Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

214 282. országos ülés május 14. 1880. Méltóztatik a t.ház kívánni, hogy a jelentés felolvastassak? (Nem!) A jelentés felolvasottnak vétetvén, az első szó az előadót illeti. Apáthy István előadó: T. ház! Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadás végett ajánlom, legyen szabad a tárgy fontosságának megfelelöleg, azon szempontokat jeleznem, a melyek a javaslat szükségességét, ezélszerüségét és ennélfogva annak elfogadhatóságát igazoljál;. A javaslatnak a ministeri indokolás szerint czélja: megszüntetni egy állapotot, mely a hazai ipar egyik legkitűnőbb ágát, t. i. a gőzmalmi ipart, ha nem is lételében veszélyeztetné, de annak felvirágoztatását minden kétségen felül meggátolhatná; véget vetni egy oly állapotnak, mely abból keletkezett, hogy a gőzmalmok jogi természete eddigelé törvény által meghatározva nem volt. Miután a ministeri indokolás szerint, a javaslat előterjesztésénél alapul az eddigi gyakorlat szolgált, azt hiszem, hogy tisztába kell lenni az iránt, hogy az eddigi gyakorlat miben állott és hogy ezen gyakorlat megfelelt-e a törvényeknek, megfelelt-e a törvényes gyakorlatnak és a szokásnak ? A gőzmalmok kérdése, t. ház, már régóta foglalkoztatja a közigazgatási köröket és különösen a kormányt. Az első eset, a midőn a gőzmalom kérdése felmerült, 1861-ben fordult elő, midőn t. i. Temesvár városa egy gőzmalom felállításához a kért engedély iránt tagadólag határozott. Az illető fél fellebbezéssel élt a határozat ellen a helytartó tanácshoz, mely a várost jelentéstételre utasította. A városi tanács határozatát azzal indokolta, hogy a malmok szaporítására nincs szükség, a gőzmalom felállítása által pedig a városnak malomjogából nyert jövedelme, mely a várost kizárólag megilleti, csorbát szenvedne. A helytartó-tanács ezen indokolást nem fogadta el és az engedélyt megadta; megadta pedig azon okból, mert a gőzmalom sajátképen gyári üzleti iparvállalat lévén, a gyári ipart pártoló törvények ótalma alatt áll; ily körülmények köztt tehát a város vízimalom tartási joga nem sértetik meg. A helytartó-tanács — a mint látni méltóztatik, — azon álláspontra helyezkedett, hogy elismeri a városnak, mint földes urnak, vizi-malom felállítási jogát; de gőzmalom felállítása által ezen jogát megsértve nem találta. 1862-ben Pestvárosa a hengermalmot arra kötelezte, bogy az 1849 óta hátralékban levő malom-taksát fizesse meg egyszerre é8 egyúttal a gőzmalmot tetemes taksával rovta meg. A gőzmalom ezen intézkedés ellen a helytartó tanácshoz folyamodott, mely a várost jelentéstételre szólította fel. Ez megtörtént. És csodálatos, a helytartótanács alig néhány héttel az előtti határozata után, itt a város követelésének helyet adott és ezen határozat a magyar kir. udvari cancellaria által is helybenhagyatott. Ez ellen a gőzmalom ismét felfolyamodással élt s az udvari cancellaria az ügy megvizsgálását újólag elrendelte, meghagyván a városnak, hogy e részben jelentést tegyen a helytartótanácshoz. Azonban a város ezen felszólításnak eleget nem tett és e kérdés ugy maradt egész azon ideig, mig a magyar kormány megalakult. E két esetben, mely a helytartó - tanács idejében fordult elő, a helytartó-tanács, a mint látszik, egyik esetben pro-, a másik esetben contra határozott, de ezen egy eontra eset kivételével a helytartó tanács következetesen mindig azt az álláspontot foglalta el, hogy a gőzmalom által a földes uraknak még fennálló vizi-malom jogát sértve nem találta, midőn az akkor még fennállott iparrendtartás értelmében megadta az engedélyt gőzmalom felállítására. Ugyancsak a helytartó-tanács életének végszakában történt, hogy Geier kötegyáni lakos, Gyulán felállítandó gőzmalom felállításáért folyamodott és az engedély neki a szolgabíró által az iparrendtartás értelmében megadatott. Ez ellen gr. Wenckheim Rudolf a helytartó-tanácshoz felfolyamodással élt és azt kérte, bogy ezen engedély megsemmisíttessék. Azonban időközben a helytartó-fanács megszűnt működni, következett a magy. kir. mimsterium. A belügyminister ur, kihez ezen kérdés elintézés végett jött, szükségesnek látta e kérdés végleges elintézése előtt a kereskedelmi minister urat is meghallgatni, ki a belügyminister felhívása folytán, ezen első alkalommal következőleg nyilatkozott: „A jelen esetben nem gyári, vagy kereskedelmi vállalatról, melyre az 1840 : XVII. t. ez. alkalmazandó, nem is részvénytársaságról, hanem egy magánegyén malmáról van szó, hogy tehát az 1836: VI. t. ez. 6* §. 8. pontja szerint még mindig fennálló malomjog megsértése forog kérdésben, ennélfogva a kereskedelmi minister nem járulhatna ahhoz, hogy a kért engedély megadassék. Erre a belügyminister szükségesnek látta az akkori igazságügyministernek nézetét is kikérni és az igazságügyminister ez alkalommal nézetét kifejtette és pedig akképen, hogy a gőzmalmok által a földesúrnak vizi-malom jogát egyáltalában érintve nem látja s a maga részéről nem lát nehézséget abban, hogy a gőzmalom felállítására a kért engedély megadassák. Ezen nézetet közölte a belügyminister a kereskedelmi ministerrel, ki azonban ennek daczára a maga