Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-252
18 252. országos ülés iptilis 28. 1*80. járásbíróságok bíráskodására, sem az államra és a közérdekre, sem az állampolgárokra nincs meg az elérhető és szükséges biztosíték. Az államra és közérdekre nincsen biztosíték, mert ezen nagy hatáskörben egy évig terjedhető büntetések kiszabása eseteiben semmi biztosíték nincsen arra, hogy az ügyész az államérdek szempontjából hatályosan ellenőrizhessen, mert, igaz ugyan, hogy utólag az ügyész, az elitélt bűnügyeknek a járásbíróság által elkészített kimutatását megtekinti, de ki tartaná ezen utólagos megtekintést ellenőrizé suek, melyet akkor, mikor az ügy elítéltetik, midőn az ítélet jogérvényességre emelkedik, kell az ügyésznek, ha valaha, gyakorolnia. És azonfelül mi gátolna egy járásbíróságot, a mely nem városban van, hanem a vidéken, távol az ügyészségtől, hogy súlyos bűneseteket egyszerű vétségekké qualificáljon? A hol a sértett félnek nincsen fdebbezési joga, az állam érdekeit senki sem képviseli, a járásbiró a legsúlyosabb esetet vétségnek qnalificálhatja, az ítélet jogérvényessé válik; később azután ott szerepei az apró bűntettek között a ministerium által készített kimutatásban. Vagy fordítsuk meg a dolgot, mi óvja a vádlottat szemben egy emberrel, a ki az eiső kérdőrevonástól kezdve az ítélet meghozataláig, mint vádló, mint védő, mint vizsgáló biró, mint ítélő bíró, minden tekintetben egyedül áll vele szemben, forma, törvényes biztosíték nélkül ura sorsának? Hol van itt a biztosíték? pedig erről gondoskodni kell annak, a ki azt ajánlja, hogy a járásbíróságok hatásköre a bűnügyekben felemeltessék ; annak ez oly elengedhetlen kötelessége, hogy megvallom, csodálkozom, hogy ezen gondoskodás nélkül ilyen javaslat, előterjesztetett, mert ez azt jelenti, hogy igen szép dolog, ha a t. minister ur a leendő büntető eljárásról szólva, a polgárok szabadságának védelmét feldicséri előttünk, de hogy akkor, mikor sorsukat ilyen bűnesetekben egyetlen ember kezébe teszi, nem gondoskodik a biztosítás módozatairól, ez olyan közönyt árul el, a melyet ígéretekkel elfedni nem lehet. Én tehát nem fogadom el a törvényjavaslatot általánosságban sem ; (Elénk helyeslés szélső balfelöl) nem azért nem fogadom el, hogy Horváth Lajos t. képviselőtársam szavával éljek, hogy egy átalános büntető eljárás megalkotásáig elhalásszam, nem; én kész vagyok az engedményekben elmenni a legszélsőbb határig, a meddig el lehet menni, hogy a büntető törvény mihamarébb életbe lépjen. De nem fogadhatom el az olyan törvényt, a mely ezen alakban felemeli az egyes bíróság competentiáját. Kérdem, van-e Euórpában egyetlen olyan állam, a melyben az egyes bírónak bűnesetekben való competentiája ily vonalig terjedne? És t. barátom azon analógiára utalt, hogy a polgári peres ügyekben megszorítottuk a járásbíróság competentiáját; hát milyen igazságügyi politika az, ha ugyanazon időben, midőn a polgári üg3 7 ekben ez történik, ugyanazon időben ki akarjuk terjeszteni a legnagyobb határig a bűnügyekben competentiáját ? Hiszen tudtommal a legnagyobb terjedelmű competentiája van a bűnügyekben az egyes bírónak Angliában, de Angiiában az eg3 ,, es biró nem szabhat ki magasabb büntetést 6 havi szabadságbüntetésnél, ez a maximum. Es teszi ezt egy olyan nyilvános eljárás, egy olyan nyilvánosan folytatott vizsgálat, olyan, a vádlottat biztosító formák köztt, a főtörvényszékek ellenőrzés alatt, a mihez hasonlót a continensen egy állam sem mutat fel. Hát mi merjünk tovább menni, midőn a szükséges és a lehető garantiák sem adatnak meg? A második és pedig lényeges kifogás illeti a közigazgatási hatóságok competentiáját kihágás! ügyekben; és erre nézve, t. ház, egyéni nézetemet mondom el. Én részemről kész vagyok megalkudni a gyakorlati szükséggel, de csakis ha róla kimutattatik, hogy szükség is, gyakorlati is. És én nem akarom elvileg kizárni a lehetőségét annak, hogy apróbb kihágás! ügyekben közigazgatási hatóságok Ítéljenek, De azután, ha ezt megengedem, kettőt akarok magamnak mindenesetre biztosítani: az egyik, hogy a közigazgatási hatóságok ilynemű eljárásoknál szigorúan szabályozott bírói formákhoz és nyilvánossághoz legyenek kötve, legyenek azon öntudatban, hogy birói functiót teljesítenek és legyenek oly formákhoz és nyilvánossághoz kötve és felelősség alá vetve, a melyben bizonyos biztosíték van. A másik kívánságom abban áll, hogy valamiképen ők a törvények megtartása és különösen competentiájuk megtartása tekintetében bírói ellenőrzés alá helyeztessenek. Ennek különféle módja van. Én nem tartozom azok fejtegetésébe bocsátkozni. Talán az illető §-nál elő fogjuk adni nézeteinket, ha a t. ház magatartása bennünket arra fel fog bátorítani; de azt el nem fogadhatom, hogy ilyen kihágási ügyekben, melyekben mégis É havi fogság van megállapítva, az ügy kényelmesen elintézhető legyen a hivatalos szobában, minden nyilvánosság és az illető személynek azon öntudata és felelőssége nélkül, hogy birói functiót teljesít, ítéletet mond és szabadságától fosztja meg embertársát és ez a rendes folyamodás! utón a ministerhez jusson végelintézésre, a pártministernek, annak a ministernek kezébe, a ki önmagáról elismerte a közigazgatási bíráskodás szükségességét. (Ellenmondás a jobbóldalon.)
