Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-263

263. országos állés április 19. 18SO. 245 való hivatkozás pedig teljesen alaptalan. [Halljuk! Halljuk!) Angliában nincs megállapítva, — a miat ó' moudá, — általános szabály, a melyhez minden engedélyezés hozzá méretik, hanem minden engedélyezést esetrőí-esetre megvizsgál a törvényhozás és esetről esetre belátása szerint &á engedélyt. Állítása tehát a tényekkel, e részben ellenkezik. A két főellenvetés, mely a törvényjavaslat ellen felhozatott, a következő: egyik az, hogy ebben lemondás foglaltatik a törvényhozás bizonyos jogairól a kormány részére; a másik pedig az, hogy azon feltételek, melyek mellett a helyi érdekű vasutak engedélyeztetnek, nincsenek praecisirozva. Méltóztattak külföldi államokra, Francziaországra és Olaszországra hivatkozni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy itt a helyzet más, mert mind Fraucziaországban, mind Olaszországban contribuál az állam a vicinális vasutakhoz; ha tehát contribuál, akkor természetes, hogy a törvényhozásnak tudomással kell bírnia arról, hogy mihez contribuál. Mi egészen más helyzetben vagyunk E javaslatban erről nincs szó, mi azt mondjuk, építsen minden vidék magának vasutat, minden vidék leghelyesebb magyarázója a maga érdekeinek, a törvényhozás nem köti meg a kezét, az intézkedést a kormányra bizza és csak azon feltételeket állapítja meg, a melyeknek az ország erdekében a vállalatnak megfelelnie kell, az irányt azonban nem szabja meg, mi azt mondjuk, hogy éppen ebben van a törvényjavaslat helyessége. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy igenis Magyarországnak is volt egy nagy embere, ki képes volt meghatározni legalább a főbb vasúti vonalak irányát, a mint az az 1836: XXV. törvényczikkben foglalva van és ha Magyarországnak volna a vidéki vasntakra nézve egy Széchenyi Istvánja, akkor tán lehetne ily módon előre megállapítani a vidéki vasutak irányát; a fővonalakkal szemben azonban az a nagy eltérés van, hogy a fővonalak kiépítésére, az állam az általános forgalmi politika szempontjából kénytelen volt döntő szavát fenntartani, de másfelől azért is, mert a fővonalak állami garantia mellett, vagy az állam saját pénzén építettek ki. Itt ez az eset nem áll. Itt az állam bizonyos esetleges lucrumról mond le és az illető vidékre bizza egyik, vagy másik vonal előnyeinek kihasználását. Ha ez igy van, nem látom át, miképen szabhatná meg a törvényhozás egyes vidéki vasutak irányát; s ekkor jöhetünk azon következtetésekre, hogy esetről esetre az illető vidéknek érdekeihez képest kell ezen engedélyezést megállapítani. A különbség tehát csak a köztt van, vájjon a törvényhozás kezén maradjon-e, vagy a kormányra bizassék. Hogy mely okok szólnak a kormányra bízás mellett, azt elmondotta a t. közlekedésügyi minister ur. A másik ellenvetés az volt, hogy nem praeeisiroztatnak azon építési és üzleti könnyebbségek, melyek mellett az ilyen vasutak engedélyeztetnek. Igaz, hogy nem, mert ezeket praecisirozni nem Jehet. Mind a vidéknek jellege, mind a pálya építési körülményei, mind végül az azon kifejlődő üzlet oly lényeges eltéréseket gyakorolnak, hogy azokat egy törvényben mindenesetre érvényesen kiszabni nem lehet, legalább ez ideig azon hatóságok és testületek, melyek e kérdéssel foglalkoztak, megállapodásra jutni nem tudtak. A német vasúti igazgatóságnak van egy javaslata e könnyebbségre nézve, mely maga is három kathegoriát vesz fel, a szerint, a mint vagy széles a vágány, vagy keskeny, vagy pedig korlátozva van a menet sebessége. Ha mi meg akarnók határozni az építési feltételeket, a. lege'ső kérdés, mely előttünk állana, az, kimondassék-e a vágány minősége. Ha az egyiket fogadjuk el, akkor a másiknak praejndikáluuk; ha a másikat fogadjuk el, akkor amannak kiépítését teszszük lehetetlenné. Gyakorlatilag tehát nem marad más hátra, mint a mit a törvényjavaslat követ, hogy t. i. általánosságban kimondjuk, hogy mindazon kedvezmények megadandók, melyek az üzlet biztonságát nem veszélyeztetik és esetről esetre a kormány az üzlet jellemének megfelelőleg, ezen feltételek szerint fogja megállapítani ezen kedvezményeket. Ennél fogva meggyőződésem szerint mást nem lehetett tenni, mint a mi a törvényjavaslatban foglaltatik. Azon részletes ellenvetésekre, melyek a vita folyamán felhozattak, azt hiszem lesz alkalmunk a részletes tárgyalás alkalmával megjegyzéseinmegtenni. Ezek legnagyobb része olyan, mint például az, a mit Irányi í. képviselőtársam felhozott, melyre nézve a községi törvényben már intézkedés történt. A mit Boros képviselőtársam felhozott, annak legnagyobb része olyan, hogy arra kiterjeszkedni per absolute nem lehetett. Ha mi a törvényjavaslatba behoztuk volna az államsegélynek positiv kimondását olyan vidékre nézve is, hol állami és alapítványi birtokok nincsenek, mit mondana ahhoz Csanády t. képviselőtársunk, ki a maga részéről azt a közgazdaságilag igen nevezetes, de felfogásom szerint — bocsánatot