Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

252. országos ülés április 28. 1880. 19 Önmagáról mondom, nem a személyre nézve, de a ministeriumra egyáltalában a közigazgatási bíráskodás szükségét elismerte, bevallotta, hogy sokkal helyesebb fórum a ministerium helyett a közigazgatás, peres ügyek elintézésére nézve a közigazgatási bíróság. A ki ezt elismerte és nézetem szerint helyeseit ismei-te el, az minő joggal követelheti, hogy mint legfőbb biró, két hónapig terjedhető elzárást szabhasson ki végérvényesen ? És minő közigazgatási és igazságszolgáltatási politika az, ígérgetni az országnak, hogy a ministeri competentiából a közigazgatási bíráskodás kivétetik, azután felruházni ily, még is jelentős büntető ügyekben való végérvényes bíráskodással a miuistert. Még egy szempontot vagyok bátor felhozni és ez a szempont az, hogy midőn én a minister ur beszédét hallgattam, ezeu leendő büntető perrendtartásról és annak fényes oldalairól, — miben nem akarok kételkedni, mert szakembernek ismerem őt, — egy dologra kíváncsi voltam, mert átláttam, hogy a jelen törvény tárgyalásánál, a háznak a lehető legnagyobb érdekében van megtudni a minister ur ezéizatait. Ez pedig a jövendő büntető perrendtartás életbe léptetésével a kormány szándékában és czélzatában levő megosztása a bűnügyi eompetentiáknak. Mert egy kormánynak, ha büntető perrendtartást csinál, vagy ha életbe léptetesi törvényjavaslatot terjeszt elő, bírnia kell valamely határozott czélzattal, valamely határozott fogalommal, hogy kívánja ő véglegesen szabályozni a hatóságok competentiáját bűnügyekben. Azt kérdem tehát a t. minister úrtól, szándékozik-e ezen az utón menni, mely ezen törvényjavaslatban van, szándékozik-e a maradandó büntető eljárás behozatalakor, az egyes bíróságokat egy évig terjedhető szabadságbüntetési hatalommal felruházni; szándékozik a vétségek ezen tetemes részét az egyes bíróságokra ruházni, szándékozik a közigazgatási hatóságokat, a belügyministert, mint legfőbb hatóságot, meghagyni azon hatáskörben, hogy két hónapig terjedhető elzárás-büntetést szabjon. Ez-e a minister urnak leendő igazságügyi politikája ?! Én nem hiszem, hogy azon büntető eljárás ezekre az elvekre lesz építve. De ha az az állapot, melynek elérésére a minister ur törekszik, nem ezen az alapon nyugszik, akkor kérdem, miért csinálja ő ezen provisoriumot, miért megy most előre három-négy lépéssel, hogy azután kénytelen legyen — mint ő mondja — mihamarább, hat lépéssel visszamenni. Ez az örökös cserélgetése a eompetentiáknak, örökös zavarása a hatóságoknak, kettőt mutat. Mutatja egy tiszta, Öntudatos igazságügyi politika teljes hiányát, de mutatja aztán azt is, hogy tnlajdonkép minden egyes rendezésnél, a pillanat szükségének felületes felfogása alatt cselekszenek, sohasem számítják ki, mit keli együttesen előkészíteni, minő sorrendben életbe léptetni az intézkedéseket, nem törődve azzal, hogy minő következménye lesz annak a hatóságokra és minő következménye lesz annak a jogkereső közönségre nézve. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem szólok arról, t. ház, hogy ha ezen életbeléptetési törvény mellett, a büntető törvénykönyvnek a büntetésekről szóló része, tehát azok hatályosságának alapja, merő illusió marad s én megvallom, tudom, hogy egy nagy börtönrendszert egy év alatt, egy félév alatt nem lehet keresztül vinni; de megmondom Őszintén, mi az, a. minek hiányát éa az is;azsá<nííivnrister ur eljárásában látom. En ugyanis nem látom a komoly törekvést, nem látom a komoly lépéseket ezen rendszernek fokozatos valósítására. {Ügy van! a baloldalon.) Már pedig, ha azon börtönrendszer fokozatosan nem valósittatik meg. akkor higyjék el, az alap, melyen a büntető törvénykönyv hatályossága nyugszik, illusió volt, midőn előterjesztetett s irott malaszt marad, ha életbe fog léptettetni. (Tetszés bal felöl) T. barátom, Horváth Lajos azt mondja: az istenért ne halasszuk el a büntető törvénykönyv életbeléptetését, mert hát ki fogja megmondani azt, hogy mi a vétség, mi a bűntett, az eddigi gyakorlat szerint s a minister ur is azt festi, hogy mily jó lesz ezt a hatóságok kezébe adni. De kérdem t. barátomtól, ha ő oly nagy érzékkel bir az iránt, milyen baj az, ha nem lehet a vétséget szabatosan megkülönböztetni a bűntettől a jelen gyakorlat szerint: miért nem bir érzékkel azon bajok iránt, melyek akkor állnak elő, ha ezen garantiák nélkül odaadott eompetentiák teljes hatályossággal fognak bírni'? Ezek azok, a miket én nem nehezen orvosolhatóknak tartok. Nem tartom nehezen orvosolhatónak azt, hogy a járásbíróságok competentiája revisió alá vétessék és leszállittassék; nem tartom nehezen orvosolhatónak, hogy az azok eljárására nézve törvényes szabályozás hozassék s az állam és a vádlott érdekében egyiránt hatályos biztosítékok teremtessenek; mindez, ha semmi nem volna meg belőle, Őszig elkészülhet és az ősz első hónapjaiban és e törvénynyel együtt életbeléptetíessék és a lehető garantiák megteremtessenek; nem tartom nehezen elérhetőnek, hogy a politikai hatóságoknak a kihágásokban való competentiája revisiója alá vétessék s a mi náluk megmarad, arra nézve törvényesség szempontjából birói ellenőrzés biztosíttassák. Mindezt nem két év alatt, hanem három hónap alatt előkészíthetönek tartom s hogy el nem készíttetett, két dolog közül egynek tulajr