Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

20 252- orizágos ülés április 28. 1880. donítom. Vagy hogy a t. minister ur ennek szükségessége iránt velem nincs egy véleményben, vagy — a mit feltételezni nem akarok — hogy ezekre egyáltalán nem gondol. Midőn tehát én általánosságban visszautasítom ezen törvényjavaslatot, kész vagyok kijeteni, hogy ha a ministerium részéről ezen hiányok orvosolására nézve biztosítást kapok, azon esetben én nemcsak általánosságban elfogadom, de magunk is, erőnk szerint készek vagyunk közreműködni ezen biztosítékok minél hamarabbi megalkotására. De e nélkül kénytelen vagyok szavazatomat úgy adni, mint most adom. Áltanosságban sem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélsb' balon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és a külön vélemény beterjesztőjét. Teleszky István előadó: T. képviselőház! (Bálijuk! Halljuk!) Midőn az általános bevezető rövid felszólalásomban kifejezést adtam annak, hogy egyelőre rámutatva azokra, melyek a törvényjavaslat indokolásaként az igazságügyi bizottság jelentésében felhozattak, bővebb vitatkozásba bocsátkozni nem akarok, tettem azért, mert a törvényjavaslat csakugyan oly minőségű, hogy azt elvi princípiumra visszavezetni alig lehet s igazán megmondva, előzetesen nem tudhattam, hogy ezen törvényjavaslatnak, melyet Eötvös Károly t. barátom jellemzően nevezett lexiconszerünek, melyik speciális intézkedései azok, melyek a t. házban aggályokra fognak szolgáltatni. Azzal pedig nem véltem volna hasznos szolgálatot tenni, ha hosszas beszédben, végig menve a törvényjavaslat egyes specifikus intézkedésein, igyekeztem volna előadni azon érveket, melyek az igazságügyi bizottságot vezették, midőn a törvényjavaslatot részleteiben igy elfogadta. En azt gondolom, hogy ezen eljárásom menthető, mert ezzel csak az ügynek akartam hasznos szolgálatot tenni és semmi esetre sem gondolom, hogy megérdemeltem azon megjegyzéseket, melyekben engem t. barátom részesíteni szíveskedett. Egyébiránt hiszen itt az ideje, elmondom érveimet most, midőn t. barátomat a zárszó joga még megilleti és midőn az általam előadandókra a részletes vita folyamában, a ház minden tagja úgyis visszatérhet. Arra nézve, hogy micsoda nexus van a bűnvádi eljárás és az anyagi büntető törvény között, ezen törvényjavaslat szempontjából már a kellő észrevételek megtétettek. Nem zárkózhatom el az elől, hogy én is kifejezzem, miszerint a bűnvádi eljárást, az egyéni szabadság biztosítása szempontjából nagyon fontosnak találom és ha előttünk feküdnék két kész törvény, mely életbeléptetendő lenne, t. i. az anyagi büntető törvénykönyv és a bűnvádi eljárás, bizonyára nem fognám az utóbbinak életbeléptetését elodázni akarni, nem fognám azt mondani, hogy léptettessék életbe csak az anyagi törvény. Sőt ha a codificatió mostani megindításáról volna szó, ahhoz a nézethez is szívesen hozzájárulnék, hogy a sorrend, a mi speciális viszonyaink figyelembe vételével megfordittassék s előbb a bűnvádi eljárás és azután az anyagi büntető törvénykönyv készíttessék el. De ezen most már nem segíthetünk ; az egyik készen van és kinálkozik a t. háznak, hogy vegyük annyi hasznát, a mennyit lehet, a mostani eljárás mellett; — pedig erős meggyőződésem, hogy igy is sok hasznát lehet venni; — és a junctim szóval ne odázzuk el azt évekre, a mig a bűnvádi eljárás életbe léptethető lesz. E tekintetben tehát azt gondolom, hogy azok után, mik e részben kifejtettek, nekem többé szólni nem szükséges. Hanem Eötvös Károly és Szilágyi Dezső képviselő urak azt mondják, hogy a törvényjavaslat, midőn a kompetencia szabályozásába belement, nagyon túlságos hatáskört adott az egyes bíróságoknak s a közigazgatási hatóságoknak is, a melyeket Szilágyi képviselő ur csak bizonyos előfeltételek mellett kész elfogadni. T. ház! E tekintetben a törvényjavaslat védelmére egy kissé kimerítőbben kell kiterjeszkednem. (Halljuk!) A törvényjavaslat a vétségek közül az egyes bíróságok hatáskörébe utal két oly vétséget, a melyre csupán pénzbüntetés van szabva, 12 oly véstéget, a melyre 3 havi időtartamot meg nem haladó fogság van szabva; hat oly esetet, a melyre 6 hóig terjedő fogság van megállapítva és 5 oly esetet, a melyre 1 évig terjedő fogság van kiszabva. Az öt eset —• mert különösen ez a rekrimináczió tárgya — a melyre az egy évig terjedő fogságot mondja ki a törvény, a következő : 1) A lopás. 2) A sikkasztás. 3) A bélyeghamisítás. 4) A vészzártörés. 5) Súlyos testi sértés vétsége. Ezek azok, melyek az előterjesztett törvényjavaslat szerint 1 évig terjedő fogsággal sújtott tüntetések és a tervezet értelmében a járásbírósághoz volnának utalandók. Vegyük t. ház e kérdéseket egyenkint, ha nem is mindenikét, legalább egy részét. 1-szőr itt áll előttünk a súlyos testi sértés vétsége. Jól kérem megjegyezni, nem a súlyos testi sértés bűntette, hanem vétsége. E tekintetben az uj büntető törvénykönyv, a testi sértések hármas felosztási rendszerét fogadván el, könnyű testi sértésnek mondja azt, egyebektől eltekintve — ahol gyógyításra 8 nap szükséges ; súlyos testi sértésnek azt, a hol gyógyításra 20 nap szükséges és súlyos testi sértés bűntettének azt, a hol a gyógyítás 20 napon túli időt vesz igénybe.