alatt, melyeket az állam s részben saját különleges helyzete vállaira rak, a nélkül, hogy valakinek eszébe jutna gondolni arra is, ha elbirja-e még soká s megadná a teher elviseléséhez szükséges erő föltételeit. A magyar alföld gabnatermő dús vidékeit bevonni a forgalomba, pusztán helyi érdeknek még se mondható s ha itt az állam a helyi vasutak építésével kezdeményezőleg miga lép föl s a költséges kőutak hiányának pótlására olcsó vasutakkal látja el, csak egy oly kötelességet teljesít, melylyel hosszú idő óta első sorban saját jól felfogott érdeke iránt tartozott. ime itt egy kérdés, t. ház, melybe Ausztriának, legalább törvény szerint, beleszólása nincs; egy kérdés, melynél tevékenységünk saját honunk és nem az úgynevezett „összbirodalom" tengelye körül foroghat. Miért nem oldjuk meg tehát ugy, a mint az hazánk érdekeinek leginkább megfelelne? Kérem a következő módosítványt elfogadni; e szavak után: „fenn tar tátik az állam részére a jog", tétessék: „hogy helyi érdekű vasutakat maga is építhessen". B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa Tors Kálmán módoútványát). Wahrmann Mór: T. ház! Az előttem szólott igen t. képviselő ur sok érdeket és felfogásom szerint igen indokolt észrevételt tett,, de azok nézetem szerint nem tartoznak a részletes vita keretébe, hanem inkább az általános, vitához. Kiindulási pontja is téves a t. előttem szólott képviselő urnak, mert ő ugy fogja fel, mintha e törvényjavaslat az egész kérdésnek összegét karolná fel. Ez nem áll. E törvényjavaslat csakis felhatalmazást képvisel a kormány számára, hogy minő feltételek, minő viszonyok és körülmények köztt adhat a törvényhozás hozzájárulása nélkül vasútépítési engedélyt E törvény által a helyi érdekű vasutak építése más utón és módon, akár a kormány, akár egye-