Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-263
240 2G3. országos ülés májns 19. Í8S0. minthogy a garantiát élvező vasutak utoljára is az államnak válnak terhére. Én óhajtottam volna, t. ház, egy czélszerűen definiált módon, megállapítani azt, hogy a vasutak építésével bizonyos előre meghatározandó hozzájárulási arány terhelje a nagy pályákat azon mértékben, a melyben provenientiákat nyernek, íizaz azon szállítási mennyiségek arányában, a melyekben, lia e vidéki vasutak nem létesültek volna, a nagy pálya nem részesült volna. Előre kijelentettem, t. ház, hogyha bár egyéb pontjai is vannak e javaslatnak, a melyek módosítást igényelnek, ezeknek részletezésébe nem bocsátkozom, mert az mindenesetre jobb a semminél. A. t. ház nem egyszer fog találkozni e kérdéssel a jövőben, a mikor azután a netaláni hiányokat megjavítani és a szükséges intézkedéseket törvényre emelni lehet. Még csak egy körülményt vagyok bátor felemlíteni, a melyeknek eredményei, azt hiszem, többször elő fognak e házban fordulni. Teljesen osztom a ministerelnök urnák a budget-vitánál tett azon nyilatkozatát, hogy hazánk pénzügyi viszonyai nem olyanok, hogy nevezetes áldozatokat, vagy az államot terhelő garantiákat lehetne elvállalni a meliorationális befektetések érdekében. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ha e törvényjavaslattól jó eredményt kívánunk, ha azt akarjuk, hogy a vidéki vasutaknak hasznos institutiójaminéljobban terjedjen, okvetlenül szükséges, nem az állam részéről, mert vannak bizonyos dolgok, a melyek az állam hatáskörébe nem tartoznak, hanem az egyeseknek jól felfogott érdekében oly hitelintézet felállítására törekedni, a mely a szükséges tőkét e vállalatok részére előteremtse. Nem áldozatok, hanem kedvezmények és szabályzatok szükségesek az állam részéről, a melyek e hitelintézet megalakítására irányulnak. Azzal rekesztem be rövid felszólalásomat, hogy én a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot elfogadom, hogy némely módosítás keresztül vitelét óhajtom. Üdvözlöm a törvényhozást és a kormányt, hogy e fontos tárgyban az initiativát megragadta és meg vagyok róla győződve, hogy a kormány és a ház számos, ez ügy érdekében szükséges törvényebet és módosításokat fog még létre hozni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Mielőtt a tárgyalás alatt lévő helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag elmondanám nézetemet, nem tehetem, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a felett, hogy a közlekedési bizottság a képviselőházhoz beterjesztett jelentésében egy oly törvényjavaslatnak elfogadását ajánlja a képviselőháznak, mely törvényjavaslat a helyiérdekű vasutak engedélyezését és az azok feletti intézkedési jogot az országgyűlés, a népképviselet mellőzésével egyenesen a kormányra, aministeriitmra kívánja átruházni. Ezt teszi a közlekedési bizottság, daczára annak, hogy az e házhoz beterjesztett jelentésében napfénynél világossabban bebizonyítja annak az előnyét, ha az ily nagyszerű, az egész nemzetet érintő kérdésekben maga az országgyűlés, a népképviselet határoz. (Igaz! a szélső baloldalon.) Teszi pedig ezt daczára annak, hogy maga a közlekedési bizottság is elismeri, hogy az egész világon azon nemzeteknél, melyek a szellemi mívelődés magasabb fokán állanak, a vasutakra vonatkozólag mindenütt a nemzet a maga képviselőháza által rendelkezik; beismeri azt, hogy magában Francziaországbaii is az utóbbi időkben a nemzetgyűlés a vasutak feletti rendelkezési jogot a maga hatáskörébe vette visza, miután a tapasztalás meggyőzte arról, hogy a kormány tagjai a helyi érdekű vasutak feletti intézkedési jogot a saját érdekeikben kizsákmányolják ; teszi ezt a közlekedési bizottság, daczára annak, hogy e törvényjavaslatnak törvényerőre emelése által az országgyűlést, a népképviseletet megfosztja azon jogtól, miszerint a nemzet érdekében létesíthető vasutak építésére engedélyt adhasson. Ei>, t. ház, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot az államra, annak egyes polgáraira nézve veszélyesnek és károsnak tartom; veszélyesnek tartom azért, mert a törvényjavaslatnak czélja a vasutakra vonatkozólag is minden hatalmat a kormány, a ministerek kezeibe összpontosítani, összpontosítani az országgyűlés mellőzésével, mely hatalommal a kormány tagjai a körülményekhez képest igen gyakran visszaélhetnek. Avagy nem történhetik-e meg, t. ház, hogy a kormány oly helyi érdekű vasutak építését engedélyezi, a melyek ellentétben állnak a nemzet szellemi és anyagi érdekeivel, oly vasutak létrehozását engedélyezheti, melyek a már létező állami vasutak jövedelmeit megcsonkíthatják. (Igaz! a szélső baloldalon.) Veszélyesnek tartom azért is, mert a törvényjavaslat életbeléptetése igen könnyen elégületlenséget szülhet a nemzet osztályai között, a mennyiben e hazának azon polgárai is tartoznak áldozatokat hozni az ilyen helyi érdekű vasutak kiépítéséhez, a kik az ilyen vasutaknak egyáltalában semmi hasznát nem veszik. De nemcsak veszélyesnek, hanem károsnak is tartom ezen törvényjavaslatot éppen ugy az államra, mint az állam egyes polgáraira nézveAz államra nézve igenis azért, mert e törvény, javaslat az állam részéről bizonyos segélyadást igér; károsnak tartom az egyesek, a polgárokra nézve azért, mert e törvényjavaslat 10. §-a kötelezi a kisebb birtokos és szegényebb osztályú polgárokat is közmunka erejéveli segélyezésére az ilyen vasutaknak, mely közmunka erő f
