Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

252. országos ülés április 28. 1880, 17 Ez a legkevesebb, nézetem szerint kettőből áll: az egyik az, hogy miután, a mint a minister ur kifejtette, a büntető törvénykönyv életbeléptetése, a büntető bíráskodási hatáskörök újra rendezését tette szükségessé, miután ez szükségessé válik, miután — és ezt én teszem hozzá — és nem hiszem, hogy a t. minister ur különböző véleményben legyen, ha egyrészről az anyagi törvény életbeléptetésében biztosíték van az úgynevezett birói önkény ellen, ne feledjük el, hogy a birónak hatalma rendkívül megnövekedhetik egy szabatos büntető törvénykönyv által, a birónak befolyása s a szigor, melyet ki kell fejteni a vádlott irányában, megnövesztetik egy szabatos büntető törvénykönyvvel: legelső dolog volna az, ha a minister ur gondoskodott volna arról, hogy ezen hatáskör gyakorlásánál a megteremthető biztosítékok meg is alkottassanak, egyidejűleg azon aetussal, mely a járásbiró hatáskörét megnagyobbítja. (Elénk helyeslés a balon.) Ez lett volna az igazi, a helyes eljárás a büntető törvénykönyv életbeléptetésénél. De a járásbíróságok eljárásául a hatáskör megnövekedésére nézve, különböző vélemények vannak. Horváth Lajos t. barátom tagadásba vette azt, hogy a járásbíróságoknak bűnügyi hatásköre a jelen javaslat által növekednék. A minister ur azt mondotta, nem növekedik, hanem ellenkezőleg a biztosítékok szaporittatnak ezen büntetendő cgelekvények elitélésében. T. ház! Nem ebben a házban, de az én nézetem szerint Magyarországon sem létezik ember, a ki szabatosan megtudná mondani, hog}" mi jelenleg a járásbíróságoknak bűnügyi hatásköre ? Én merek rá hivatkozni, hogy az ország különböző vidékein, a bűnügyekben való eompetentiája a járásbíróságoknak különböző. Már most azt, vájjon növekedik-e, vagy nem a járásbíróságok hatásköre, egy pontról biztosan meg lehet ítélni. És ezen egy pont abban áll, hogy vájjon büntetés-kiszabási hatalmuk növekedik-e? és miután a eompetentia szempontjából kétségtelen, hogy pénzbüntetést, összeköttetésben szabadság-büntetéssel 1000 frtig és szabadságbüntetést nem egy esetben egy évig szabhatnak ki, miután a járásbíróságokra nézve kétségtelen, hogy tolvajlás esetében 50 frtig és sikkasztási vétség esetén 100 frtig a |büntetés kiszabása hozzájuk tartozik, kérdem én: lehet-e kétely az iránt, hogy ugy büntetéskiszabási; hatalmuk körére, mint tartalmára nézve a járásbíróságok hatásköre tetemesen növekedik ? (Helyeslés a baloldalon.) Szemben ezen ténynyel, én megvallom, a minister ur könnyű válaszát nem fogadhatom el, a ki azt mondotta, miért kívánják az eljárás szabályozását a járásbíróságokkal szemben, hiIÍPYH. JUPLÓ. 1878—81. XIII. KÖTET. szén a járásbíróságok előtti eljárásbau megvan a kellő garantia. Mutassa meg valaki, hogy ki van zárva a járásbíróságok előtti eljárásban a védő alkalmazása és ki van zárva a nyilvánosság és ki vannak zárva a vádlott sorsát biztosító formák. T. ház! Az okoskodásoknak legesodálatosabbika abban áll, hogy midőn a garamiaknak természetüknél fogva törvényben való positiv megállapítása kívántatik, akkor a minister azt kérdi tőlünk: megtudjuk-e mutatni, melyik törvényben vau ezen garantia kizárva, mintha a járásbiró előtt minden szabad volna és a járásbíróság kénytelen volna mindent elfogadni, miről positiv tiltó törvényt nem matathatnak, hogy annak ott nem szabad megtörténnie. Tehát szabadjon, nem ezen, hanem azon álláspontból, melyen a minister ur áll, t. i. ezen törvény jótékony hatályosságának biztosítása szempontjából figyelmét legsürgősebben felhívni arra, hogy nemcsak én, de azt hiszem a gyakorlati jogászok mind, üdvös eredményt nem csak, hogy nem várnak a járásbíróságok eljárásától ezen megnagyobbított hatáskörben, de egyenesen, positive veszélyesnek tartják a polgári szabadságra nézve, hogy itt az eljárási formák, még pedig törvényesen,egyidejűleg ezen törvénykönyv életbeléptetésével meg nem szabatnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert igaz, a büntető törvényszékek előtt sincsen kötelező eljárás. Azon csodálatos mimsteri utasítást, mely kerülte a discussiót ebben a házban és valahányszor felmerült ennek sorsa a házban és csodálatos sorsára vonatkozó hírek felmerültek a eoria kebelében, mindannyiszor bizonyos ürügy alatt — elhalasztatott a discussió, — mondom, azon eljárást nem lehet általánosan kötelezőnek mondani, de mégis a nyilvánosság, mely kétségtelenül megvan a törvényszékek előtt, a törvényszékek collegialis szerkezete, a védő és vádlónak szükségszerűsége a törvényszék előtt folyt btínperekben, egy bizonyos biztosítékot nyújtanak ezen eljárásnál, az ellenőrzésnek egy bizonyos lehetőségét, mely a visszaélések és hibák tömérdeksége mellett mégis oly jótékony hatású, hogy hiányát csak akkor érezzük, ha az ügyek egy részét a törvényszékek hatásköréből elvonjuk. De ehhez hasonló a járásbíróságnál nincs, Hiába nines ott kizárva a nyilvánosság, a járásbiró mégis kizárhatja; hiába, nincsen ott, például a védő-ügyvéd kizárva, ha a járásbiró tetszésétől függ, mi jogai legyenek, mihez, mikor engedi meg a hozzászólást, az indítványozást; hoz-e azok felett határozatot, vagy sem, hiába nincs megtiltva a biztosító formák alkalmazása, ha a hiró tetszésétől, kényelmétől függ, akarja-e alkalmazni, nem-e? Tényleg, ha a jeien javaslat elfogadtatik a 3